Sziasztok! Tudom, hogy tegnap volt rész, de ismét szikla szilárd elképzelésem volt és meg is írtam. Köszönöm szépen a tegnapi részhez érkezett 26(!!!) vote-ot és 3(!) olvasói komit. Hihetetlen, hogy egy nap alatt mire vagytok képesek! 😃 ELKÉPZELHETETLENÜL IMÁDLAK TITEKET!❤❤
Remélem a rész elnyeri tetszéseteket, és ha tudtok HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!☺
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ☺❤



Harry lefagyva áll előttem. Lélegzete elakadt és szemei kiguvadtak. Nem tudom, hogy megijedjek tőle vagy pánikba essek, amiért egy hang sem jön ki ajkain. A következő pillanatban vesz egy mély levegőt, amitől orrlyukai kitágulnak.

- Ezt ismételd meg – suttogja dühösen, de nem merek megszólalni – Azt mondtam ismételt meg Romina – kiabálja.

- Jól hallottad – felelem nyugodt hangon – Azokat a dolgokat a dolgokat, amiket eddig veled is megtudtam beszélni... azokat ma már Brandonnal beszélem meg. Megért, és persze neki van ideje rám – sírom el magam.

- Áh szóval nekem nincs rád elég időm – szűri le mondandómból.

- Miért Harry, nem így van? Mióta megkaptad a lemezszerződést nem is látunk téged. Támogatlak teljes mértékben és teljes szívemből örülök annak, hogy végre valaki észrevette milyen dologgal áldott meg a sors... De az Istenért... két hete nem is látlak. Mikor te tíz, tizenegy körül hazajössz én már alszom. Amikor pedig én megyek suliba te csinálod ugyanezt – mondom könnyeim mögül - Néha felébredek esténként, mikor bebújsz az ágyba. Minden alkalommal várom, hogy odabújj hozzám és átölelj, de sosem teszed meg. Mintha holmi leprás mellé kellene lefeküdnöd.

- Szóval azt mondod dobjak el mindent?

- A francba is Harry egy szóval nem mondtam ilyet. Csináld, hiszen ez a nagy kiugrási lehetőséged. Csak néha jól esne egy-egy apró gesztus. Ma délután is egyszerűen levágtad magad a kanapéra, miután adtál egy puszit. Jól esett volna, ha mellettem maradsz legalább egy percre, megölelsz vagy csak annyit mondasz, hogy szeretsz. Miután hazaértél mi történt? Elmentél mellettem – zokogom – És most mi lesz? Ugyanúgy próbálsz majd minél messzebb húzódni tőlem.

- Szerinted nekem jó ez a helyzet? – teszi fel a költői kérdést – Elárulom, hogy nem. Nem voltam a szüleimmel már nem is tudom hány hete. Nem voltam melletted. Azt sem tudom milyen nap van. Egyik napról a másikra élek. Addig vagyok itthon, amíg alszom. Kilenctől tízig vagy tizenegyig abba a rohadt stúdióba vagy, de ahogy te is mondtad ez a nagy kiugrási lehetőségem. Esténként pedig azért nem ölellek át, mert tudom, hogy képes vagy a tücsökciripelésre is felébredni, annyira ébren alvó vagy.... És pont te küldtél fel arra a színpadra. Amiatt tartunk most itt.

- Szóval az én hibám?

- Ne forgasd ki a szavaim – emeli fel hangját.

- Pedig ezt mondtad Harry – felelem.

Néhány pillanatig egyikünk sem szólal meg.

- Tudod milyen ünnep lesz két hét múlva? – teszem fel a kérdést félve.

Harry furcsán néz rám és nemlegesen megrázza a fejét.

- Karácsony – szipogom – Ez az első karácsonyom, amit nem anyával töltök. Reméltem, hogy te velem leszel, de már ebben sem vagyok biztos... És mielőtt azt mondod, hogy ebből az ajándékot akarom kihozni... Igen... Csak éppen nem kerül semmibe.

- Mire célzol?

- Legyél itthon karácsonykor – zokogom – Csak ennyit kérek. Töltsd velünk a szeretet ünnepét, kucorogjuk a fa alatt, mézeskalácsot falva és forrócsokit kortyolgatva. Utána beülnénk mind a négyen a nappaliba a TV elé és megnézzük a „Reszkessetek betörők!"-et, amit már mindannyian ezerszer láttunk, de karácsonykor elmaradhatatlan Kevin. A szobában pedig összebújnánk és beszélgetnénk.

Harry immár nyugodtan szorosan elém áll és átöleli derekam.

- Ígérem, hogy melletted leszek karácsonykor Baba – ad egy lágy csókot ajkaimra.

- Biztos? – kérdezem bizonytalanul.

- Esküszöm neked – mondja a szemembe nézve.

Államnál fogva közelebb húzza arcom övéhez és mélyen, szenvedélyesen, mégis lassan megcsókol. Nyelveink régi ismerősként köszöntik egymást, és örömmel kelnek egy jól ismert ritmusra. Átkarolom nyakát és beletúrok hosszú hajába. Ő derekamnál von magához és kezei a fenekemre vándorolnak, amibe erősen belemarkol.

Percekkel később levegő hiányában válunk el. Szemem csukva van, és még mindig a csók hatása alatt vagyok.

- Szeretlek Baba - suttogja.

- Én is szeretlek – mosolygom – De kérdezhetek valamit?

- Persze – nevet.

- Ugye nem azért vagy velem annyira távolságtartó, mert nem kaptál meg Miamiban? – hajtom le a fejem.

Harry szemei ismét kiguvadnak mondatom hatására.

- Olyannak nézel, aki csak azért van együtt egy lánnyal, hogy megfektesse?

- Azóta vagy velem ilyen furcsa – hajtom le a fejem.

- Hát... sajnálom, hogy így gondolod. De csak hogy tudd... Annak amit most mondtál... semmi valóságalapja nincs – mondja lehangoltan, majd elfordul tőlem és az befekszik az ágyba.

- Harry – sóhajtom – Ne haragudj, én csak...

- Jó éjszakát Romina!

Már most érzem, hogy szörnyű éjszakának nézek elébe.


Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!