Sziasztok! Nos ismét eltelt két hét, és ahogy észreveszem ez így is marad a részek gyakoriságát tekintve. Sajnálom, hogy ilyen ritkán sikerül részt hoznom, de a magánéletben, a suliban és az egészséget tekintve is minden összejött a családnak. Hetente járok én is dokihoz, hol egyikhez, hol másikhoz. Szóval igen.
De most itt a rész és remélem, hogy tetszeni fog. Köszönöm az előzőhöz érkezett komit és vote-kat. De nagyon örülnék annak, ha többen is leírnátok a véleményeteket, mert akkor tudom, hogy min változtassak vagy ilyesmi. Illetve, hogy érdemes-e folytatnom ezt a történetet, avagy sem.
SPOILER: a következő részben elég nagy csavar lesz, szóval aki kíváncsi minden képen tartson velem.
Nem is szaporítom tovább a szót!
Hagyjatok nyomot magatok után és jó olvasást kívánok!☺♥
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG:* ☺♥
Harry velem kéz a kézben ballag le a lépcsőn a konyhába, ahol Tina tartózkodik. Szipogás hallatszik a helyiségből, Hazz pedig rám emeli szemeit, amelyekből süt a bűntudat. Bólintok és rámosolygok ezzel is biztatvaőt arra, hogy odamenjen az anyukájához és bocsánatot kérjen tőle a történtekért.
Amint Tina meghall minket, egyből megtörli szemeit és orrát majd felénk fordul. Harry szemeibe könnyek gyűlnek, ahogy megpillantja édesanyját és odasétál hozzá, majd megöleli. Tina sem tétovázik és magához öleli fiát, mire nekem is elerednek - ismét - a könnyeim és boldog mosoly jelenik meg arcomon.
- Annyira sajnálom anya! - suttogja Hazz.
- Én sajnálom kincsem, nem lenne szabad ennyire ellened lennem - mondja Tina, majd elválik fiától - Ha az a vágyad, hogy énekelj, akkor nem állok az utadba. Támogatni foglak mindig, és apád is ebben biztos lehetsz. És nem csak mi, hanem a barátnőd is - pillant rám könnyei mögül.
Nem jutok szóhoz ezért csak bólintok.
- Köszönöm anya, nagyon szeretlek - mondja Harry és egy puszit nyom édesanyja arcára.
- Én is szeretlek kisfiam!
Valahogy úgy érzem ez a kettejük pillanata és nem akarok belerondítani, ezért mosolyogva felmegyek a szobába és a kezembe veszem a történelem tankönyvet.
*Harry szemszöge*
Amikor Romina felment a szobánkba egyből anyunak szegezem a kérdést:
- Anyu... szeretnék egy romantikus vacsorát csinálni Rominak, amiért újra egy pár vagyunk. S szeretném ma este megcsinál ezt. Kettesben.
- Nahát a saját fiam kipaterol a házamból - neveti el magát anya - Rendben van beszélek apáddal és elmegyünk egy hotelba. Azt hiszem ránk is ránk férne egy este kettesben, és ti is ellenétek itthon - vigyorog boldogan anyu - Aztán csak vigyázni édes fiacskám. Fiatal vagyok én még az unokákhoz.
Jézusom! Megint kezdi! - sóhajtok magamban.
Akármikor kettesben maradtam itthon Roval, akár együtt mentünk el valahova anya - vagy éppen apa - külön felvilágosító órát tartott arról, hogyan lehet védekezni egy nem kívánt gyerek ellen és mikor tegyük meg, stb. Minél többször hallom ugyanazt a - véleményem szerint már betanult - szöveget, annyiszor megy el a kedvem attól, hogy végre együtt legyünk Roval.
- Jó anyu - kezdek hadonászni védekezés képen - Figyelj, kismilliószor végighallgattam ezt a kiselőadást és értékelem, hogy nem akarjátok, hogy hülyeséget csináljunk, de anya... egyszer megfog történni Roval is. Hiába féltesz, amúgy is... te is tudod, hogy már nem vagyok kisfiú - tartom vissza vigyoromat.
- Viszontlátásra édes fiam - int szórakozottan anya jelezve, hogy elég volt a mondandómból.
- Én is szeretlek - kiabálom le neki immár a lépcső tetejéről.
Bemegyek a vendégszobába és felhívom Romina barátnőjét.
- Hallo - szól bele a telefonba.
- Szia Monica, Harry vagyok - mutatkozom be.
- Á, szia Harry - csendül fel hangja - Miért hívtál? Valami baj van Roval?
- Nem, nem semmi baj Rominával - nyugtatom meg - Figyelj tudom, hogy mi a helyzet veled. Tudok a babáról. Én pedig ma szeretnék csinálni egy romantikus vacsorát Romi számára. De ez úgy nem fog sikerülni ha itthon van. Szóval azt szeretném kérdezni, hogy nem-e tudnád elcsalni vásárolni vagy valami csajos programra elvinni a délután. Anyuék is elmennek szóval már csak őt kellene elcsalni valahogy.
- Rendben van - egyezik bele rögtön - Amúgy sem tudtam volna mit csinálni délután és gondolkodtam, hogy felhívom Rot. De körülbelül mire menjek érte és mire vigyem haza?
- Mondjuk egytől hétig eltudod húzni vagy hatig?
- Rominával? - nevet fel - Ismered te a barátnődet Harry?
- Tudom, hogy utál vásárolni, de akkor üljetek be valami filmre vagy tudom is én.
- Rendben van. Mozi, vásárlás és kávézó. Megoldom valahogy.
- Köszönöm Monica. Örök hála.
- Igazán nincs mit. Szia.
- Szia.
A mosoly levakarhatatlan az arcomról, amiért végre kettesben lehetek azzal a lánnyal akit szeretek. Két hónap különlét után végre először...
*Romina szemszöge*
Mikor Mo felhív, hogy délután menjek el vele moziba először nem akarok igent mondani, mert arra számítottam, hogy a mai napot végre Hazzával tudom tölteni, de azt hiszem erre még várnom kell.
A plázában beülünk egy kellemes filmre, amit kiválasztattunk. Tele volt humorral mégis egy szerelmes történetet tárnak a szemünk elé a filmvásznon. Vannak jelenetek mikor a könnyeim a nevetéstől folytak, vannak, amikor a meghatódottságtól.
A filmnek valamivel négy óra előtt van vége, de ez sem tántorítja el Monicát attól az elhatározástól miszerint még elmegyünk vásárolni és beülünk a nap lezárása képen egy kávézóba. Mivel az egyik legjobb barátnőm, eszem ágában sincs megbántani azzal, hogy nemet mondok neki, de már igazán szeretnék otthon lenni és Harry karjaiba bújni.
Moni ma a bababoltokat részesíti előnyben mindenféle babaruhát megnéz. Tény, ami tény: egyik édesebb, mint a másik. De ennek ellenére nem tudom magam elképzelni ilyen fiatalon egy kisbabával. Vagyis egy családkép ilyenkor mindig megjelenik előttem, amin hárman vagyunk Harryvel és egy kisbabával, de ezen a képen Hazz és én már megszereztük a diplomát is és van saját karrierünk. Szóval ez a kép még várat magára.
A kávézóban töltött óra után Moni hazavisz, amiért már igazán hálás vagyok, hiszen lassan hét óra lesz. Elköszönök barátnőmtől és besietek a házba, ahol sötétség fogad. Szomorúan kell tudomást vennem, hogy valószínűleg egyedül fogom tölteni az estét és a Styles család nyilván egy vacsorán vesz részt egy üzlettársukkal.
A villany felkapcsolásával azonban hihetetlen látvány tárul elém. Az étkezőbe vezető út rózsaszirmokkal van kirakva a lábam előtt pedig egy boríték hever.
„Csak kövesd a számodra készített ösvényt. Harry xx" - olvasható az ő kézírása, így nem tétlenkedek tovább hanem azt teszem, amit az üzenet mond.
Az étkezőben elém táruló csoda, pedig teljesen elvarázsol. Az asztalon egy vázában rózsacsokor - természetesen vörös rózsából - , mellette két oldalt egy-egy égő gyertya és az asztal csodálatosan megterítve. Szemeimben érzem a sós könnyeket, amelyet végig akarnak gördülni arcomon.
Két kar hátulról átkarolja a derekamat és a karok tulajdonosa gyengéd csókot nyom nyakamra. Amint szembe fordulok egyből egy ezer wattos mosollyal találom szembe magam.
- Meglepetés - mondja ártatlanul Harry.
- Ezt mind miattam? - kérdezem szipogva.
- Szerinted mégis ki miatt Baba? Csak téged szeretlek - mondja és megajándékoz egy lágy csókkal.
- De nem is láttam a gyertyák fényét...
- Mert csak akkor gyújtottam meg őket, amikor felkapcsoltad a villanyokat - mondja büszkén.
- Köszönöm - bújok mellkasába - Nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek Romina... De gyere együnk, mert kihűl a vacsora.
Az asztalnál kihúzza nekem az egyik széket én pedig helyet is foglalok, ő pedig hozza is az első fogást, ami a kedvenc levesem Harrytől. Húsleves. Mindketten kimerünk annyit, hogy megtudjuk enni és a miközben elfogyasztjuk, a mai napról beszélgetünk.
A főfogás nem más, mint lasagne. Imádom. Harry egy nekem elegendő darabot levág majd a tányéromra teszi, és vág egyet magának is. Az illata pompás, az íze pedig valami mennyei és ezt Harryvel is megosztom.
- Az érdem nagyrészt anyué, mivel ő kiabált velem, hogy ne így vagy úgy csináljak ezt-azt - neveti el magát.
Miután a lasagnet is megettük Harry feláll és elveszi előlem a tányért.
- Desszertet kérsz? - kérdezi.
- Mi a desszert? - érdeklődöm.
- Egy kis tiramisut csináltam - mondja büszkén.
- Igen, kérek - mosolygom, és Hazz pillanatok alatt előttem terem a desszerttel.
Ennek elfogyasztása sem okoz számunkra nagy gondot, mivel mindkettőnknek ez a kedvence a Feketeerdő tortán mellett.
Hazza miután lepakolja az asztalt bekapcsolt egy lassú, ám annál romantikusabb számot a CD-lejátszóban és elém sétálva felém nyújtja kezét.
- Szabad egy táncra hölgyem?
- Annak ellenére, hogy nem tudok táncolni, és nagy valószínűséggel sokszor fogok a lábára lépni... igen Mr. Styles - incselkedem és kezem az övébe illesztem.
Harry a nappaliba vezet és maga felé fordítva kezét a derekamra teszi, én pedig nyakát karolom át enyéimmel. Lassan ringatózunk a zene dallamára, mikor is Hazz kezei a fenekemre vándorolnak. Nem tudom miért, de nem zavar eme tette inkább tűz gyúl tőle testem minden porcikájában. Ajkait enyéim felé vezeti, és egy csókban forrunk össze. Nyelvünk vad táncot jár, testünkkel ellentétben. A vágy pedig feltámad bennem. Éreztem már hasonlót ezelőtt, de ilyen intenzíven még soha. Harry belemarkol a fenekembe, mire belenyögök csókunkba. Elválik ajkaimtól, amitől máris hiányérzetem támad, de áttér nyakam csókolgatására. Borzongás fut végig a gerincemen és újra egy erőtlen nyögés szalad ki ajkaim között.
- Akarlak Harry - mondom váratlanul.
Facebook csoport neve: Eltaszítva (wattpad)
Facebook csoport linkje: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts