Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

2. évad ~ 32. fejezet

Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 51 vote és 9 olvasói komment érkezett - valamint +1 a facebook csoportban -, KEVESEBB, MINT EGY NAP ALATT! :') Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

Harry férfias illatát mélyen magamba szippantom, és máris biztonságban érzem magam. Erős karjait szorosan körém fonja, mintha a világ legbiztonságosabb kerítését emelné körém. Fehér pólójába kapaszkodom, ahogy kiskoromba kapaszkodtam anyu szoknyájába. Könnyeim a vállát áztatják, a sírás pedig rázza egész testem.

- Mi történt Baba? – kérdezi aggodalmasan.

- Andrew – suttogom, és még jobban hozzábújok.

Menyasszony pózba a karjaiba vesz és bevisz a nappaliba. Lassan letesz a kanapéra és mellém ül, de továbbra is fogja kezemet.

- Mi történt vele, Baba? – néz mélyen a szemembe – Várj! – fordítja el a fejem az államnál fogva.

Megvizsgálja az arcom minkét oldalát, majd újra szembefordít magával. Arcvonásai a düh ezer változatát tükröződik.

- Megütött? – kérdezi dühtől fortyogva.

Megszólalni nem tudok, így csak bólintásra telik tőlem. Harry felpattan a kanapéról és a bejárati ajtó felé veszi az irányt. Tudom, hogy mire készül, de nem engedhetem, hogy a házamba menjen. Andrew képes lenne nekiesni. Minden erőm összeszedve elé rohanok.

Megállok vele szembe és kezeim a mellkasára helyezem. Érintésem alatt érzem, ahogy szíve őrületes tempót diktál. Mintha bármely pillanatban képes lenne kiszakadni a helyéről. Zöld szemeibe nézek, amelyekben csak gyűlöletet látok.

- Kérlek, ne menj oda – kérem elcsukló hangon.

- Nem hagyom annyiban, hogy bántott téged - kiáltja, mire összerezzenek és hátralépek tőle.

Harry észreveszi, hogy rám ijesztett és arcvonásai máris meglágyulnak. Derekamnál fogva magához húz és egy lágy csókot nyom ajkaimra.

- Ne menj oda. Könyörgöm – kérlelem, miközben homlokunkat a másikénak döntjük.

- Mond el, hogy mit tett – morogja.

Tudom, hogy sosem hagyná annyiban a dolgot, így muszáj elmondanom. Megfogom a kezét és visszamegyünk a nappaliba. A kanapéra magam mellé húzom és belekezdek:

- Fel akartam bontani az eljegyzést – szipogom – Szakítani akartam vele, hogy együtt lehessünk - ennek hallatán mosoly kúszik arcára – De begurult és a nyakamnál fogva a kanapéra lökött. Megpofozott. Amikor el akartam futni, de hamar utolért és a falnak taszított. Bevertem a fejem, a földre estem. Bement a konyhába és azt kérdezte, hogy mikor lesz az esküvő. Háttal volt nekem én pedig leütöttem egy vázával.

Harry elszörnyedve néz rám. Ha egy rajzfilmbe lennénk, biztos vagyok benne, hogy vörös lenne a feje és gőz jönne ki a füléből.

- Megölöm – suttogja – Esküszöm, hogy megölöm.

- Ne csinálj hülyeséget. Gondolj rám és a gyerekeinkre.

Harry lecsukja gyönyörű szemeit és mély levegőt vesz.