Sziasztok!

Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺

Az előző fejezethez 44 vote és 8 olvasói komment érkezett! Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺


Harry az erkélyen nekitámaszkodik a korlátnak. Ahogy kiérek jómagam is, érzem, ahogy a hűvös, nyári szellő lágyan simogatja bőröm, ezzel enyhe libabőrt kiváltva belőlem. A Hold fénye világítja be az éjszakát és csillagok ezrei ragyognak az égbolton.

Az ikreknek még kissé már elképzelésük van a csillagokról, mint ami a valóság. Amikor kicsik voltak megkérdezték, hogy hol a nagypapájuk. Fogalmam nem volt, hogyan magyarázzam el nekik, hogy meghalt, így ő soha nem fogják megismerni. De végül egyszerű magyarázattal próbáltam elmondani nekik. Állításom szerint a nagypapájuk felment az égbe játszani az angyalokkal, mert nagyon a kis angyalkák nagyon magányosak voltak. Amikor pedig éjszaka játszik velük, az egyik csillag ad nekik fényt, hogy ne legyenek sötétben. Nehezen, de elfogadták, hogy apa az angyalokkal van és nem fog lejönni hozzájuk, s ők sem tudnak felmenni hozzá.

Karjaim Hazz dereka körré fonom, de ő azonnal elhúzódik tőlem. Viselkedése szíven üt.

- Hazz... - kezdek bele mondandómba.

- Ne – int le – Ne kezd, Ro – rám emeli szomorúsággal teli smaragdjait.

- De itt vagyok Harry – erősködöm – Melletted vagyok.

- Meddig? – emeli fel a hangját – Míg Drew haza nem jön. Utána ennek a csodának vége. Ő fog ölelni, ő fog csókolni és ő fog veled lefeküdni. Ő lesz az, akivel megosztod az ágyad, nem én.

Szavai a szívemig hatolnak. Szemeim megtelnek a bánat könnyeivel. Hátra lépek, mire ő felkapja a fejét.

- Szóval... minden, csak a szexről szól? – teszem fel a kérdést hitetlenkedve – Ezért van rám szükséged? Hogy kielégítselek?

Kérdéseimmel belé fojtom a szót. Ajkaival „o" betűt formál, s szemei is kikerekednek. Tudatalattim irányítja lépteim és visz egyre hátrébb, ezzel távolodva tőle.

- A francba – túr bele a hajába – Nem, Ro. Nem úgy értettem.

A köztünk lévő távolság meg sem kottyan neki, hiszen a másodperc tört része alatt előttem terem. Kezével az enyém után nyúl, de ezúttal én vagyok az, aki elhúzódik tőle.

- Ne érj hozzám – suttogom síró hangon.

- Baba, kérlek.

- Ne szólíts így – kiáltom el magam és bemegyek a szobába.

Bebújok az ágyba és magamra húzom a takarót. Hallom Harry lépteit, és azt, ahogy beteszi az erkélyajtót, majd elhúzza a függönyt. Lépéseinek hangja egyre közelebbről jön, miközben én a könnycsatornáimból fakadó könnyzáport próbálom csitítani. Az ágy besüpped mellettem, majd egy kar öleli át derekam. Ahogy tudom lerázom magamról.

- Baba, sajnálom – szabadkozik – Nem úgy értettem.

- Hagyj békén – suttogom.

- Romina, kérlek.

- Csak hagyj békén – kiabálom.

Harry már nem szólal meg. Hallom, ahogy lefekszik, és mély levegőt vesz. Ahogy ismerem, valószínűleg a plafont bámulja és ostorozza magát. De nem érdekel. Lepörög előttem az elmúlt néhány nap eseménye. Amint lehetősége adódott ágyba vitt. Igaz, nem ellenkeztem, de nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.

- Ha akarsz, menj át a vendégszobába – mondom nyugodt hangon – Vagy akár haza is mehetsz, az sem érdekel.

- A rohadt életbe – szitkozódik, majd felkel az ágyból.

A következő pillanatban mellettem guggol. Kezeivel megtámaszkodik az ágyon és kitartóan figyel. Egyikünk sem szól egy szót sem. A csendet csak a TV halk zajai törik meg. Szemeimre könnyfátyol ereszkedik, ezért nem látom tisztán Harryt, csak az alakját.

- Már kételkedem a szavaidban – töröm meg a csendet hosszú percek után – Kételkedem abban, hogy szeretsz. Téged csak a testi vágy hív vissza hozzám. Semmi más.

- Hatalmasat tévedsz – feleli, meglepetésemre nyugodt hangon – Te magad vagy, ami visszahív. A személyiséged, a mosolyod, a nevetésed, a hangod, a bőröd illata és puhasága. Minden visszahív, ami te vagy. Az irántad érzett szerelememben pedig, soha nem szabadna kételkedned. Lehetséges, hogy van két gyermekünk, de a szerelmünk így is roppant erős kötelék. Ennyi éven át bíztam abban, hogy egy nap újra együtt fogunk élni. Hogy én leszek az, aki azt a bizonyos karikagyűrűt az ujjadra húzza az oltárnál. Hogy egy szép napon a terhességi teszt felett ülve az eredmény kimutatása után azt kiabálhassam, hogy újra apa leszek. Hogy melletted legyek jóban-rosszban. Életed minden napján, míg világ a világ... És, ha neked az jött le, hogy csak a szexre kellesz, akkor nem ismersz. Szétvet az ideg, ha csak arra gondolok, hogy Andrew pár napon belül hazaér. Nem lehetek veled, nem lehetek a gyerekeinkkel. Mindketten tudjuk, hogy választás előtt állsz. És bármily' nehéz bevallani, nem engem fogsz választani. Most, hogy mellettetek lehetnék, mert nem kell attól tartanom, hogy Lucas keresztbe fog tenni neked, már nem valósulhat meg. Az ujjadon lévő gyémántgyűrű is azt mutatja, hogy hozzá tartozol, és nem hozzám. Most, hogy a gyerekeknek igazi apjuk lehetnék, aminek mindig is lennem kellett volna, minden bizonnyal hétvégi apuka leszek, aki örül annak, ha kéthetente látja a gyerekeit... Ez az, ami igazán bánt. Ő tölti be azt a szerepet az életetekben, amit nekem kellett volna mindig is. Ha nem rontok mindent, mára már Mrs. Styles lehetnél. De nem vagy az. Hiába szerettelek és szeretlek még most is az életemnél is jobban, nem vagy mellettem mindig. Nem vagy enyém...

Monológját végig hallgatva kitör belőlem a keserves zokogás. Harry feláll és visszafekszik mellém. Lekapcsolja a TV-t, így csak az én sírásom hangja tölti be a szobát. Testemet rázza a zokogás, és próbálom minden erőmmel magamhoz szorítani a párnám és a takaróm. Akárcsak egy kisgyerek a viharban...


☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vlBAtXSjWec

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!