Sziasztok!
Végre megérkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 44 vote és 6 olvasói komment érkezett. Nagyon szépen köszönöm! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥☺♥♥☺♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺


Amikor az ember boldog pillanatokat, napokat él meg, azok szélsebesen suhannak el feje felett. Ilyenkor igyekszünk megélni a szép perceket és a jelenre gondolni. Én is próbálok így cselekedni.

December huszonnegyedike van. Holnap eljön a várva-várt Szent Karácsony reggele. Az ikrek nagyon izgatottak a holnapi nap miatt. Darcy és Oliver egy-egy új biciklit kért, illetve, hogy maradjak velük. A szívem megszakad, hogy csak az egyik kívánságukat fogom tudni teljesíteni. Minden egyes velük töltött napot ajándéknak tekintek már. A jósolt fél évből ugyanis négy hónap eltelik.

Egy napja voltam Dr. Culdernél, aki sajnos semmi jóval nem tudott szolgálni. A fájdalomcsillapítót továbbra is szednem kell, ha úgy adódik, az eredményeim pedig csak romlanak. Hiába kérdeztem azonban, hogy így mennyi idő adatik még meg nekem, Dr. Culder válasza viszont kissé meglepett;

- Sajnos, nem tudom megmondani, Romina – felelte – Az eredményeid hol kisebb, hol nagyobb ütemben romlanak. Így nem tudok mondani semmi konkrétat.

Ezzel a tudattal elég furcsa élni. Tizenéves korom környékén felvetődött bennem, hogy ha megtudhatnám, hogy mikor halok meg, mennyi időm van hátra... Tudni akarnám-e? Akkor még nem tudtam a választ. Most már tudom; szeretnék tisztában lenni azzal, hogy hány percem van ezen a Földön az élők sorában.

Bár egy dolog még mindig nem hagy nyugodni; Andrew egyszerűen felszívódott. A rendőrség országos körözése ellenére sehol nem találja. Az országot nem hagyta el, mégsem tudják, hogy hol van. Napról-napra jobban féltem a gyerekeimet, a szüleinket és Harryt, hiszen sosem tudhatjuk, hogy Drew mikor támadja meg a családunkat. Tapasztalataim szerint egyik pillanatról a másikra is képes bekattanni és kárt tenni másokban.

- Min gondolkozol, Baba? – zökkent vissza a valóságba Harry hangja.

A közös fürdős már nagyjából egy órája tart, de még mindig csak fekszünk a meleg víz fogságában. Harry lábai között ülök, s hátammal mellkasának dőlök. Karjai a hasamon pihennek, s egy-egy alkalommal felvándorolnak a mellemig, mely borzongást vált ki belőlem.

- Szerinted elfogják valaha Andrewt? – kérdezem lesütött szemekkel, amit ő nem lát.

- Nem bujkálhat az örökkévalóságig – ad egy puszit a nyakamra – De ne aggódj. Minden családtagunk mellett testőr és rendőr van. Nem bánthat minket.

Egy hangos sóhajt hallatok.

- De holnap karácsony – suttogja a fülembe – Ne gondolj rá. A biztonsági szolgálat és a rendőrparancsnokság is folyamatosan váltóembereket küld. Még az ünnepek alatt is.

- Tisztában vagyok vele – bólintok – De rossz előérzetem van.

A következő pillanatban megérzem nyakamon Harry ajkait. Lágy csókokkal hinti be az említett területet és a vállam.

- Mit szólnál, ha ellazítanálak? – suttogja érzékien a fülembe.

- Nem lenne semmi ellenvetésem – vigyorgok.

Kicsit felnyomom magam és szembe fordulok Harryvel. Kezeit a fenekemre csúsztatja és egyből bele is markol. Nőisségemnél érzem büszkeségét, ami már kezd kemény lenni. Ajkai az enyémekre tapadnak és egy forró csókban egyesülnek. Csípőm mozgatni kezdem, hogy ezzel is ingereljem a férjem. Kezeim a nyakára kulcsolom, majd felvezetem hajába, amelyet meghúzok. Harry belemorog a csókunkba, és elválik tőlem.

- Nocsak, Mrs. Styles – kuncog – Csak nem fel szeretné izgatni a férjét?

- Azon már túl vagyok, Mr. Styles – nevetek fel.

Kissé megemelkedem, és Harry férfiasságára ereszkedem. Mindkettőnkből egy jól eső sóhaj szakad fel, mikor testünk ismét eggyé válik. Eleinte egyikünk sem mozdul, csak egy lágy csókban részesítjük a másikat. Harry kezei a csípőmre vándorolnak, majd lassan megemel, de csak annyira, hogy mozogni tudjon.

Egy perc kétségem sincs afelől, hogy Harry az az ember, akit nekem teremtettek. Mint testileg, mint lelkileg kiegészítjük egymást. Nap, mint nap megbizonyosodom arról, hogy ő a másik felem és egymásnak szánt minket az Isten.

Hazza először lassú mozdulatokkal kerget az őrületbe. A víz gyengéd hullámokat ver. Harry mozgása egyre jobban gyorsul. Lélegzetvételünk minden lökésénél szaporább lesz, s szívem is gyorsabban ver. Harry ajkai a jobb mellbimbómat kezdik kényeztetni. Ujjaim hajával játszanak, miközben az beteljesülés felé hajszoljuk a másikat.

Érzem, hogy az a bizonyos gyönyör már nincs messze. Harry az ujjával csiklómat kezdi izgatni, aminek hatására egész testemen végig söpörnek az orgazmus hullámai. Mindössze néhány másodperccel később Harry is elélvez. Kihúzódik belőlem, én pedig mellkasára borulok. Lélegzetvételünk szabálytalan, és hallom, hogy az ő szíve is szaporán ver.

Felemelem a fejem és gyönyörű, smaragd szemeibe nézek.

- Szeretlek – suttogja, s homlokát az enyémnek dönti.

- Én is szeretlek – viszonzom vallomását.

Kiszállunk a fürdőkádból, majd egy alapos töröközés után felöltözünk. A szobába érve Harry bekapcsolja a televíziót, és szinte ezzel egyazon másodpercben megszólal a mobilom. Az éjjeliszekrényhez megyek, és miután látom, hogy a rendőrségről hívnak, fogadom a hívást.

- Jó estét – üdvözlöm a vonal túlsó végén lévő személyt.

- Jó estét, Romina – hallok egy ismerős hangot – Morgan Blaccos rendőrfőparancsnok vagyok. Elnézést, hogy ilyen késői órán zavarom, de muszáj volt felhívnom önt.

- Mi történt? – kérdezem ijedten és Harry azonnal rám kapta tekintetét.

- Elfogtuk Andrew Osmert...


☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair

Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]Read this story for FREE!