Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 59 vote és 8 olvasói komment érkezet! Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺


----------------------------------------------------------------------------------------- 

Sajnálom, hogy két hete nem jelentkeztem. A félévi hajtás miatt esélyem sem volt gépközelbe jutni, valamint az évből eddig 3 hét telt el, ebből kettőt betegséggel töltöttem...

Illetve, hogy őszinte legyek törölni akartam az egész sztorit úgy ahogy van. Nem akartam folytatni, abba akartam hagyni és többé gondolni sem akartam rá. Szóval sajnálom, ha ez a rész nem úgy sikerült, ahogy elvártátok volna...

De úgy gondolom mindenkinek vannak ilyen mélypontjai, amelyekből fel kell állni  és folytatni mindent emelt fővel.

----------------------------------------------------------------------------------------- 


A nyugtalanság egész éjszaka gyötör. Nem csak tudatomba, szívembe és lelkembe, hanem az álmaimba is beférkőzik ez az érzés. Mindig csak Drew arcát látom magam előtt, ahogy ördögi vigyor ül ki arcára. A következő kockán azonban már tragikus képek jelennek meg.

Sokat szenvedek az alvással az éjszaka folyamán. Millió meg egy alkalommal olvasom el újra azt az üzenetet, amit kaptam. Hiába ismeretlen a feladó, nyílt titok, hogy az üzentet Andrew küldte.

Néhány napja meg sem fordult volna a fejemben, hogy ilyen fordulatot vesz majd az életünk.

Az éjszaka folyamán többször is ki kell mennem pisilni. A medence tájéki fájdalmam pedig a hasamra is kezd áttérni. Magzatpózba húzom össze magam többször is, de mindhiába. Ismételten a fájdalomcsillapítót hívom segítségül, ami nagyjából fél óra után hatni is kezd.

***

- Minden rendben? – kérdezi anya a konyhában.

Már fél órája felkeltünk, hogy reggelit készítsük a gyerekeknek és időben be tudjuk menni Harryhez.

- Persze – füllentem – Miért ne lenne?

- Furcsa vagy – feleli – Mint akinek fájdalmai vannak.

- Jaj – nevetek kínosan – Dehogyis.

Anya egy sejtelmes pillantást vet rám. Túl jól ismer.

- Csak a hasam és a medencém fáj – bököm ki végül – Nem nagy ügy. Biztos csak felfáztam.

- Eszed ágában nincs elmenni orvoshoz, igaz?

- Csak megfáztam anya – nyugtatom őt, és titkon magamat is.

- De kérlek, Romina – fogja meg a kezem – Ha nem múlik el két napon belül, menj el orvoshoz rendben? – bólintással felelek – Más gond nincs?

- Egy-egy alkalommal nehezen tudok pisilni – rántom meg a vállam – Szóval biztos, hogy megfáztam.

Anya nem tetszését kifejezve megrázza a fejét, majd folytatja a bundás kenyér készítését. Tina és Adrian karjukban az ikrekkel jönnek le az emeletről. Darcy nagypapája vállára hajtja fejét. Barna fürtjei arcába hullnak, így eltakarva gyönyörű arcát. Oliver szintén el volt anyátlanodva a nagymamája karjaiban.

- Na, hát jó reggelt álomszuszékok – nevetek fel és mindkettejüknek adok egy-egy puszit.

Mindegyikőjüktől csak egy nyöszörgést kapok válaszul.

- Reggeli után indulunk apához a kórházban – mondom mosolyogva, mire mindketten felkapják csillogó, ám nagyon fáradt tekintetüket.

A reggelit hamar megeszik, én azonban – talán a tegnapi üzenet miatt is – nem tudok enni egy falatot sem. Egy pohár frissen facsart narancslevet megiszok.

Miután mindenki elkészül, elindulunk a kórházba. A kórház épülete előtt még több fotós és zokogó rajongó áll, mint tegnap. Ahogy beérünk a bejárat elé, elkeseredve veszem tudomásul, hogy néhány újságíró már ide is bejutott.

Kiszállunk az autóból, és a piócák megrohamoznak minket. Darcyt anya, Olliet pedig Tina öleli magához, nekem pedig Adrian próbál utat törni.

- Milyen állapotban van Harry Styles?

- Mióta alkotnak egy párt?

- Igaz, hogy Andrew Osmer sebezte meg Harry Stylest?

- Valóban Harry az ikrek apja Romina?

- Mit szól ahhoz Andrew, hogy Harryvel töltöd az egész napot?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege hangzik el pillanatok alatt az újságírók szájából. Mindenki válaszokat akar, hogy legyen végre min csámcsognia a világnak. Fáj, hogy nagyon sok ember nem is aggódik Harryért, csak a címlap fontos számukra.

A kint álló rajongók sorra éneklik Harry dalait és kiabálják, hogy mennyire szeretik őt, és mellette vannak. Tartson ki.

Ez azonban boldoggá tesz. Mosolyt csal az arcomra, és melengeti a szívem a tudat, hogy hány millió rajongó van most lelkiekben Harryvel. Hogy nem hagyják el ezekben a pillanatokban sem.

- Szia, apuc – vigadozik Darcy a szobába érve.

- Szia, apa – ugrál Oliver.

Mi már nem rendezünk műsort a köszönés mellé. A gyerekek felmásznak az ágyra, az apjuk mellé, aki hatalmas boldogsággal fogadja a két kis virgoncot. Harry már a tegnapihoz képest is jobban nézett ki. Már azok a csövek sem voltak bekötve neki, amelyek tegnap. Egyedül az infúzió maradt meg.

- Hogy vagy? – lehelek csókot ajkaira.

- Most, hogy itt vagytok még jobban – kacsint.

Ahogy anyuékkal sem osztottam meg, Harrynek sem áll szándékomban elmondani, hogy miféle üzenetet kaptam a tegnapi nap folyamán. Tudom, hogy csak felidegesítené magát és addig nem nyugodna, míg a két kezével meg nem fojtja Andrewt.

A délelőtt folyamán Dr. Homall-el is beszélni tudok. Hála Istennek Harry eredményei nagyon jók, így pár napon belül haza is jöhet, de alaposan oda kell figyelnie minden mozdulatára, hogy ne szakadjon fel a varrata.

A telefonom rezegni kezd, miután a doktorúr kimegy a szobából. Feloldom, majd megnyitom az üzentet:

Feladó: Ismeretlen

Üzenet: Ne aggódj, Szívem. Elintézem, hogy az a Styles gyerek minél hamarabb kikerüljön a képből, és újra együtt lehessünk XOXO"

Tegnap este még mindkettőnket meg akart ölni, ma már csak Harryt. Andrew teljesen elvesztette a józan eszét...


☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vlBAtXSjWec

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!