Sziasztok!
Mivel ismét ezer éve kigondoltam ezt a részt, és sziklaszilárd volt az elképzelésem megírtam nektek. Tudom, hogy tegnap tettem fel az előzőt, de már nem bírtam magammal és megírtam ezt is.
Az előző részhez kevesebb, mint 1 NAP ALATT (!!!) 22 vote és 6 olvasói komi érkezett!!!!!! HIHETETLENEK VAGYTOK! NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A VISSZAJELZÉSEKET!
Nem is szaporítom tovább a szót.
Remélem ezt a fejezet is elnyeri tetszésetek és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Jó olvasást kívánok! Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺
Fogalmam sincs mit is kellene tennem. A szívem azt diktálja, hogy menjek el a megadott címre, az eszem viszont pont az ellenkezőjét. Úgy érzem, nem bírok tovább állni saját lábaimon. Leülök az ágy szélére, s szemeimből csak a sós könnycseppek törnek elő.
Nem akarok arra gondolni, hogy Harry megcsal, de egyszerűen nem jut eszembe más ésszerű magyarázat. Hiszen ilyenkor egy nőnek mi az ésszerű? Hogy a párja hűtlen hozzá. Most nekem is csak ez jár az eszemben. Képtelen vagyok másra gondolni.
Lelki szemeim előtt megjelenik Harry, ahogy egy szőke plázacicával hempereg az ágyban. Próbálom elhessegetni ezt a képet, de egyszerűen nem megy.
Felállok az ágyról és lefutok a földszintre. Előveszem az egyik kocsi kulcsot, majd zsebre vágom Hazz telefonját a sajátom mellé. Lemegyek a garázsba, s beülök az autóba, majd elindítok azt. Kihajtók az útra, s a legrövidebb útvonalat célzom meg, hogy eljussak az adott címre. Alig látom az utat könnyeim miatt. Hol az egyik, hol a másik kezemmel törlöm szemeimet, de mindhiába. Útközben Harry telefonjára újra SMS jön. Félreállok és megnyitom az üzenetet.
„Feladó: Szívem
Üzenet: Bébi! A bejárati ajtót nyitva hagyom, hogy be tudjál jönni, s minél előbb az enyém légy. Csók♥!"
Az a rohadt ribanc egyszer miért tudja kiírni a nevét?
Megérkezem a Readmore street 69-hez, és egyből meglátom Harry autóját. Szóval itt van...
Egy mély levegőt veszek, és még egyszer megtörlöm szemeim. Kiszállok az autóból, majd bezárom a járművet. Lassú, határozatlan léptekkel haladók a bejárati ajtó felé. Szívem dobogása, mintha felvette volna a fénysebesség gyorsaságát. A háznak a tetőtere is ki van épülve. Fala fehér színűre van festve. Kerítése nincs, de a ház egybe van épülve a garázzsal. A bejárati ajtó előtt állva összeszedem minden bátorságomat és lenyomom a kilincset. Az ajtó valóban nyitva, így már semmi kétségem afelől, hogy Hazz megcsal.
Az előtérbe belépve mindenhol rózsák és gyertyák tömkelege, s még a parkettára is rózsaszirmok vannak szórva. Fogalmam sincs merre menjek, de a szívem majd' megszakad a látványtól. Harry nekem sosem csinált ilyet, de egy ócska ribanc neki megteszi. Egy lány, hogy tud ilyet csinálni egy srácnak, akinek barátnője van, még ha szeretők is? Undorító...
Az ajtót halkan beteszem, s jobbra indulok. Látom hogy a folyosó végén ott van a nappali, ami szintén vörös rózsával van feldíszítve. Ahogy jobban belátok a helységbe a egy kandallót pillantok meg, amely fölött egy hatalmas rózsából kirakott szív foglal helyet. Érzem, hogy a szívem most szakad véglegesen. Zokogásom hangjait próbálom visszafogni. Szám elé kapom kezem, hogy egy ne adjak ki semmilyen hangot. Belépek a nappaliba és ott áll Harry szemben a kandallóval. Meg sem mozdul. Kezei a háta mögött vannak összekulcsolva és csak a virágszívet bámulja.
- Hogy tehetted ezt? – suttogom zokogva.
Harry továbbra sem mozdul, mintha nem is hallotta volna kérdésem. Mögé megyek és meglököm, mire rám kapja tekintetét. Arcán egy hatalmas vigyor jelenik meg, de én csak tovább zokogom.
- Mondj már valamit te szemétláda – ütöm meg ököllel mellkasát – Hogy tehetted ezt velem? A múltkor te papoltál nekem szerelemről, és hűségről mikor azt hitted összeszűrtem a levet Brandonnal, te meg a hátam mögött kefélsz valami utolsó szajhát. Egy utolsó aljas rohadék vagy tudod? Kitartottam melled mikor nem foglalkoztál velem. Kitartottam melletted annak ellenére, hogy úgy éreztem nem érzel írtam semmit. A szakítás ellenére is adtam neked egy utolsó esélyt, mert azt hittem minden rendben lesz. Megbocsátottam, hogy lesmároltad Mirandát, de azt nem fogom, hogy mást kezelgettél. Undorodom tőled. Érted? Fel tudod fogni Harry? Rohadj meg!
Miután kikiabáltam magam Harry még mindig vigyorgott, de jobban, mint eddig.
- Végeztél? – teszi fel a kérdést. Furcsa pillantást vetek rá, mire leneveti magát – Fordulj meg Baba!
A lábam földbe gyökerezett és lehetetlennek érzek bármi féle mozgást. Hazz megfogja vállaim és megfordít. Egy hatalmas felirattal találom szemben magam:
„Hozzám jössz feleségül?"
A szívem ismét kihagy pár ütemet és nem tudom mit is kellene mondanom vagy tennem.
- Én... én ezt nem értem – rázom nemlegesen a fejem.
Harry elém áll, s egy gyors csókot nyom ajkaimra.
- Jól látod Romina – mosolyog.
Zsebéből elővesz egy piros, szív alakú dobozkát, majd lassan fél térdre ereszkedik előttem. Szám elé kapom kezem és próbálom felfogni mi is történik. Harry kinyitja a dobozt, amiben egy gyönyörű ezüst gyűrű foglal helyet. A gyűrű tetején egy kő van, s mellette nagyjából egy centiméter hosszan aprócska, ugyanilyen kövekkel van kirakva.
Ismét felzokogom.
- Tudom, hogy elég szemét módját választottam ennek a dolognak – nevet fel kínosan – De Romina... szeretlek. Tudom, hogy az utóbbi időben nem töltöttünk együtt sok időt, de soha nem szűntelek meg szeretni téged. Sosem beszéltünk még házasságról, de mindenképpen megszerettem volna tenni ezt a lépést – vesz egy nagy levegőt majd folytatja – Romina Kayla Fernández-Smith... szeretlek. Te vagy életem szerelme és senki mást nem tudok elképzelni az oldalamon életem végéig. Veled akarom leélni életem hátralévő részét, s soha nem akarok tőled elválni. Romina Kayla Fernández-Smith megtisztelsz azzal, hogy hozzám kötöd az életed? Hozzám jössz feleségül?
Hangomat, mint elvesztettem volna. Hiába akarok megszólalni egy hang sem jön ki torkomon. Még mindig sírok, de már a boldogság és a meglepetés miatt.
- Igen – nyögöm ki nagynehezen – Hozzád megyek.
Harry kiveszi a gyűrűt a dobozból, majd felhúzza a bal kézfejem gyűrűsujjára. Lassan feláll és megölel. Szorosan szorít magához, fejét pedig nyakamba temeti. Mosolyogva sírok tovább, és nyakánál ölelem át. Percek múlva elenged és egy rövid, de annál szenvedélyesebb és romantikusabb csókban részesít. Mikor elválunk egymástól a szemembe néz és letörli arcomról könnyeimet.
- Biztos, hogy ezt nekem tervezted? – kérdezem szomorúan.
- Hogy juthat eszedbe ilyen butaság Baba? Szerinted kinek csináltam ez az egészet? – nevet fel.
- Az első gondolatom az volt az SMS láttán, hogy megcsalsz. Annyira féltem attól, hogy mit fogok itt találni. Vagyis hogy hogy foglak itt találni.
- Kinézed belőlem, hogy megcsallak? – drámázik.
- Te mire gondoltál volna, hogy ha találsz egy olyan SMS-t a telefonomban, hogy „Bébi, várlak, hogy teljesítsd minden kívánságom"?
- Először is... én nem turkálok a telefonodban – nevet fel újra – Másodszor... biztos, hogy én is ezt gondoltam volna. Abban pedig, hogy megnézed az üzenetet, csak reménykedtem. A biztonság kedvéért azért küldtem el a másodikat, hogy ha az első utána nem is, de azután már érezz késztetést, arra, hogy el gyere.
- Mit csináltál volna, ha nem jövök? – nevetek fel, de még mindig könnyezek.
- Addig írtam volna az üzeneteket, amíg nem jössz.
- Nagyon gonosz vagy – boxolok bele mellkasába.
- De én vagyok a világ legszerencsésebb gonosza, hogy igent mondtál nekem – puszilja meg orrom hegyét.
- Szóval Gru visszaszorult a második helyre – kuncogok, ugyanis 17 éves létemre nagyon szeretem azt a rajzfilmet.
- Vissza bizony... Szeretlek Romina.
- Én is szeretlek Harry – viszonzom vallomását, majd újra egy érzéki csókban forrunk össze...
FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts
FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"
Eltaszítva Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vlBAtXSjWec
Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad
Készítette: Claudia Sinclair