Sziasztok! Nos, tisztában vagyok vele, hogy már egy ideje ígértem az új részt, de nem volt időm. Most viszont leültem és nekiálltam, a végeredmény pedig itt is van.

Nektek jó olvasást! S természetesen hagyjatok nyomot magatok után, nagyon fontos lenne nekem, hogy tudjam, van-e értelme folytatni, vagy sem.

Puszi, vigyázzatok magatokra! ☺ ♥



Másfél hét pillanatok alatt elrepült a fejünk felett, és ennek nagy részét is kiteszi a suli, nálam a többit pedig a tanulás. Hazza már ennyire nem volt szorgalmas. Őt inkább az csak az kötötte le, hogy próbáljon rávenni a lazításra. A terve azonban minden egyes nap kudarcba fulladt. Eddig nem is emlékszem olyan dologra, ami eltudott tántorítani a tanulástól.

Monica és Eric péntek délután jöttek haza Párizsból, ahol - mint megtudtuk- Eric megkérte Mo kezét, s ő természetesen igent mondott. Én megértem, hogy szerelmesek és, hogy két éve együtt vannak, de még csak tizennyolc évesek. Ilyen hamar elkötelezni magukat? De egy biztos... hogy ha úgy alakulna, hogy szakítanak Mo belerokkanna. És mi tagadás... féltem a barátnőmet.

Amint az pedig hétfőn kiderült, mikor felhívtam Ellát éppen a dolgok közepében volt benn, az aktuális pasijával. Félreértés ne essék, imádom Ellát, de sokszor olyan, mint egy rossz ku*va. Ha egy pasi megtetszik neki minden áron felszedi és pár ágyban töltött alkalom után kidobja. Ez persze már a suli száján volt, ezért csak még több srác hajt Ellára.

A történelemkönyv felett ülök, és csak arra tudok gondolni, hogy Harry mennyit könyörgött nekem az elmúlt másfél hétben. Minden nap elmondta, hogy vissza fog szerezni minden áron, mert fontos vagyok neki. Ami engem igazán megrémít, azok csak az érzések, amik bennem is törnek a felszínre. Azonban nem szabad, hogy átvegyék az uralmat az eszem és a szívem felett. Nekem kell irányítanom.

Anyu pedig egyszer sem keresett. Hazz azt mondta előbb-utóbb fel fog hívni és megbánja a dolgokat, de én ebben nem hiszek. Ha képes volt eltaszítani magától egy férfiért, akkor sosem fog keresni.

Mivel sokszor vannak rémálmaim Harry sűrűn átnéz hozzám éjszakánként, hogy nincs-e gond. A legbolondabb ötlete pedig az volt, hogy vegyünk babaőr készüléket, amiből az egyik hozzám, a másik hozzá menni. Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Először azt kellettem eldönteni, hogy viccel vagy komolyan gondolja, de mint kiderült, az ötlete vér komoly volt. Nem tudtam, hogy kínomban sírjak vagy nevessek.

Tudtam, hogy aggódik értem, és hálás is voltam, vagyok érte a mai napig, de túlzásnak éreztem ezt a babaőr dolgot, így úgy egyeztünk meg, hogy egymás mellett alszunk egy pár hétig és ha minden rémálmom eltűnni látszik, visszaköltözöm a vendégszobába. Ennek azonban az a hátulütője, hogy Harry nem egyszer köt ki éjszakánként a földön, aminek pedig csak egy következménye, mindig megcsikiz reggelente így az ébresztőmre már nincs is szükség. Tudja mennyire csikis vagyok, és éppen ezt használja ki minden adott alkalommal.

Persze engesztelés képe mindig kapok egy puszit és ő csinál nekem reggelit. Bár az utóbbi két éjjel jól viselkedtem, és nem kellett ölelkeznie a padlóval az ő legnagyobb örömére.

Gondolataimból kopogás hív vissza:

- Szabad - kiáltom elég hangosan ahhoz, hogy az ajtó másik oldalán álló személy is meghallja.

Az ajtó kinyílik és Harry lépbe rajta arcán egy hatalmas vigyorral.

- Már megint mit csináltál Styles? - kérdezem már-már félve.

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!