Sziasztok!
Nos, már 12 napja nem volt friss, szóval gondoltam befejezem a részt mivel negyede már megvolt.
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett komit és 14 votet. Nagyon örülök a visszajelzéseknek ☺
TI VAGYTOK A LEGJOBBAK! ♥
Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást kívánok és remélem tetszeni fog a rész!
Hagyjatok nyomot magatok után!
Puszi: VanneyG :*
(Ui.: a rész végén egy kis ötlet vár titeket! ☺♥)
Reggel iszonyatos fejfájással ébredek. A szemem összeszorítom és próbálok elbújni minden fényforrás elől, ami érheti a szemhéjam. Párnát az arcom elé téve próbálok visszaaludni, de az elviselhetetlen fejfájás megakadályoz ebben. Lerántom magamról a takarót és feltápászkodók az ágyról a párnát pedig levágom a földre. Amint felállok egyből megszédülök, de próbálom megtartani egyensúlyom. Mikor elmúlik ez az érzés elindulok a konyhába.
A helyiségben Tina sürög-forog.
- Jó reggelt – köszön, amint meglát és arcán mosoly jelenik meg.
- Jobbat – mondom komásan.
- Hallom jó estét tudsz a hátad mögött kislányom – kuncog.
- Rettenetesen fáj a fejem – dünnyögöm – Van itthon aspirin?
- Igen van – vágja rá rögvest – Abban a szekrényben találod, fent – mutat a fejemnél lévő szekrényre, aminek azonnal kinyitom ajtaját a gyógyszer után kutatva. Hamarosan meg is találom.
Előveszek egy poharat és öntök magamnak vizet, hogy könnyebben be tudjam venni a gyógyszert. Amint lenyelem rám tör a megkönnyebbülés.
Hamarosan el fog múlni a fejfájásom.
- Készítsek valami reggelit drágám? Vagy megvárod az ebédet már?
- Mennyi is az idő? – kérdezem félve.
- Tizenegy óra – mosolyog – Nem is csodálkozom, hogy eddig elaludtál, hiszen féltizenkettőkor értetek haza. Táncoltál a nappaliban és azt kiabáltad Harrynek, hogy gyáva volt, mert nem csókolt meg.
- És mindezt mikor hagytam abba? – szégyenkezem.
- Egy óra és félkettő között – rántja meg a vállát somolyogva.
- Uramisten – sóhajtottam.
A szégyenérzet, ami hatalmába kerített mérhetetlen volt. Nem lett volna szabad annyit innom és akkor nem lett volna ez az egész. Nem akartam volna megcsókolni Hazzat és nem égettem volna le magam a szülei előtt sem, akik tetőt nyújtanak nekem a fejem fölé és ételt adnak.
Bár mindig azt mondják a részeg ember őszinte.
Ez rám teljesen igaz volt.
Harry most már tudja mit érzek iránta és minden tagadásom elveszett. Ezek után nem mondhatom neki, hogy nem szeretem, mert az elmúlt éjszaka történései nem ezt bizonyítják. A legrosszabb mégis az, hogy először ő tudta meg. Magamnak nem vallottam be, de azzal a részeg fejemmel járt a szám.
Szeretem őt.
Nagyon szeretem.
- Holnap reggel elmegyek innen Christina – suttogom.
- Miért? – ejti ki kezéből a fakanalat.
- Nem maradhatok itt tovább. Megszégyenítettem magam előtted és Adrian előtt, valamint lejárattam Harryt is. Be kellett volna fognom a számat, de nem tettem. Egy olcsó kurva szintjére alacsonyodtam le és nem terhelhetlek titeket azzal, hogy továbbra is itt maradok. Pofátlanság lenne tőlem, ha a történtek után is itt maradnék és egy asztalhoz ülnék veletek. Nem érzem tisztességesnek.
Tina szemei kigubbadnak a meglepetéstől. Nem ilyen megnyilvánulásra számított.
Mondandóm végére szemeimből a könnyek törtek utak maguknak és áztatták el arcom.
- Kislányom – suttogja elfúló hangon – kérlek szépen ne menj el. Az ital beszélt belőled az éjszaka és nem önszántadból cselekedtél így.
- Ismered a mondást Tina... A részeg ember igazat mond – szipogom.
- Kérlek gondold át ezt Romina – kérlel – Nem akarlak elveszíteni.
- Nagyon jól esik, hogy ezt mondod – mosolygom könnyeim mögül – Bár anya is ezt mondta volna.
Christina erre nem tud mit mondani és folytatja a főzést, miután odaadom neki a fakanalat egy öblítés után.
Miután közöltem Tinával nem szeretnék enni ebédet felrohantam a szobámba. Bezártam az ajtót és lehúztam a redőnyt, teljes sötétségbe burkolva ezzel a szobát, egyensúlyba hozva azt az érzéseimmel.
A fülesemben hallatszódó zenét a maximumra tekertem és hátravetettem magam a hatalmas franciaágyon.
Tudom, hogy nem igazságos az, amit tenni készülök Tináékkal, de az sem volt az, amit az éjszaka tettem Harryvel. Hiszen mit akart tenni? Megóvni attól, hogy valamit megbánjak ma virradóra. A dolgok állása szerint, pedig ezzel érte el, hogy megbánjak egy pár dolgot. Utólag visszagondolva inkább itt kellett volna maradnom az ágyban, zenét hallgatva feküdni egy jó könyvet olvasva.
Azonban most nincs nálam könyv, csak a zene. A zene ami mindig segít az embernek.
Szemhéjaim kezdenek elnehezülni és lassan álomba merülök...
*
Mikor felébredek a sötét szoba fogad, ami az én cselekedeteim miatt olyan.
A zene még mindig megy a fülesembe, bár mikor megnézem a telefonom az időt egyben azt is észreveszem, hogy a mobilom harminc százalékot merült. Az idő pedig negyed nyolc volt.
Nagyszerű Romina átaludtad a napot!
Felkászálódok az ágyról és felhúzom a redőnyt. Az ablakon kinézve már szürkület fogad.
Kinyitom az ajtót és lemegyek a földszintre. Adrian, Christina és Hazza az étkezőasztalnál ülnek, de nem igen fogyasztják az előttük levő ételt.
- Jó étvágyat – szólalok meg félve.
Mindhárman rám kapják tekintetüket, de Hazz felugrik az asztaltól. Megindul felém és azt hiszem, hogy ordítani fog velem, de nem. Megáll előttem és megölel. A meglepetéstől eleinte mozdulni sem bírok, de amint eljutnak a dolgok az agyam legkisebb zugába is, visszaölelem Harryt.
- Azt hittem valami bajod esett – suttogja fülembe.
- Jól vagyok – felelem.
- Soha. Többet. Ne. Csinálj. Ilyet – mond minden egyes szót kihangsúlyozva – Érted Ro? Többet ne hozd rám így a frászt.
- Sajnálom – hajtom le a fejem.
Harry elenged és az étkezőasztalhoz vezet.
- Nem vagyok éhes – mondom, immár ülve.
- Romina egész nap nem ettél semmit – mondja Tina.
- Tina sajnálom, de nem vagyok éhes – állok fel a székből és felmegyek a fürdőmbe.
Képtelen vagyok arra, hogy Harry szemébe nézzek a történtek után. Túl nehéz.
A tükörben egy meggyötört arcú lányt látok. Egy lányt, aki senkinek nem kell. Egy lányt, akit a saját anyja is inkább eldob. Egy lányt, akivé lettem. Mert ez vagyok én.
Az ajtó túloldaláról kopogást –vagyis inkább dörömbölést – hallok. Nem kell sokat találgatnom, hogy rájöjjek ki az.
- Romina kérlek, nyisd ki az ajtót! – kiabálja.
- Zuhanyozok Harry – hazudom.
- Elég tehetséges vagy, ha ez neked megy víz nélkül – hallom hangján, hogy mosolyog.
Ez a kijelentése nekem is mosolyt csal az arcomra, mert ennél rosszabb hazugságom még nem volt.
- Romina, ha esetleg nincs rajtad valami gyorsan kapj magadra, mert háromra bemegyek.
Csak állok, mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Nem tudok megmozdulni.
- Egy – hallom hangját – Kettő... három – majd nyílik az ajtó.
A tükörbe látom, hogy Harry bedugja fejét a fürdőbe, és csalódott mosoly jelenik meg arcán.
- Reménykedtem benne, hogy nincs rajtad semmi – somolyog – Megért volna egy pofont.
Mögém lép, de nem karol át. Csak áll mögöttem és egymást bámuljuk a tükörből. Szemeim sós könnyek kezdik marni és nem tudom őket visszatartani. Harry szólásra nyitja száját, de egy hang sem jön ki rajta.
- Holnap elmegyek – suttogom.
- Hogy mi? – szólal meg magasabb hangon.
Nincs elég erőm ahhoz, hogy megismételjem. Megrántom a vállam és mosolyt erőltetek arcomra.
- Miért mész el? – kérdezi és maga felé fordít – Nem mehetsz el Romina. Figyelj esküszöm távol tartom magam tőled. Nem is szólok hozzád. Többet nem hozom fel azt a témát, hogy együtt kellene lennünk. Esküszöm Romi. De nem bírnám ki, ha nem lennél a közelemben.
- De el kellek menni innen – győzködöm saját magam is – Nem bírok a közeledben maradni Hazz. Nem megy.
- Felejtsük el a tegnap estét....
- Nem egészen erre gondoltam – nézek gyönyörű zöld íriszeibe – Nem teljesen ez az oka annak, hogy nem tudok itt maradni.
- Akkor?
- Nem tudok a közeledben maradni, mert... mert szeretlek – hajtom le a fejem.
Gyengéden az állam alá nyúl és felemeli fejem. Kénytelen vagyok szemébe nézni, amiben meglepettség és öröm is jelen van.
- Ezt mond ki még egyszer – könyörgi - Kérlek.
- Szeretlek.
- Fogalmad nincs mióta várok erre Ro – mosolyog – Ezek után főleg nem engedhetlek el.
- Annyira szégyellem magam az éjszakai jelenetem miatt – sóhajtom.
- Ne aggódj – nevet fel – A táncod igen csak szexire sikeredett. Utána egy darabig álltam a hideg zuhany alatt, hidd el.
Nevetés szakad fel belőlem. Hazz arcomhoz nyúl és letörli könnyemet.
- Szeretlek Romina. De ígérd meg, hogy nem mész el – kéri.
- Nem tudnálak most itt hagyni. Ahhoz túlságosan szeretlek – mosolygok.
Büszkeség tükröződik arcáról, amolyan „Ez az! Újra az enyém!"
- Megcsókolhatlak? – teszi fel a kérdést bizonytalanul.
- Ha nem teszed meg, többé nem kell hidegzuhany alá állnod – nevetek.
Ajkait másodperceken belül megérzem enyémeken. Ugyanolyan puhák, és édesek, mint ahogy emlékeztem. Ajkaink érzéki tánc keretében találnak egymásra, és Harry egyből bejutást kér, amit én meg is adok neki. Nyelveink régi ismerősként köszöntik egymást, Harry torkából egy férfias morgás tör fel, ami belőlem is nyögést vált ki. Keze elindul lefele az oldalamon és a seggemen állapodik meg. Én enyéimet felvezetem hajába és beletúrok.
A csókunk kezd elmélyülni, de abban a pillanatban torokköszörülést hallunk meg. Elengedem Harryt és ellépek tőle, de ő azonnal visszaránt maga mellé.
Harry hátrafordul, és maga mellé von. Az ajtóban Tina és Adrian állnak, s mindkettejük arcán hatalmas vigyor terül szét.
- Csak gondoltunk felnézünk – kezdi zavartan Tina – Mivel kiabálást nem hallottunk feljöttünk. De, ahogy észreveszem, minden rendben van köztetek.
- Igen anya – mosolyog Harry – Azt hiszem minden oké. Romina pedig nem megy sehova.
- Gyere ide – tárja ki felém karjait Hazz édesanyja.
Megölelem Christinát és Harry közben kezet fog apjával.
- Annyira örülök nektek gyerekek - pityeredik el Tina, majd elenged és megöleli egyszülött fiát.
Adrian pedig engem von magához.
- Gratulálok kislányom – mondja Adrian – Aztán vigyázz rá fiam!
Elengedjük egymást és Harry is anyját. Hazza, pedig hátulról átölel.
- Na akkor mi nem is zavarunk – mondja Tina, majd elhagyják a fürdőszobát.
Harry felé fordulok és már nézése mosolyt csal arcomra.
- Ugye velem alszol éjszak Baba?
- Ki nem hagynám – nevetek, és ajkaira hajolva csókban forrunk össze...
A következő dolgot @red_marlboro - nál láttam és tőle "engedélyt" kérve gondoltam én is megpróbálom. Ha van kedvetek komiba kérdezhettek a szereplőktől! Bárkinek, bármilyen kérdést feltehettek. Vegyétek úgy, hogy élő húsvér emberek és szemtől szembe van lehetőségetek erre. Milyen kérdést/kérdéseket tennétek fel nekik? Persze ezt csak akkor csináljátok ha van hozzá kedvetek! ☺