Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 46 vote és 7olvasói komment érkezett, EGY NAP ALATT! ♥_♥ Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺


Ahogy kiérek a főútra a bűntudat úrrá lesz rajtam. Anyunak azt mondtam, hogy Monicával találkozom és elmegyünk kávézni. Ezzel szemben azzal az emberrel voltam, aki a legnagyobb fájdalmat okozta számomra.

A házba belépve látom, hogy anyu a nappaliban tévézik. Leveszem a cipőm és a kardigánom a sapkámmal együtt.

- Szia – köszönök anyának.

- Szia, Kicsim – viszonozza rám nézve – Milyen volt a kávé Harryvel?

- Jó – felelem automatikusan, s csak ez után esik le, hogy mit is kérdezett – Várj, mi?

Anyu hangosan felnevet, és maga mellé húz a kanapéra. Itthon még mindig olyan egyszerűen öltözik, mint mindig; egy egyszerű melegítő és egy póló. Viszont, ha megyünk valahova, nagyon ki tud tenni magáért.

- Monica felhívott, hogy téged hiába hív nem ér el – magyarázza – Innentől nem volt nehéz kitalálni kivel találkoztál.

Nos, igen. Ella négy éve elköltözött Franciaországba, hiszen ott járt egyetemre. Ott megismerkedett egy francia fiúval, akivel fél éve össze is házasodtak. Bár szülei nem támogatták a kiköltözését, a frigynek nagyon örültek és boldogan várják az unokák érkezését. Ki gondolta volna, hogy hármunk közül éppen Ella fog először férjhez menni? Szerintem egyikünk sem. Viszont megnyugvással tölt el, hogy végre ő is boldog és felhagyott azzal a pasi vadászattal, amit a gimiben folytatott. Megkomolyodott és kiváló ügyvéd lett belőle, ahogy férjéből – Matheo-ból – is.

Brendon pedig szintén elhagyta az Egyesült Királyságot. Mivel mindig is vonzotta a kínai kultúra elköltözött Pekingbe, és immár második évét tölti ott. Múlt héten beszéltünk telefonon és végre jó hírrel szolgált; találkozott egy fiúval, akivel nagyon jól kijönnek. Nem csak ő, de én is remélem, hogy végre megtalálja ő is boldogságot, hiszen hatalmas szívvel megáldva a fiú és megérdemelné, hogy megtalálja az igazit.

- Miért hívott Mo? – igyekszem terelni a témát.

- Eric mégsem jön a hétvégén Estherért, és nincs-e kedved átmenni hozzá a gyerekekkel – feleli anyu – De ne terelj! Ki vele, Kislányom!

Eric és Mo Esther születésnapját követően folytatják más úton életüket. Eric nem tudott hűséges lenni Monicához. A nagy szerelem és eljegyzés ellenére a lagzi és a boldog élet elmaradt. Amint Mo megtudta, hogy Eric egy másik nővel is összefeküdt kitette a szűrét. A fiú hiába kérlelte, hogy adjon neki még egy estélyt, barátnőm hajthatatlan volt. Szakításuk előtt egy hónappal, pedig a második babát tervezték.

Monicának azóta volt egy komolyabb kapcsolata, de Carl nem bírta elviselni, hogy Monak ott van Esther, akivel törődnie kell. Mindenki tudja, hogy egy –akkor még – 4 éves kislány sok figyelmet, törődét és szeretet igényel. Bár sajnos Carl ezt nem tudta elfogadni és csak magának akarta tudni Mot.

- Csak beszélgettünk – felelek eredeti kérdésére.

- Miről? Mit akart az a kis senkiházi? – kérdezi felháborodottan.

Teljesen megértem őt. Látta, ahogy szenvedek és megjártam a poklok poklát. S ennek okozója most ismét visszatért az életembe. Vagyis az életünkbe.

- Ne mond ezt anya – kelek Harry védelmére.

- És ugyan miért ne? Tönkre tette két pici gyerek életét, és a tiednek is jó pár évét.

- A mai napig én sem tudtam semmit. És te sem tudsz semmit – mondom.

- Akkor meséld el.

Eleget teszek kérésének. Elmesélek neki mindent, amit nekem Harry elmondott. Ahogy én is néhány órával ezelőtt, most ő is csodálkozva hallgatja minden szavam. Egyszer-egyszer közbevág, de utána engedi, hogy tovább folytassam mondandómat. Minden szó számomra is egy újabb pofon az élettől.

- És mit szeretnél most? – kérdezi anyu.

- Ezek után nincs szívem eltiltani a lányától és a fiától – sóhajtom – Sok minden ment keresztül azért, hogy megóvjon minket. Szerintem ennyit megérdemel.

- Szereted még őt?

Kérdésével, mintha csak gyomorszájon vágtak volna. Számítottam rá, de mégis el akartam kerülni bármi áron. De most már nem úszom meg.

- Nem – rázom meg a fejem, de közben nem nézek a szemébe.

Anyu az állam alá nyúl, s felemeli fejem.

- Magadnak lehetséges, hogy tudsz hazudni – mosolyog – De nekem nem. Túl jól ismerlek hozzá.

- De nem tehetek semmit – csapok a lábaimra – A szerelmünknek annyi és most itt van nekem Drew. Ő a vőlegényem. Nem érdekli, hogy Darcynak és Olivernek más az apja. Úgy szereti őket, mintha csak ő nemzette volna őket.

- De vert téged kislányom – kiált anyu sírva.

Elkeseredettségét és szomorúságát, sajnálatát látva engem is elfog a sírás.

- Nem vert anya – mondom – Kétszer pofozott meg hat év alatt.

- De egy nő semmilyen körülmények között nem érdemli meg, hogy megüssék. Tegyen bármit. Az a férfi, pedig kezet emel egy nőre... az nem igazi férfi.

- Ebben igazad van – ismerem el – De az utolsó pofon óta eltelt már három év.

- Kutyából nem lesz szalonna – fogja meg a kezem – Én csak féltelek Romina. De az unokáimat is.

- Drew jól bánik velem – ismerem el – Szeretem őt és hozzá fogok menni.

Tény, hogy Andrew nagyon jó hozzám. Két alkalommal kaptam tőle pofont, amit úgy érzem megérdemeltem, hiszen nem úgy viselkedtem, ahogy az egy két gyermekes édesanyához méltó lett volna. Azóta jobban tartok tőle, és minden más férfitől is.

- Találkozol még Harryvel? – kérdezi higgadtan.

- A kicsik láthatását meg kell beszélnünk – rántom meg a vállam.

- Én csak azt kérem Kicsim, hogy jól dönts...



☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vlBAtXSjWec

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!