Ahogy belépek a házba máris eszembe jut, az a nap, amikor utójára jártam itt. A pillanat, mikor utoljára léptem ki a bejárati ajtón. Az utolsó itteni a veszekedésünk. Vagyis a szakításunk.

Körbenézek a nappaliban, ahol minden ugyanott van, mint azon a napon. Harry anyukája - Christina - szereti, ha mindennek megvan a maga helye és ezzel sokat is törődik.

Harry beteszi az ajtót - és ő hozza be a táskáimat is - én pedig megvárom, míg mellém ér. De ehelyett elém áll és a szemembe nézve megkérdezi:

- Mi történt Romina?

- Anyu Michaelt választotta - sírom el magam.

- Micsoda? - kerekednek el szemei.

Harry bevezet a nappaliba, ahol leültet a kanapéra, ő pedig velem szembe ül le. Majd elmesélem neki mi is történt a mai nap folyamán.

- De miért nem hívtál egyszerre engem? Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! - fogja meg a kezem.

Lepillantok kezeinkre, és szemembe megint könnyek gyűlnek. Egy hónap telt el a szakításunk óta, de még mindig ugyanolyan gyengéd velem. Hüvelykujjával simogatja a kézfejem én pedig felnézek arcára.

- Történtek dolgok kettőnk között. Nem akartam, hogy azt hidd csak ki akarlak használni, de egyszerűen már azt se tudtam merre megyek csak mentem. Jártam az utcákat, és mire észbe kaptam már az ajtótok előtt álltam.

- Ro... lehet, hogy szakítottunk, de megegyeztünk, hogy barátok maradunk nem? - kérdezi, és szája sarkában egy gyenge mosoly jelenik meg.

- De igen, csak...

- Nincs csak! - jelenti ki mosolyogva - Amíg csak kell, itt maradsz.

- Nem akarok rajtatok élősködni - suttogom szégyenkezve.

Annyira megalázó ez a helyzet. Mikor ki vagy szolgáltatva a világ számára, mert nincs hova menned. Mikor úgy érzed, senkire nem számíthatsz, és senki nem szeret. Ekkor száll el minden életbe és boldogságba vetett hited is.

- Na ezt most azonnal verd  ki a fejedből. Rendben? - szorítja meg kezem - Romina, te is tudod, hogy a szüleim úgy szeretnek téged, mintha a lányuk lennél. Anyu az első pillanattól kezdve imád és lányomnak szólít, apu meg a maga szigorúbb módján szeret téged. Lehet, hogy ő nem mutatja ki, de így van. Te is tudod, hogy miután megszülettem próbálkoztak azzal, hogy kislányuk lehessen, de nem sikerült nekik. Mikor pedig megláttak téged, mintha kaptak volna egy kislányt, aki nekik soha nem adatott meg.

Régóta tisztába vagyok azzal, hogy Harry szülei mennyi mindenen mentek keresztül, mert a fiúk után szerettek volna még egy kisbabát. Mesterséges megtermékenyítés, vizsgálatok sokasága, de egyszerűen a baj, csak az volt, hogy nem sikerült. Tina és Adrian mindketten egyaránt egészséges ember, ezért az orvosok sem értették miért nem sikerült nekik még egy kisbaba.

Christina sokáig magát hibáztatta, aztán ahogy Harry nőtt ez úgy szállt el belőle. Rájöttek, hogy így is maximálisan teljes a családjuk, hogy csak egy gyermekük van.

A konyhából hangokat hallok, majd megjelenik Tina egy mosogató ronggyal a kezében.

- Jaj kislányom, ne haragudj, de muszáj volt ott szobroznom a sütő előtt, különben lőttek volna a mai vacsorának - ölel szorosan magához, miután Harry elengedi a kezem - Mit csinálsz te itt? Valami történt otthon.

Ő leül az egyik fotelbe arra várva, hogy elmondom neki az okokat. Harry viszont, látja rajtam, hogy nem lenne erőm még egyszer elmondani, hogy is kerültem ide, így kezébe veszi a dolgokat és elmeséli az édesanyjának. Tina meghökkenve hallgatja végig a történteket, majd elsírja magát.

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!