Sziasztok!
Nost meghoztam az új fejeztet, amit nem tudom hogy küzdöttem ki magamból. Szörnyű hétvége van a hátam mögött. Ma az erkélyajtót rávágtam a mutatóujjamra, a szobaajtómat pedig a hüvelykujjamra. Az hüvelykujjam lüktet, fáj és majd megörülök amekkora vizes ruha van rajta, de muszáj.
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett 37 (!!!!!!) vote-ot és 3 (!!) olvasói komit. Nem tudjátok elhinni milyen sokkét ért a szavazatok száma. Felfoghatatlan számomra. ♥♥♥♥♥♥ IMÁDLAK TITEKET! ☺♥
Nem is szaporítom tovább a szót! HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!♥♥♥♥
Jó olvasást kívánok és vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺


Bran mozdulatlanul ül, mintha ott sem lennék. Képtelen vagyok felfogni, hogy ezt tettem a legjobb barátommal, aki sosem ártott nekem és mellettem volt, amikor másra nem tudtam számítani. Megkért, hogy senki ne mondjam el, hogy más, mint a többi fiú... én pedig ígértet tettem, hogy nem fogom. Erre mégis megszegtem.

Hangom mintha elveszett volna egyszerűen nem tudok mit mondani, pedig a fejemben megannyi gondolat, a szívemben és a lelkemben még több érzés cikázik.

- Sajnálom Brandon – csak ennyit tudok kinyögni.

- Nem tudok rád haragudni. Te csak az igazat mondtad, hogy megtudd védeni magad. Egyszer az én igazságomnak is ki kellett derülnie és ez a mai napon jött el. De te megkönnyítetted a dolgom ilyen szempontból. Csak köszönettel tartozom neked – néz rám mosolyogva.

Szavai hallatán megmukkanni nem tudok. Ahelyett, hogy kiabálna veled vagy kiakadna, ő megköszöni, amit tettem. Nem értem ezt a fiút.

- Tessék? – pislogok.

- Jól hallottad – neveti el magát – Ezek után nem kell félnem attól, hogy bárki megtudja. Bátran felvállalhatom, ha lesz pasim.

- De megígértem, hogy nem mondom senkinek, erre az egész suli tudja – rázom meg a fejem hitetlenkedve.

- Tudom, hogy furcsa RoRo. De megkönnyebbültem. Fogalmad sincs milyen így élni. A szüleim nem beszéltem velem mikor elmondtam nekik, hogy meleg vagyok. Hetekig hozzám sem szóltak és szó szerint levegőnek néztek. Aztán anya megtört. Sírva fakadt és elmondta, hogy mindig is vágyott unokákra, akikkel játszani tud és egy menyre, akinek mutogathatja a kiskori képeimet – neveti el magát ismét – Kiborult mikor tudatosult benne, hogy mindez nem fog bekövetkezni. De rájött, hogy a boldogságom fontosabb, mint az ő elképzelései. Beszélt apámmal, aki eleinte nem volt vevő a békülésre. A büszkesége erősebb volt. Nem akarta elfogadni, hogy a fia más beállítottságú. De végül anya megértette vele, hogy nem lehet mindig minden úgy, ahogy szerették volna... Apával végül pár sör társaságában megnéztünk egy meccset és közben beszélgettünk. Mostanra pedig minden rendben... Ahogy felvállaltam az előző sulimban ujjal kezdtek mutogatni rám, mintha leprás lettem volna. Olyan jelzőket aggattak rám, amiket épeszű ember nem talál ki. Senki nem volt, aki kiállt volna mellettem. Amint kiderült ez az egész a barátom elhagyott, mondván, hogy ő nem akar olyan sorsra jutni, mint én. Padlóra kerültem és akkor döntöttek anyuék az átíratás mellett.

- Nem félsz, hogy megismétlődik az, ami a régi sulidban?

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De tudom, hogy vannak emberek, akikkel tudnék erről beszélni. Vannak barátaim. Itt vagy nekem te RoRo, Austin és Reign, valamint Ella és Mo. Tudom, hogy számíthatok rátok.

- S ebben nem is tévedsz. Melletted leszünk Bran. De ennek ellenére röstellem, hogy ezt tettem veled – sóhajtom.

- Fejezd be RoRo – ölel magához – Ha még egyszer bocsánatot kérsz, megharagszom.

- Rendben – mosolygom.

- Harry nem pöccent be, hogy utánam jöttél?

- Igazából ő küldött ki.

- Áh, szóval nem is jött volna ki Fernández kisasszony? – tette csípőre kezét.

- Ne csináld Bran. Így is elég ramatyul érzem magam.

- Jól van, nem szívatlak... Viszont tényleg le kellene mennem az orvosiba – mutat az orrára.

- Elkísérlek – mondom azonnal.

- Te most szépen szeded a virgácsaid és beszélsz Styles-szal. Nem akarom, hogy miattam szakítsatok.

- Biztos?

- Menj már – noszogat nevetve, én pedig egy arcára adott puszi után befutok az iskola épületébe, és Harryt keresem.

Egy padon ül a folyóson és a térdén könyököl. Lábaival dobol, ebből tudom, hogy ideges. Mindig ezt csinálja, ha ideges és egyedül van. Pár másodpercig mozdulatlan vagyok, majd ő rám emeli tekintetét. Feláll, és lassan elém sétál, majd magához von. Átölelem a derekánál, ő pedig nyakamba fúrja arcát.

- Annyira sajnálom Baba. Kérlek, bocsáss meg nekem – suttogja – Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de félek, hogy elveszítelek.

- Ha így folytatod lesz rá esélyed.

- Ha így folytatom? – néz rám felhúzott szemöldökkel – Szóval nem szakítasz velem?

- Nem szeretnék – mondom – De majd otthon megbeszéljük este Harry. Most már órára kell mennem. Azon meg ne csodálkozz, ha az igazgató behívat magához. Mert ilyent sosem söpörnek ebben a suliban a szőnyeg alá.

- Tisztában vagyok vele, de most ez legyen a legkisebb gondom. Biztos, hogy nem haragszol rám?

- Egy szóval nem mondtam, hogy nem haragszom rád. Dühös vagyok és megaláztál Harry. A gimi diáksága előtt. Olyan dolgokat állítottál, amikről a szíved mélyén te is tudod, hogy nem igaz. Nagyon fáj, hogy mégis azt feltételezed rólam, hogy képes lennélek megcsalni... De órára kellene mennem – terelem a témát.

- Rendben van – feleli Harry, de látom rajta, hogy emészti szavaimat – Akkor este otthon – ad egy gyors csókot, amit nem tudok nem viszonozni – Szeretlek.

- Én is téged. Szia – köszönök el tőle, majd a tanterem felé veszem az irányt.

Már most érzem, hogy nehéz este elé nézek...





FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts
FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"
Eltaszítva Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vlBAtXSjWec
Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad
Készítette: Claudia Sinclair

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!