Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 46 vote és 5 olvasói komment érkezett, amit nagyon köszönök!♥♥
Nem is húzom tovább az időt!
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺


Még csak reggel fél hét van, de anyu már az ágyam mellett ül. Hála Istennek az ikrek édesdeden alszanak, s remélem ez még így marad a következő etetésig.

- Tudtál aludni az éjjel, Kicsim? – kérdezi aggodalmasan.

- Igen – bólintok – Bár a jövő hetet még át tudnám aludni – nevetek fel kínomban.

- Van valami, amit nem mondasz el? – kérdezi gyanakvóan.

Anya nagyon jól ismer. Olykor a hanglejtésemből rájön, hogy valami nem stimmel.

- Csak volt egy furcsa álmom – rázom meg a fejem.

- Mit álmodtál? Mesélj! Pletyizzünk – nevet fel, ami engem erre késztet.

- Harryvel álmodtam – mondom komolyan, anya pedig összehúzza a szemöldökét – Azt álmodtam, hogy bejött hozzánk – mondom könnyes szemekkel egy keserű mosoly kíséretében – Hogy odament az ikrekhez, megpuszilgatta őket és azt mondta nekik, hogy szereti őket – tör elő belőlem a sírás – Aztán hozzám fordult. Megfogta a kezem, simogatott és megcsókolt...

- Jaj, Romina – sóhajt sajnálkozón.

- Majd szerelmet vallott, és megígérte, hogy egy család leszünk – sírom – Az egészbe az a legrosszabb, hogy mikor felébredtem valaki éppen ment ki a szobából. Először azt hittem Harry volt, de tudom ez lehetetlen. Megnéztem hány óra van és mivel tudtam, hogy az ikrek hamarosan kelnek, lehunytam a szemeim, hogy addig is pihenjek.

- Ezek után nem tagadhatod, hogy még mindig szereted őt – mondja anya, s szemeiben neki is könnyek ülnek.

- Andrewt szeretem – mondom, és kezemmel letörlöm az arcomon végigfolyó bánat könnyeit.

- Én ezzel tisztában vagyok, Kicsim. Látszik rajtad, hogy szerelmes vagy abba a fiúba. De mindig van egy, de – teszi a célzást.

A szívem és a lelkem sajog, a következő pillanatokban elhangzó szavak miatt.

- De Harryt jobban – zokogom – Hiányzik... Az elmúlt hónapokban mindig vártam, hogy betoppan az ajtón, és közli, hogy minden csak egy rossz vicc volt és újra együtt lehetünk. Hogy mi négyen egy család leszünk.

- Jaj, Szívecském – áll fel anya, majd átölel.

Már körülbelül fél éve egy könnycseppet sem hullattam Harry miatt. De most rendesen behoztam a lemaradást.

Tisztában vagyok azzal, hogy mi már sosem leszünk egy pár. Tudom, hogy neki ott van Elizabeth. Tudomásul vettem, hogy nem kellünk neki. Mégis hiányzik. Akármennyire is el akartam temetni magamban az érzéseimet iránta, azok túl erősek, hogy végkép elásásra kerüljenek.

Viszont ott van Andrew. Szeret engem, a gyerekeimet és én is őt. Tudom, hogy nem érdemli azt, hogy úgy legyek vele, hogy a lelkem és a szívem egy része még mindig Harry után sóvárog.

Hallom, hogy Darcy nyöszörögni kezd, anya pedig egyből odamegy hozzá, hogy felvegye.

- Semmi baj, Kicsikém – nyugtatja anya a kislányomat – Semmi baja anyunak.

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!