Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

11. fejezet

Sziasztok!
Ismét egy résszel jelentkezem, ami szerintem viszonylag hamar érkezett. (Vagy csak nekem tűnik így? ☺)
Köszönöm a 2772 megtekintést, 163 voteot, és 34 hozzászólást! Csak álmodni merek arról, hogy egyszer ez a történet is eljut odáig, mint a másik.
Kérlek szépen titeket írjatok komit mert ebből tudom, hogy min kellek változtatni, vagy mi nem tetszik stb. Persze a voteknak is nagyon örülök, de egy komi, az egy komi ☺. Szóval HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN.
[Elképesztő, hogy a 9. fejezet 22 voteot, illetve 6 komit kapott(plusz az én válaszaim). A tizedik pedig 15 voteot és 3 komit(plusz az én válaszaim). Nekem már ez hatalmas dolog!]
Nem is szaporítom tovább a szót! Nektek jó olvasást és vigyázzatok magatokra!☺♥
Hagyjatok nyomot kérlek! ☺♥
Puszi :* : VanneyG

Egyik ismeretlen italt iszom a másik után. Harry rengeteg alkalommal le akar állítani, de nem sikerül neki. A világ kissé forogni kezd velem, de szerencsére megkapaszkodok a konyhapultba, így nem tudom közelebbről szemügyre venni a járólapot. Bár annyira nem bánom.

- Le kellenél állni Romina – szorítja meg felkarom Hazz.

- Ugyan máj – nevetek saját nyelvbotlásomon – Tök jól érzem magam. És nagyon fincsik az italok.

- Romina komolyan mondom. Nagyon sokat ittál már, és még csak féltizenegy van.

- És ha megígérem, hogy nem iszok több fincsi itókát... Akkor megengeded, hogy maradjak.

- Először valamilyen szinten én döntők, mert én hoztalak.

- Akkor majd haza megyek galog... mármint gyalog – javítom ki nyelvbotlásomat.

Harry hátat fordít nekem, odamegy Liam barátnőéhez, valamit a fülébe súg, majd elhagyja a helyiséget.

Sophia mellém jön és árgus szemekkel figyel.

- Rám küldött Brodi? – nevetek.

- Mármint Bodri – javít ezúttal Soph – Ő csak aggódik érted Romi. Részeg vagy.

- Nem igaz – tántorodok hátra, de utánam nyúl – Csak becsicsientettem.

- Szerintem hanyagold a beszédet – nevet fel.

Liam újra megjelenik a konyhában és hatalmas vigyor terül szét arcán mikor meglát.

- Na kislány – kiált fel – Igen belejöttél! Tudod mit? Igyunk versenyt.

Sophia olyan vág, mint aki lábon kihordott egy szívinfarktust. Azonnal rázni kezdi a fejét és gyilkos szemekkel méregeti barátját. Ezt nem igazán értem, bár fogalmam nincs arról, hogy mi az versenyivás.

- És mi is az pontosan? – kérdezem.

- Végülis egyszerűen megfogalmazva egyszerre döntjük magunkba a piákat, és aki többet bír az nyer - mondja szelíd egyszerűséggel.

- Benne vagyok – mosolygok.

- Miben vagy benne? – hallom meg a hátam mögül Hazz hangját.

Mindhárman rákapjuk a tekintetünket és Sophia teljesen lesápad. Senki nem szólal meg, amíg én kezembe nem veszem a dolgokat.

- Liammel versenyt iszunk – tapsikolok, mint egy óvódás, aki azt kapta karácsonyra amit kért – Hát nem izgi?

Harry mintha meg sem hallaná második mondatom elindul Liam felé. Sophia egyből barátja elé ugrik és Hazz mellkasára teszi kezeit.

- Harry kérlek ne bántsd – könnyesedik be Soph szeme – Be vannak rúgva mindketten. Te is tudod Liam sosem vitte bele Rominát semmibe, mert Ro nem volt rá kapható. De most is részeg és bele menne a játékba... Kérlek Harry ne menj neki a legjobb haverodnak. Holnapra te is megbánnád – sírja el magát.