Sziasztok!
Bár kissé későn, de meghoztam az új fejezetet.

A második évad kezdő fejezetére 41 vote és 7(!!!) olvasói komment érkezett! Fogalmatok nincs róla, hogy mennyire boldoggá tesztek! :')

KÖSZÖNÖM NEKTEK A TÁMOGATÁST! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥☺♥♥☺♥♥

Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást!
Remélem a második évad kezdete is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!

Puszi: VanneyG :* ♥☺


A nőgyógyászat osztályáról a parkoló felé indulunk. Kezemben szorongatom a babákról készült képet. A mosoly pedig levakarhatatlan arcomról, szemeimből az örömkönnyeket nem tudnák felszárítani.

Ahhoz képest, hogy első gondolatra az abortusz jutott eszembe... Most átkozom magam azért, hogy egyáltalán eszembe jutott ez a dolog. Nem vagyok olyan ember, mint Harry. Nem tudnám bántani a gyermekem.

- Most látom csak igazán, hogy kissé már gömbölyödik a pocakod – mosolyodik el Andrew.

- Oh – kapom felé a fejem – Hát igen – simítok végig az említett területen.

- Esetleg meghívhatlak egy teára vagy egy kávéra? – kérdezi egy reményteli mosollyal az arcán.

Meghökkenve állok az új ismerős előtt és fogalmam sincs, hogy elfogadjam avagy visszautasítsam a meghívást. A történtek ellenére még mindig úgy érzem, hogy megcsalom Harryt. Pedig már semmi közünk egymáshoz. Ő talkshow-kban lép fel és ad interjút. Én pedig azon leszek, hogy mindent megadjak a gyermekeimnek. Nem lehet egy percnyi hiányérzetük sem az apjuk miatt.

- Egy tea – adom be a derekam egy mosoly kíséretében.

Nem tehetem tönkre az életem Harry hiánya miatt.

- Te is kocsival vagy igaz? – kérdezi.

- Igen – sóhajtom.

- Akkor más választásunk nincs... a kávézónál találkozunk. Mit szólsz a Coffee & Tee House-hoz?

- Tökéletes – adok választ – De mielőtt elindulok felhívom anyukámat, hogy ne aggódjon értem.

- Rendben van – bólint – Akkor ott várlak – simít végig karomon.

Az autóhoz érve felhívom anyut és elmondom neki, hogy minden rendben van. Az ikrekről egy szót sem szólom, úgy gondolom ez nem éppen telefontéma. Közlöm vele, hogy Andrewal megyek teázni, de ő egyből arra gondol, hogy elrabolnak. Ha tehetné még a széltől is megóvna.

Pár perc alatt a kávézóhoz érek, ahol Andrew már vár rám. Bezárom az autót és odamegyek hozzá.

- Remélem nem várattalak sokáig.

- Persze, hogy nem – mosolyog – Gyere, menjünk be.

A kávézó fele tele van, így van lehetőségünk a helyválasztásra. Mivel a döntés rám van bízva, így az egyik sarokba megyek az ablak mellé, Andrew pedig mögöttem jön. A helyfoglalás után a pincér azonnal jön és felveszi a rendelést.

- Én egy feketeteát kérnék – mondja Andrew

- Én pedig egy gyümölcsteát – mondom kedvesen a pincérnek.

A srác körülbelül a húszas éveiben járhat. Nagyjából olyan magas, mint Andrew, de eléggé sovány termetű. Szőke haja tökéletesen be van lőve, és egyenruhája is makulátlan.

- Szereted a csoki tortát? – pillant rám Andrew.

- Igen szeretem – vetek rá egy furcsa pillantást.

- És még kérnék két szelet csokitortát.

- Rendben van, hamarosan hozom – néz ránk a srác.

Ekkor pillantok csak névtáblájára; Carlos.

- Igazán nem kellett volna a torta – mondom őszintén.

- De igen – mosolyog ellentmondást nem tűrően – Tudtál beszélni anyukáddal?

- Igen – bólintok – Őszintén szólva nem örül neki, hogy egy ismeretlen férfivel jöttem el.

- Azt hiszi, hogy én vagyok a baltás gyilkos? – nevet fel.

Nem mondok semmit, hiszen nagyjából ez a felállás.

- Oh – tűnik el a mosoly arcáról – Hidd el, hogy nem vagyok az.

- A baltás gyilkos is pont ezt mondaná – húzom egy kicsit az agyát.

- Ebben igazad van.

Carlos megjelenik az asztalunk mellett és a tálcáról elénk teszi a teákat, illetve a süteményt. Az asztal közepére tesz egy cukorszórót, illetve kis tasakokban mézet, egy kisebb üvegben pedig citromlevet.

- Fogyasszák egészséggel – mondja Carlos, majd elmegy.

- Gyakran jársz ide Andrew? – kezdeményezek beszélgetést.

- Csak Drew. És mondhatjuk. Hetente egy-két alkalommal megfordulok itt, de ezt a pincért még nem láttam.

- Szóval szereted ezt a helyet – állapítom meg.

- Így igaz – nevet fel – Minek is tagadjam a nyilvánvalót?

- Hát igen... Azt bizony felesleges – csal őszinte mosolyt az arcomra nevetése.

Mindketten megcsináljuk a magunk italát, majd megkóstoljuk. Természetesen én egyből elégetem a nyelvem, ami nem túl kellemes, de megszoktam magamtól.

- Romina – szólít meg Drew – Lenne számodra egy ajánlatom.

- Még pedig? – ugrik torkomba a szívem.

- Menedzser vagyok az Angels Model Agency-nél, és az lenne a kérdésem, hogy nincs-e kedved eljönni egy tesztfotózásra. Az arcod igazán karakteres és természetes szépség vagy. Az alakod is fantasztikus és egyszerűen nem mehet el melletted az ember anélkül, hogy ne vetne rád egy komoly elismerő pillantást. Gyönyörű vagy.

A meglepetéstől köpni-nyelni nem tudok. Én, mint modell?

- Terhes vagyok, azt hiszem alakom még három napig lesz ilyen – nevetek fel keserűen.

- Terhes fotózások is vannak. A kismama ruhákat tökéletesen tudnánk fotózni veled, ha úgy alakulna.

Nem veszítek semmit azzal, ha elmegyek egy fotózásra, hiszen modell nem lesz belőlem. Az egyáltalán nem az én világom. Ha nem megyek, akkor pár év múlva lehetséges, hogy megbánom. De legalább nem kergetnék hiú ábrándokat egy esetleges karrier miatt...

Mit tegyek?


☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vlBAtXSjWec

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!