Sziasztok!
Meghoztam itt is lenne az új rész! Kérlek nézzétek el nekem, ha valami hiba van benne, de ezt a részt, majdnem teljes egészében telefoneól írtam és sosem csináltam ilyent.
Köszönöm szépen 26 (!!!!) vote-ot, és 3 olvasói komit! Hihetetlenek vagytok!
Nem is szaporítom tovább a szót.
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ☺❤

A suliba vezető úton csak pár szót váltunk Harryvel, mert nem szeretem, ha nem teljes mértékben a vezetésre figyel. A parkolódban már jócskán megfogyatkoztak a szabad helyek, de azért még adódik jó pár. Harry elpuskázza az egyiket, majd leállítja a motort. Kiszállunk az autóból, ő pedig vállára veszi táskámat. Hogy őszinte legyek elég furcsán néz ki egy női táskával, de nem engedi át nekem.

Jó páran odajönnek Harrynek és a készülő lemezről faggatják. Ella és Mo jönnek velünk szemben a folyóson, és Monicának látszódik a gömbölyödő pocakja. Megölelem barátnőimet, akik azonnal kérdezősködni kezdenek Harrytől. Szerelmem fáradhatatlanul válaszol a lányok minden kérdésére. Időközben Eric megjelenik Mo mellett és csókkal köszönti gyermeke édesanyját.

Régen láttam már őket ilyen boldognak. Eric már most szerelmes a születendő kislányukba, Moni pedig legszívesebben már most minden rózsaszín holmit megvenne, amit csak meglát, és ugyanilyen színben látja a világot. Mindkettejük szeme csillog a szerelemtől. S természetesen már most mindkét leendő szülő áhítattal beszél megszületendő kislányukról.
Monica annyi idős, mint én - vagyis 17 éves. Én január huszonötödikén töltöm a tizennyolcat, ő csak június hatodikán.

El sem tudom képzelni, hogy mikor átlépek a felnőtt korban már a karjaiban tartsam a kisbabámat. Mindig is úgy képzeltem el, hogy először sikeresen lediplomázom, ezt követően kiépítem a karrierem és lesz egy biztos állásom. A gyermekvállalást olyan 30 éves körül tervezem. De persze ebbe szerelememnek is lesz beleszólása, s nagyon remélem, hogy az nem lesz más, mint Harry.

Anyu is 25 éves volt, mikor engem szült. Bár én képtelen lennék arra, hogy egy férfiért eldobjam a gyermekem. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az az anya-lánya kapcsolat, ami köztünk volt, olyanná válik, hogy látni sem kíván. De sajnos az élet útjai kiszámíthatatlanok és én sem tudom, hogy nekem mit hoz a sors.

Megszólal a jelzőcsengő, ami azt jelenti, hogy 10 percem van és kezdődik az első órám. A lányok elköszönnek Harrytől és elindulnak. Hazz engem is elkísér a szekrényemhez és kiveszem belőle a történelem holmimat, mert sosem lehet tudni, hogy a tanár tényleg írat-e vagy meggondolta magát.

Brandon szekrénye az enyémtől néggyel arrébb van, és ő is akkor pakolászik, mikor én. Egyből köszön és mosolyogva megölel. Vidáman visszaölelem őt. Mikor elenged üdvözli Harryt is, aki nem örül az előző akciónknak.

- Hogy mered ölelgetni a barátnőmet? - üvölti Harry és egyik pillanatról a másikra nekiesik Brandonnak.

Bran a földre kerül, de Harry agyvize teljesen felforrt és a földre hajolva még egyet behúz Brandonnak. A fiú orra vérzik és kezét egyből odakapja.

Mikor felfogom, hogy mi is történik a szemeim előtt Harryt a vállainál fogva kezdem rángatni, hogy ne üsse meg még egyszer Brandont. Lányos erőm bár rém kevés Harryéhez képest, szerelmem levergődik legjobb barátomról. Harry szembe fordul velem és dühtől vöröslö arcal kiabálni kezd velem a minket figyelő diákok füle hallatára.

- Ezek után meg van képed azt mondani, hogy ez a szarházi nem kefélget a hátam mögött? A Napnál is világosabb, hogy összefekszel vele Romina... És te, - fordul Brandon felé, aki időközben állásba tornázta magát - nem fogom megengedni, hogy elvedd tőlem a barátnőmet. Lehet hogy eddig te kezegetted, de esküszöm neked, hogy még a nevedre sem fog emlékezni - halkul Harry hangja fokozatosan.

- Harry -állok elé könnyss szemekkel a sokk után - Soha nem feküdtem le Brandonnal. Érted? Soha.

- Ne hazudj nekem Romina - túr Hazz idegesen a hajába - Legalább most ne hazudj nekem.

- Téged szeretlek Harry. Csak téged és senki mást. Brandon a legjobb a haverom. Ennyi, és nem több.

- Még mindig kiállsz a meséd mellett? - hitetlenkedik.

- Tudod mit? Nem érdekel - állok Brandon mellé - Gondolj amit akarsz. De amikor rájössz, hogy milyen dolgokkal vádolsz, talán már túl késő lesz... Most pedig elmegyek Brandonnal az orvosiba.

- Pátyolgasd csak. Utána talán meg is hálálja majd.

- Hazz, könyörgöm neked... fejezd be.

- Csak azt mondd meg, hogy miért.

- Fogd már fel, hogy nem kavarok Brandonnal. Ő a haverom és meleg - kiabálom teljesen kikelve önmagamból.

Körülöttem a diáktársaim sugdolozni kezdenek, Brandon sóbálványá válik, Harry arcvonásai pedig meglágyulnak.

- Mit mondtál? - kérdezi Harry.

- Te jó ég - suttogom, mikor felfogom, hogy milyen szavak jöttek ki számon - Bran... - fordulok barátom fele - annyira sajnálom.

Istenem, hogy tehettem ezt?

- Szóval te meleg vagy? - intézi szavait Hazz Brandhez.

- Hát most már mindenki tudja -_ mondja és közben megvető tekintettel néz rám - Köszönöm Romina. Most már nem kell félnem, hogy bárki megtudja, mert mindenkinek a tudomására hoztad.

Eme szavak után egyszerűen kirohan a suli udvarára, én pedig tehetlenül állok.

- Romina - szólít meg Harry - Menj utánna, beszélj vele.

- Nem félsz, hogy megdug a suli udvaron? - mondom enyhe szarkazmussal.

- Baba... majd megbeszéljük. De most vele beszélj!

- Rendben, köszönöm.

- Szeretlek - kiáltja utánam Harry, mikor már jó pár méter távolág van köztünk.

Hátranézek, de nem mondok neki semmit. Kifutok az udvarra és az egyik padon megpillantom Brandont. Lassan sétálok felé, mintha csak valami robbanószer lenne elhelyezve azon a helyen, ahol ül.

(Sajnálom, ha ez a rész kicsit rövidebb lett😢)

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!