Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 57 vote és 8 olvasói komment érkezett - valamint +1 a facebook csoportban! Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺
-----------------------------------------------------------------------------------------
Minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új esztendőt szeretnék kívánni! Sokkal szebbé tettétek a mindennapjaimat. A támogatásotokkal egy-egy rossz napomat is széppé tudtátok varázsolni.♥
Köszönöm azt a rengeteg támogatást, amelyet kapok tőletek nap, mint nap! Elmondhatatlanul imádlak titeket! Ti vagytok a legjobbak!♥
Remélem, hogy 2017-ban is kitartótok mellettem és tetszeni fog az amit alkotok nektek!♥
-----------------------------------------------------------------------------------------
*Romina szemszöge*
Akárhányszor akarom hívni Harryt, a mobilja még mindig ki van kapcsolva. Anyuék nem engednek visszamenni a házamba, pedig azt akartam megtenni rögtön.
Annyira féltem Harryt. Ha Drew velem így tudott bánni, akkor mire képes egy férfivel, akivel még egy súlycsoportban is van. Félek, hogy Hazz tényleg hülyeségre készül, de attól is rettegek, hogy neki esik valami komolyabb baja.
Fel-alá mászkálok a házban, kezemben szorongatva a telefonom és várom, hogy végre felhívjon Harry. De ez nem történik meg.
- Hogy tudtátok elengedni? – kiáltom könnyeimmel küszködve – Andrew egy pszichopata.
- Már mondtuk Romina. Ismered Harryt – mondja Adrian – Önfejű és makacs. Szerinted meg tudtunk állítani?
- Nem bírok várni – dobbantok a lábammal és elindulok a tornacipőm felé.
A csengő hangja zavar meg. Egyik lábamon a tornacipőm, másikon a papucsom, de rohanok ajtót nyitni. Egy rendőr áll az ajtóban.
- Jó estét kívánok, George Moyro százados vagyok! Mr. Styles szüleivel szeretnék beszélni – mondja a rendőr.
Anya, illetve Tina és Adrian is pillanatok alatt mellettem teremnek.
- Jó estét! – üdvözli a századost Tina és Adrian – Mi vagyunk Harry Styles szülei. Miben segíthetünk?
- Elnézést, de ez csak a fiatalember szüleire tartozik – céloz a távozásra.
- Harry Styles barátnője vagyok – felelem – Jogom van itt lenni.
- Rendben van – sóhajt – Sajnálattal közlöm, hogy Mr. Stylest másfél órája a Központi Kórházba szállították a mentős kollégáink, szúrt sebbel.
A hallottaktól sokkot kapok. Szemeimet könnyek marják és szám is tátva marad.
Nem lehet, hogy Harrynek baja esett. Kizárt.
A sírógörcs kitör belőlem. A térdem feladja a szolgálatot és összecsuklom. Adrian karjai fonódnak körém.
- Nem – kiabálom – Nem, nem, nem. Ez nem lehet.
- Mi történt a fiammal? – kérdezi sírva Christina.
- Mr. Stylest Romina Fernández-Smith házában találta meg az ott dolgozó kertész – mondja – A férfi azonnal hívta a mentőket és értesítette a rendőrséget. Mr. Stylest a mentősök a balesetire szállították. Miss. Fernández-Smith kisasszonyt még nem sikerült elérnünk.
Egyfolytában Harryt hívtam. Ezért nem értek el...
- Én vagyok Romina Fernández-Smith – szólalok meg.
- Tud valamit a történtekről kisasszony? – bólintok – Be tudna jönni velem a kapitányságra?
- Nem mehetnék be a páromhoz a kórházba? – zokogom – Kérem.
- Két kollégám befárad a kórházba és felveszik a vallomását – bólint – Ennyi engedményt tehetek. De azt tudnia kell, hogy maga az első számú gyanúsított.
- Romina mindvégig itt volt – áll ki mellettem Adrian – Az emeleti szobában aludt.
- Ha a dolog így áll, akkor önöket is ki kell kérdeznem.
- Had menjünk be a fiamhoz – kérleli Tina is.
- Rendben van – feleli Moyro százados.
A százados még valamit magyaráz a vallomások felvételéről, de csak Harry jár az eszemben. Felveszem a másik cipőmet és a slusszkulcsom is a kezembe kapom. Adrian felajánlja, hogy ő majd vezet helyettem, de megkérem, hogy ő inkább Tinát hozza be, anya pedig majd elmegy az ikrekért.
***
A sürgősségire érve információt kérek a recepción. A pult mögött ülő hölgy elmondják, hogy melyik szobában találom Harryt. Az első emeleten a 43-as szobában fekszik. A lift évtizedeknek tűnő idő alatt leér a hatodik emeletről, s csak utána visz fel az elsőre. Harry szobájának ajtaja előtt két biztonsági őr áll.
Nagyszerű.
- Álljon csak meg kisasszony – szólal meg az egyik – Senki nem mehet be Mr. Styleshoz.
- Na, idefigyelj izomagy – szólalok meg ingerülten – Romina Fernández-Smith vagyok. Harry Styles a párom és a gyerekeim apja. Vagy beengedsz hozzá, vagy elbúcsúzhatsz az állásodtól.
Az őr ijedten pillant rám és nem tud megszólalni. A társa az, aki végül megszólal.
- Bemehet Miss. Fernández-Smith – bólint – Elnézést kérünk.
Kinyitja előttem az ajtót. Belépek rajta és megpillantom az ágyon Harryt. Szemei csukva, testéből pedig csövek lógnak ki. Szemeimből a könnyek árvízként szántanak végig arcomon. Kezem a szám elé kapom, és lassú léptekkel odasétálok az ágyhoz.
- Istenem – suttogom és megfogom a kezét – Meg kell gyógyulnod Hazz. Nem hagyhatsz itt minket! Szeretlek!
Leülök az ágy melletti székre, de a kezét továbbra sem engedem el. Kézfejét a számhoz emelem, s lágy puszikkal hintem be bőrét.
Hamarosan kinyílik az ajtó és egy orvos lép be rajta. Dr. Homall, az osztály főorvosa. Mint megtudom, a kés semmilyen belső szervet nem érintett. El kellett állítani a vérzést, de állítása szerint egy pillanatig sem volt életveszélyben. Bármennyire is szeretném, ezt nem tudom elhinni neki, mert látszik rajta, hogy meg szeretne nyugtatni. Állítása szerint Harry hamarosan fel fog ébredni.
Az idő telik, de Harry még mindig ugyanolyan mozdulatlan. Időközben megérkeztek a szülei is, illetve anya a kicsikkel. Anyu kint maradt Darcyval és Ollieval a folyóson. Nem szerettem volna, ha így látják az apjukat, még akkor is, ha nem tudják, hogy ki is nekik Harry.
***
- Baba – hallom meg Harry hangját.
Szemeim kipattannak és felemel a fejem, hogy rá tudjak nézni. Kezét továbbra is enyém fogságában tartom. Fogalmam sincs, hogy mikor aludtam el, de most ez kicsit sem érdekel. A lényeg, hogy ébren vagyok, ahogy ő is.
Smaragdzöld szemeiből árad a fáradtság. Arcára egy halvány mosoly kúszik, ahogy találkozik a tekintetünk. Arcomon az öröm könnyei folynak végig.
- Istenem – zokogom fel – Felébredtél.
- Már egy ideje ébren vagyok – mondja – Anyuékkal már beszélgettem egy kicsit, de ők most kimentek, hogy veled lehessek.
- Miért nem keltetettek fel azonnal? – kérdezem szemrehányóan.
- Anyu azt mondta, hogy nagyjából fél órája aludtál el. Nem volt szívem – simít végig arcomon.
- Jól vagy? – bújok bele tenyerébe.
- Igen – bólint – Az, hogy itt vagy pedig felér egy gyógyulással.
- Ne túlozz – nevetek fel – Rendbe fogsz jönni.
- Értetek muszáj – csókolja meg a kézfejem – Szeretlek, Baba.
- Én is szeretlek Harry.
Megkönnyebbülten felállok a székről és felé hajolva, egy lágy csókot nyomok ajkaira...
☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺
FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"
☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺
Eltaszítva Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vlBAtXSjWec
Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad
Készítette: Claudia Sinclair