Sziasztok!
Nagy küzdelmek árán megérkeztem az újabb fejezettel!

Az előző fejezethez 35 vote és 4 olvasói komment érkezett, amit nagyon köszönök!
Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺


-------------------------------------------------------------------------------------------

UI: KÉRLEK TITEKET, HA NEM IS TETSZIK A RÉSZ ÍRJATOK KOMIT, HOGY MIN VÁLTOZTASSAK! EGYSZERŰEN MÁR NINCS KEDVEM LEÜLNI ÉS ÍRNI! IGEN ELJUTOTTAM ERRE A SZINTE... SZENVEDEK AZ ÍRÁSSAL! TUDOM, HOGY NEM VAGYOK PROFI ÍRÓ SŐT... DE EGYRE JOBBAN ESIK VISSZA A VOTE-OK SZÁMA IS - S CSAK AKKOR UGRIK FEL, MIKOR MEGKÉRLEK TITEKET, HOGY SZAVAZZATOK, MERT FONTOS!
NEM NYAFOGNI AKAROK, DE MÁR MÚLT HÉTRE IS AKARTAM HOZNI A RÉSZT EL IS KEZDTEM ÍRNI, DE NEM VITT A LÉLEK, HOGY BEFEJEZZEM! IGEN KOMOLYAN GONDOLKODOM AZON, HOGY ABBAHAGYOM A TÖRTÉNETET! ADOK MÉG MAGAMNAK PÁR HETET/EGY-KÉT HÓNAPOT ÉS MEGLÁTOM, HOGY HOGYAN TOVÁBB!

------------------------------------------------------------------------------------------


Miután Andrew elmegy, anyuval elkészítünk egy egyszerű csirkemell salátát, fokhagyma öntettel, vacsora gyanánt. Ahogy csak tudott kifaggatott Drewról. Túl sok dolgot még nem tudok neki mondani, de nem vagyok rest mesélni. Miután kellőképpen kibeszéljük magunkat, felvonulunk a saját szobánkba.

Kilenc órakor már a puha ágyban fekve nézem a „Nicsak, ki beszél!" című filmet. Már reflexből is, de elkezdem simogatni a pocakom. Elképzelem, ahogy Harry is ugyanígy tesz. Kedves szavakat suttogva, puszikat hint hasamra. De ez a kép sosem valósul meg.

Visszapörgetem magamban a kapcsolatunk vidám pillanatait. Mosolyogva idézem fel az egyetlen alkalmat, amikor elmentünk korcsolyázni. Sosem voltam azelőtt.

*Visszaemlékezés*

Már a kabátomért indulok, mikor megszólal a csengő. Mosolyogva, de mégis izgatottan nyitok ajtót. A küszöbön Harry áll és egy szál vörös rózsát tart a kezében egy bonbonnal.

- Szia – köszönök remegő hangon.

- Szia – viszonozza.

- Még nem vettem kabátod, de addig gyere be. Ne fagyoskodj idekint – tárom ki az ajtót, hogy be tudjon jönni.

Harry befárad, de meg is áll, miután becsukom az ajtót.

- Ezt neked hoztam – nyújtja át a rózsát és a bonbont.

Remegő kezekkel nyúlok az említett dolgok után, majd elveszem tőle.

- Nagyon szépen köszönöm – vigyorogok – Igazán nem kellett volna.

- Ez a minimum – nevet fel – Ez a második randink.

- Akkor sem kellene rám költened. Mindenestre nagyon köszönöm. Megyek és vízbe teszem a rózsát.

A nappaliból felkapok egy kisebb vázát, ami pont elég egy szál virágnak, majd a konyhában engedek elég vizet és belerakom a rózsát. Kiteszem a nappaliba a TV mellé a bonbonnal együtt, majd mosolyogva megyek az ajtóhoz, ahol Harry már a kabátommal a kezében áll. Villant felém egy ezer wattos mosolyt, majd felsegíti a kellemesen meleg kabátot.

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!