Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺

Az előző fejezethez 43 vote és 9 olvasói komment érkezett, kevesebb, mint egy hét alatt, amit nagyon köszönök!♥♥

Nem is húzom tovább az időt!

Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺


Nem fér a fejembe, hogy az ikrek már másfél hónaposak. Ez az idő egy pillanat alatt elszállt a fejünk felett. Mintha csak tegnap születtek volna.

Pár nappal ezelőtt egyikük sem akart elaludni. Nem sírtak, vagy hisztiztek, de egyszerűen nem jött álom a szemükre. Gondoltam, hogy egymás mellé rakom őket Ollie ágyába. Meglepetésemre öt percen belül mindkét gyerek aludt. Mosolyogva néztem végig ezt a jelenetet és jöttem rá arra, hogy már most milyen szoros kötelék van kettejük között.

A kicsik most is egymás mellett fekszenek egymás felé fordulva. Darcy édesdeden alszik, míg Ollie próbálja harapdálni – a nem még nem létező fogaival - kishúga homlokát, s közben nyalogatja is. Kislányom ezt minden gond nélkül viseli, rezzenéstelen arccal alszik tovább.
(a videó linkje, amit sajnos nem tudok beilleszteni:  https://www.instagram.com/p/BA2OvfLrVZ9/?taken-by=familygoalz ~ VanneyG)

- Kislányom – kukkant be a nyitott szoba ajtón anya.

Felé fordulok és megeresztek felé egy mosolyt.

- Tessék?

- Vendéged jött – mondja kedvesen.

- Csengettek? – kérdezem csodálkozva.

A gyermekeim teljesen elvonják a figyelmem és megszűnik a világ, amikor velük vagyok.

- Igen Romina – nevet fel anya – Bejöhet?

- Ki az? – vonom fel a szemöldököm.

- Gyere be – pillant hátra anya.

A másodpercek éveknek tűnnek, míg a titokzatos idegen megjelenik az ajtóban.

A szívem majd kiugrik a helyéről, a pulzusom pedig rögtön az egekbe szökik megpillantom az ajtóban álló személyt. Harryt. Haja jóval hosszabb, mint amikor utoljára láttam szemtől-szembe. Fekete, félig begombolt inget viselt, fekete nadrággal és fekete bokacsizmával. Arcáról remény tükröződik.

- Te mit keresel itt? – kérdezem, mikor végre megtalálom a saját hangomat.

- Szia, Romina – köszön a szemembe nézve.

Gyönyörű zöld íriszei azonnal megbabonáznak és magukkal rántanak abba a mélybe, ahonnan már sikerült félig kimásznom.

- Én magatokra hagylak benneteket – mondja anya, majd beteszi a gyerekszoba ajtaját.

- Mit keresel itt? – ismétlem meg a kérdést, immáron némi idegességgel a hangomban.

- Beszélni szeretnék veled – mondja, s kezeit zsebre teszi.

- Nincs miről – rántom meg a vállam, s továbbra is állom gyönyörű pillantását – Most pedig menj el.

- Nem megyek el – mondja határozottan.

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!