Sziasztok! Először is egy hatalmas nagy bocsánatkéréssel szeretném kezdeni. Tudom, hogy már két héttel ezelőttre ígértem a részt, de mivel közösségizek a helyi óvodában, a kicsik leszívják minden energiám és egyszerűen nincs erőm beülni a gép elé írni. Ezt a részt is négy turnusba hoztam össze, ami valljuk be kicsit durva. És mivel telefonon próbáltam összehozni, hogy legalább legyen valami így jegyzetből nézve gépeltem be az egészet, amitől már kikészültem.
Ebben a részben nem annyira a belső érzésekre mentem rá, hanem a cselekvésre, a köviben - ami nem tudom még mikor lesz - próbálok több belső gondolatot, érzést bele vinni.
És lenne egy kérésem. AKI TUD, JELEZZEN NEKEM A TÖRTÉNETTEL KAPCSOLATBAN. AKÁR POZITÍV, AKÁR NEGATÍV DOLOG JÖHET. Mert így, ha komival nem jeleztek vissza nem tudom mit gondoltok. Lehet, hogy valaki ad csillagot, de van benne olyan rész, ami nem nyerte el annyira a tetszését, akkor írja meg és csiszolok az olyanokon a továbbiakban.
Tehát hagyjatok magatok után nyomot, mert nagyon jól esett az a 15vote, amit kaptam a 8. fejezetre és majd' kiugrottam a bőrömből. Ebből azért látom, hogy van valami ami miatt megéri folytatni, de kérlek jellezzetek komival.
UI.: a történetnek eddig 2 befejezési módot képzeltem el. S eddig három évad (!!!) van meg a fejemben, amit már csak meg kell valósítani. EZZEL KAPCSOLATBA IS ÍRJATOK KÉRLEK. LEGYEN MAJD TÖBB ÉVAD IS VAGY ELÉG EGY, MERT AKKOR LEZÁROM ÚGY, RAJTAM NE MÚLJON.
Nem is rabolom tovább az időt. Jó olvasást!
Puszi, vigyázzatok magatokra!☺♥
- Na kérlek Romina – nyavalyog Ella - Csak egy kis vásárlás meg kikapcsolódás, ami igazán rád fér.
- Ti is tudjátok, hogy nekem a tanulás nagyon jó kikapcsolódást ad mindig. Nincs szükségem nekem plázákra és ruhákra. Amúgy sem szeretek vásárolni csajok, ezt ti is tudjátok.
- De csak egy délután – mondja ezúttal Monica – Olyan régen töltöttünk együtt időt. Hiányoznak a csajos programok.
Tény, ami tény, hogy nagyon régen nem volt semmi közös programunk a lányokkal, és nem akarom őket is elveszíteni. Főleg nem egy ilyen dolog miatt.
- Jól van, jól van – tartom fel magam elé kezeim, védekezés képen – De hatra mindenképen otthon akarok lenni.
- Ez az – sikítanak fel egyszerre.
- Először menjünk be egy-két boltba, aztán üljünk be egy cukrászdába. Ott aztán kibeszéljünk magunkat. Benne vagytok csajok? - kérdezi Mo.
Ella nagy bőszen bólogatni kezd, majd mindkét lány kérdően rám pillant. Eleresztek egy nagy sóhajt, majd rájuk emelem tekintetemet.
- Hogy én mennyire utállak titeket – mosolygok.
Erre a szarkasztikus kijelentésre mindhárman felnevetünk.
A csengő hangja azonban megszakította a lányok örömáradatát. Nekem pedig azt jelentette, hogy kezdődik a kedvenc órám: az irdalom. Ami egyben azt is jelenti, hogy Hazza mellé kellek ülni. Amikor együtt voltunk jónak tartottuk, ha egymás mellett ülünk, de aztán a tanárunk szülési szabadságra ment. Mr. Star – az új tanárunk – pedig még azért is képes szólni, ha ásítunk, mivel ez egy iskola és nem szálloda. Ebből kiindulva pedig nem próbáltunk meg szólni neki a padtárs csere érdekében.Harry már a padban ül, mikor beérek a terembe, de még szerencsére a tanár úr nincs a teremben. Amilyen gyorsan tudok beslisszanok Harry mellé, akinek arcán azonnal egy önelégült vigyor jelenik meg, aminek nem értem az okát.
- Mit vigyorogsz Bongyi? - kérdezem nevetve.
- Semmi, semmi – mutatja továbbra is a szokásos ezer wattos mosolyát.
- Jut eszembe... délután a lányokkal csajos programokat iktattunk be. Szóval haza se kell vinned. Hatra maximum nálatok vagyok.
- Oh – nyögi csalódottan és mosolya is eltűnik - Öhm... renden.
- Valami gond van ezzel Hazz? – kérdezem.
- Nem, semmi. Csak azt hittem hazajössz és tanulsz.
- Úgy is terveztem, de tudod milyen Ella és Monica. Ha valamit a fejükbe vesznek, abból nem engednek.
- Persze, hogy tudom sóhajtja, s abban a pillanatban be is lép a tanár.
A kezem majd leszakad óra végére. Négy oldalt egyhuzamban pihenő nélkül leírni nem egy mókás dolog. Mikor elkezdjük a harmadik oldalt Harry egyszerűen ledobja a tollat és abbahagyja. Furcsa pillantást vetek rá, mire csak annyit mond:
- Otthon rólad leírom.
Persze a kis sunyi az óra hátralévő részében profi módon tetette a buzgó munkát. Bár általános első osztálya óta ezt csinálja.
Nap végén a lányok Ella kocsijánál várnak, s amint beülünk a kocsiba, s már indulunk is a legközelebbi pláza felé.
Az eszem azonban egész úton Harry furcsa viselkedésén jár. Egyszerűen ötletem sincs arra, hogy miért viselkedett úgy, ahogy. Ha együtt lennék és terveztünk volna, valamit még azt mondom megértem. De részemről nincs ár semmi épp eszű magyarázat. De ha hazaérek biztos rákérdezek.
A lányok kirágatnak a kocsiból és első útjuk azonnal egy fehérnemű boltba vezet. Moni persze agyon el van foglalva azzal, hogy a legjobb szetteket vegye meg Eric számára. Én Ellával járom a sorokat, s egyik pillanatról a másikra egy fekete-pink csipkés szett landol a kezemben.
Kikerekedett szemekkel nézek hol a szettre, hol a barátnőmre.
- Na, ne nézz így Romina – neveti el magát – Próbáld fel.
- Minek? – kérdezem ijedten.
- Mi az, hogy minek? Hát Harrynek – kuncog.
Szemeim kigubbadnak és a levegő a tüdőmbe szorul.
- Nincs is közöm Harryhez – találom meg a hangom.
- Na ezt annak meséld, aki el is hiszi. Húzd be azt a kecses kis valagad az egyik próbafülkébe!
- Te milyen anyagot szívtál? Mert bármi is az, igazán leállhatnál vele – mondom halál komolyan.
- Ne csináld már ezt Ro – görbíti le szája sarkait – Próbáld fel!..... Kérlek!
Istenem! Miért csinálom én ezt?
- Cajj – dobbantok egyet a lábammal – Hol vannak a próbafülkék?
Azonnal fülig ér mosolya és a hátam mögé mutat. Megfordulok és lassított felvételhez hasonló módon bemegyek a fülkébe. Átöltözök, és csak bámulok magamra a tükörben.
Ez tényleg én vagyok?
- Na kész vagy? – hallom meg Ella hangját.
- Asszem – motyogom.
Ella elhúzza a függönyt és egyből felcsillan a szeme.
- Harry hanyatt fogja dobni magát ettől a szerkótól – mosolyog rám a tükörből
- Te meg vagy húzatva? Ella nem tudom neked mi bajod van, de soha, ismétlem, soha nem fogok lefeküdni Harryvel – mormogom.
- Romi soha ne mond, hogy soha – teszi vállamra kezét, amit én le is „söprök"
– Ne csináld már! Ne légy makacs. Tudom, hogy szereted őt.
- Akkor igen csak félre lettél tájékoztatva.
Behúzom a függönyt majd elkezdek átöltözni.
- Szereted – kiabálja be Ella, majd hallom elhalkuló lépteit.
Amitől pedig félek jelen pillanatban, hogy Harrynek és Ellának igaza van.
De nem. Nincs igazuk. Nem lehet.
Lehámozom magamról a fehérneműt, majd visszaveszem a rendes ruháim, amikben máris kényelmesebben érzem magam.
Amikor Ella elé nyújtom – immár odakint – a szettet, megrázza a fejét és beledobja a kosarába, majd azonnal a pénztár felé fut. De mielőtt észbe kapnék ő már ki is fizeti. Utánunk hamarosan Moni is a pénztárhoz ér és kifizeti a hét szettet.
- A hét minden napjára egy? – kérdezi Ella nevetve, ami nekem is mosolyt csal az arcomra.
- Valahogy úgy – vörösödik el Mo azon nyomban – De most menjünk be egy cukrászdába, mert nagyon éhes vagyok.
Hogy Monica kérésének eleget tegyünk, lemegyünk a második emeleten található cukrászdába.
Megnézzük a kínálatot, s mindannyian kedvünkre választunk. Azonban Mo – aki mindig is vigyázott és a mai napig is vigyáz a vonalaira – egyszerre három finomságot is kér. Daniella velem együtt kikerekedett szemekkel nézi, mit művel barátnőnk.
- Most mi van? – kérdezi ártatlanul – Mondtam, hogy éhes vagyok.
- Jó étvágyat – mondom, s elindulunk az egyik asztal fele, amit birtoka is veszünk.
- Csajok léci vigyázzatok, a cuccomra elfutok pisilni – mondja, majd a mosdó felé rohan.
- Neked nem furcsa egy kicsit? – kérdezi suttogva Ella.
- Mármint?
- Moni mióta az eszét tudja fogyókúrázik, vagy éppen figyel arra, hogy egy dekát se szedjen fel. Most pedig mi van? Három süti? Meg láttad a címkéket a ruhákban, amiket vett? Monica mindig „S"-es, vagy „XS"-es ruhákat hordott. Most „L"-eset vett. Szóval vagy hipnotizálták a csajt, hogy így megváltozott vagy...
- Vagy? – kérdezem kíváncsian.
- Vagy terhes a barátnőnk.
Na, ez lesokkolt. De a legrosszabb az, hogy van abban valami, amit Ella mond.
- Na meg valamivel több, mint egy hónapja majdnem szakítottak Erickel. Most pedig Párizsban ünnepelték az évfordulójukat, és hirtelen itt van az eljegyzés is. Nekem senki ne mondja, hogy a képben nincs egy kis bébi.
- De van – halljuk meg Mo hangját a hátunk mögül.
Daniellával abban a másodpercben megmerevedünk és összenézünk, majd Monicára.
- Két hónapos a baba – mondja letört hangon és leül velünk szemben.
Arcáról színtisztán leolvasható a kétségbeesés és a szégyen. De így már összeáll a kép. Csak is a baba miatt maradtak együtt. A házasságba pedig valószínűleg a szüleik kényszerítik bele őket.
- De hogy történt? – teszi fel az egyértelmű kérdést Ella.
- Neked tudnod kellene. Általános óta kitűnő vagy biológiából és nemzetközi versenyeket nyertél – nevet kínjában Mo – De egyébként tudjátok, hogy a nyáron volt az az irgalmatlan nagy buli Liam Paynenél. Na hát mi elmentünk és orbitálisan berúgtunk. Felmentünk az egyik szobába és hát... nem védekeztünk. Mikor Eric szakítani akart velem elmondtam neki, hogy teherbe estem. Így együtt maradtunk. A szüleink amint megtudták elkezdték szervezni az esküvőt, mert hogy az ő unkájuk aztán nem fog házasságon kívül megszületni. Amikor pedig elvileg Párizsban voltunk, akkor valójában egy magánklinikán feküdtem és Eric mellettem volt minden percben. Ketten úgy döntöttünk, hogy elvetem a picit és otthon a Párizsos sztorit adtuk elő. Mikor bent voltam a műtőben Eric akkor is velem volt, és a doki utoljára megkérdezte, hogy biztos vagyok-e a döntésemben, én pedig „Nem"-et mondtam. Az orvos azonnal leállított mindent, majd rám mosolygott és azt mondta, hogy jól döntöttem és nagyszerű szülök leszünk – sírja el agát Mo – Eric pedig délután igazából megkérte a kezem.
- Ez olyan romantikus – sóhajt fel Ella, teljes extázisban.
- Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire félek a szüléstől és a picivel járó gondoktól.
- Minden rendben lesz Mo – teszem kezem az övére.
A délután további részében másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy mi történt Monival...