Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 40 vote és 5 olvasói komment érkezett! ♥_♥ Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!

Puszi: VanneyG :* ♥☺

Harry mellkasán feküdve hallgatom, ahogy szíve egyenletes, de ugyanakkor csodálatos ritmusra ver. Arra a ritmusra, ami ebben a pillanatban a teljes megnyugvást nyújtja számomra.

Mellkasára két madár van tetoválva. Hasára, pedig egy pillangó. A pillangó körvonalait követve rajzolom körbe újra és újra a csodás tetoválást. Az ujjai azonban hátamat simogatják. Néhol csiklandoz, de kellemes érzést vált ki belőlem és teljesen beleborzongok.

- Már tizennyolcadszor rajzolod körbe – nevet fel Harry.

- Tényleg? – húzom el kezem vörös arccal.

- De nem zavar – teszi vissza hasára a kezem.

Így tehát folytatom, amit eddig csináltam. De már nem csak a tetoválását rajzolgatom körbe, hanem hasa minden milliméterét simogatom. Az örökkévalóságig tudnék itt maradni vele.

- Ugye tudod, hogy döntened kell? – töri meg kérdésével a csendet Harry.

- Tudom – sóhajtom, de nem tudok rá nézni.

Ujjaival állam alá nyúl és felemeli a kezem, ezzel kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek.

- Úgy érzem, hogy ez a döntés nem az én javam fogja szolgálni – mondja mélyen szemébe nézve.

- Ezt egy szóval sem mondtam – felelem.

- De az az eljegyzési gyűrű nem hozzám köt – pillant le az említett tárgyra – Hozzám csak Darcy és Oliver köt.

- Két gyermek erősebb kötelék, mint egy gyűrű.

- De vele vagy már hét éve – nevet fel – Én ebben az időben csak távolról figyeltelek. Ő melletted volt, míg én nem. Kérdezhetek valamit?

- Persze – bólintok.

- Hála köt hozzá, vagy szerelem?

Szemeim kiguvadnak és lélegzetem elakad. Én is feltettem magamnak már néhányszor ezt a kérdést, de nem találtam rá választ.

- Nem tudom – vallom be őszintén – Egy hete, hogy felbukkantál újra az életemben és azóta ezen gondolkodom én is. Eddig azt hittem, hogy szeretem. De megjelentél és... felhoztad bennem a múlt érzéseit.

Eme kijelentésemre felcsillan a szeme. Megjelenik benne az a boldog ragyogás, amit oly' rég láttam már abban a gyönyörű, smaragdzöld szempárban.

- Egészen a mai napig csak bízni tudtam abban, hogy egyszer újra azt hallom tőled, hogy szeretsz – mosolyog keserűen - A lelkem mélyén hittem abban, hogy ismét velem leszel egy szép napon. De egy kisördög az agyamban nonstop azt szajkózta, hogy ez nem fog megtörténni.

- És most itt vagyok a karjaidban – csókolom meg.

- Már csak a két kis lurkó hiányzik – nevet Harry.

- Mit szólnál hozzá, ha holnap meglepnéd őket? – kérdezem tőle csintalanul.

- Komolyan mondod?

- Igen – nevetek.

- A legboldogabb ember lennék a világon – jelenik meg szemébe néhány könnycsepp.

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!