Sziasztok!
Megérkeztem a kövezetező fejezettel!
Az előző fejezethez 31 vote és 3 olvasói komi érkezett, amikért elmondhatatlanul hálás vagyok! Köszönöm!♥♥♥☺♥♥♥☺♥♥♥
Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺


December huszonnegyedikét írunk.

Harry már nem fekszik mellettem, és meglepetésemre a sötétítő is ki van húzva. Az ablakon kipillantva látom, hogy az ég kissé borús, ez pedig tökéletesen el is veszi a kedvem attól, hogy kikeljek az ágyból. Lerúgom magamról a takarót, és nyújtózkodni kezdek az ágyban. Pólóm felcsúszik a mellem alá, testem pedig azonnal megkönnyebbül. Mintha feltöltődnék energiával, de mégse lenne elég arra, hogy erőt véve magamon felkeljek. Szemeim becsukom és ellazulva fekszem az ágyon.

Egy kéz érinti meg a hasam, ami részemről egy sikítást eredményez. Kezeim hasamhoz kapom, amilyen gyorsan tudok felülök és lendítem is a jobb kezem. A követező pillanatban egy arcon csattan a kezem. A személy, aki az imént a szívbajt hozta rám, feljajdul. Ekkor veszem csak észre, hogy az ember, akit állon vágtam nem volt más, mint Brandon.

- Te jó ég – kapom szám elé a kezem – Ne haragudj Bran.

Ekkor veszem csak észre, hogy a szobában van még Mo és Ella is, akik a hasukat fogva nevetnek az előbbi jelenten. Brandon fogja az állát és rám emeli tekintetét.

- Neked is jó reggelt RoRo – mondja fájdalmasan.

- Ne haragudj Bran – fogom arcát két kezem közé és puszit nyomok arca egyik oldalára.

- Ezt érdemlem, amiért meglátogattalak? – kérdezi megjátszott felháborodottsággal.

- Azért minket se felejts ki Brandon – háborodik fel Mo – Terhes vagyok. Ebből kifolyólag érzékeny és hirtelen haragú. Ne húzz velem ujjat.

- Meglátogattunk – javítja ki magát azonnal a fiú – A köszönés felétek már nem is divat. Múltkor a barátod húzott be nekem. Most pedig te. Mi van veletek? Valami pankrációra készültök?

- Nem, nem – nevetek kínomban – Megijedtem, ne haragudj.

- RoRo, semmi baj – puszil meg ezúttal ő.

- Hogyhogy itt vagytok? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.

- Hallottunk a nagy hírről – mondja Ella vigyorogva, s Moval együtt leülnek az ágyam végébe.

- Harry mondta el – mosolygom.

- Tegnap felhívtuk, hogy mi lett a végeredménye a kis akciójának – rázza meg vállait Mo.

- Szóval ti tudtatok róla? – kérdezem meglepetten.

- Már két hete – legyint Brandon, mintha semmit sem jelentene.

- Ahhoz képest, hogy mind a hárman milyen nagy pletykafészkek vagytok, nagyon jól tudtatok titkolózni – nevetek fel.

- Szükséghelyzetben mi is ki tudjuk hozni magunkból a legkevesebbet – feleli Ella.

- Imádlak titeket – mondom és csoportosan megöleljük egymást.

Nehéz felfogni, hogy ilyen barátaim vannak. Mindig mellettem vannak és amint valami jó történik máris velem együtt örülnek. Ha valami nem stimmel pedig vigasztalnak.

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!