Sziasztok!
Pontosan három hete, hogy nem volt új rész, amit szörnyen röstellek, de a kezem beadta a kulcsot!
Most is rettenetesen fáj, de már megakartam írni nektek ezt a részt! ☺
Az előző részhez 15 vote és 1 komi érkezett. Ezeket rettenetesen köszönöm! ♥☺
Nem is húzom tovább a szót!
Jó olvasást kívánok! Remélem tetszeni fog a rész, és Hagyjatok NYomot Magatok Után!♥☺
Vigyázzatok magatokra!

Puszi: VanneyG :* ☺♥


A napok villámsebesen telnek egymásután, mintha nem is lenne éjszaka, ami elválasztja egymástól a két napot. Mivel a szünet utolsó napjait éljük immár a tanulásra is időt kell szánnom, ha nem akarok rontani a tanulmányi átlagomon. Igaz, hogy a szünet előtt minden fontosabb dolgozatot megírattak velünk, de sosem lehet tudni milyen idióta ötlet ver gyökeret egyes tanáraink fejében. Esetleg melyik fog abból az anyagból feleltetni, amelyikből már megírtuk a témazárót. Hiszen a mi osztályunkban már erre is volt példa, így legegyszerűbb kiszűrni, hogy az adott puskázott-e avagy sem.

Bármennyire is szeretem az irodalmat most legkevésbé van hozzá kedvem és a földszintről feljövő illatok csak még jobban nehezítik a dolgom. Tina ugyanis isteni puncsos édességen mesterkedett egész délelőtt – amiben természetesen nem engedte, hogy segédkezzem. S most ezek az alkotások sülnek a sütőben.

Az ajtó másik oldaláról kopogás hallatszik, amin kissé meglepődöm, hiszen Tina sosem zavar miközben bújom a tankönyveket.

- Tessék – emelem fel hangom.

Az ajtó kinyílik annak résén, pedig Harry dugja be fejét arcán egy nagy mosollyal.

- Jó reggelt – köszön – Mit csinálsz ilyen korán?

Kérdésén elnevetem magam és válaszolok.

- Inkább már jó napot nem gondolod? – kuncogok.

- Miért mennyi az idő? – teszi fel a következő kérdést.

Az ágy mellett levő éjjeliszekrényen elhelyezkedő órára pillantok, ami már 11:24-et mutat. Majd közlöm vele az időt.

- Te jó ég – pattannak ki szemei – Fel kellett volna hívnom Maxet a ma estével kapcsolatban. El sem hiszem már eltelt egy hét azóta, hogy ott énekeltem és ott álltam a színpadon. Hű... De most megyek, felhívom gyorsan utána bejövők, ha nem gond.

- Öhm... most tanulok, majd az ebédnél találkozunk – bújik ki kettesben lét alól.

- Rendben akkor jó tanulást, te kis stréber! – kiáltja a mondat második felét az ajtón túlról.

Ezen a megjegyzésen már csak nevetek, mert annyiszor hallottam tőle, hogy már megszoktam.

Az elmúlt napokban Harryvel valamivel jobb lett a kapcsolatunk, de egy bizonyos mértékű félelem még van bennem, amit egyszerűen nem tudok kiűzni magamból. Nem tudok még sokáig kettesben maradni vele, de már beszélünk.

Az óra – számomra – pillanatok alatt eléri a déli tizenkét órát, és ezzel egy időben Tina szól is, hogy kész az ebéd. Mivel a hasam kiált már valami ennivalóért perceken belül lent termek az ebédlőben, ahova Hazz és Tina már behozta az ételt. Tojásleves és rakott karfiol. Imádom.

- Jó étvágyat gyerekek! – mondja Christina, majd elveszi a tányérom és kimeri nekem a levest, ami éppen tökéletes mennyiség.

Annak ellenére, hogy farkas éhes vagyok lassan kanalazom a levest, mivel nem akarok telhetetlennek vagy mohónak tűnni.

Mikor mindhárman végzünk a leves elfogyasztásával, Tina a mosogatóhoz viszi mindenki tányérját, madj visszatér az asztalhoz.

- Romina – szólít meg Harry – szeretnék kérdezni valamit.

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!