Ahogy belépek a házba máris eszembe jut, az a nap, amikor utójára jártam itt. A pillanat, mikor utoljára léptem ki a bejárati ajtón. Az utolsó itteni a veszekedésünk. Vagyis a szakításunk.
Körbenézek a nappaliban, ahol minden ugyanott van, mint azon a napon. Harry anyukája - Christina - szereti, ha mindennek megvan a maga helye és ezzel sokat is törődik.
Harry beteszi az ajtót - és ő hozza be a táskáimat is - én pedig megvárom, míg mellém ér. De ehelyett elém áll és a szemembe nézve megkérdezi:
- Mi történt Romina?
- Anyu Michaelt választotta - sírom el magam.
- Micsoda? - kerekednek el szemei.
Harry bevezet a nappaliba, ahol leültet a kanapéra, ő pedig velem szembe ül le. Majd elmesélem neki mi is történt a mai nap folyamán.
- De miért nem hívtál egyszerre engem? Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! - fogja meg a kezem.
Lepillantok kezeinkre, és szemembe megint könnyek gyűlnek. Egy hónap telt el a szakításunk óta, de még mindig ugyanolyan gyengéd velem. Hüvelykujjával simogatja a kézfejem én pedig felnézek arcára.
- Történtek dolgok kettőnk között. Nem akartam, hogy azt hidd csak ki akarlak használni, de egyszerűen már azt se tudtam merre megyek csak mentem. Jártam az utcákat, és mire észbe kaptam már az ajtótok előtt álltam.
- Ro... lehet, hogy szakítottunk, de megegyeztünk, hogy barátok maradunk nem? - kérdezi, és szája sarkában egy gyenge mosoly jelenik meg.
- De igen, csak...
- Nincs csak! - jelenti ki mosolyogva - Amíg csak kell, itt maradsz.
- Nem akarok rajtatok élősködni - suttogom szégyenkezve.
Annyira megalázó ez a helyzet. Mikor ki vagy szolgáltatva a világ számára, mert nincs hova menned. Mikor úgy érzed, senkire nem számíthatsz, és senki nem szeret. Ekkor száll el minden életbe és boldogságba vetett hited is.
- Na ezt most azonnal verd ki a fejedből. Rendben? - szorítja meg kezem - Romina, te is tudod, hogy a szüleim úgy szeretnek téged, mintha a lányuk lennél. Anyu az első pillanattól kezdve imád és lányomnak szólít, apu meg a maga szigorúbb módján szeret téged. Lehet, hogy ő nem mutatja ki, de így van. Te is tudod, hogy miután megszülettem próbálkoztak azzal, hogy kislányuk lehessen, de nem sikerült nekik. Mikor pedig megláttak téged, mintha kaptak volna egy kislányt, aki nekik soha nem adatott meg.
Régóta tisztába vagyok azzal, hogy Harry szülei mennyi mindenen mentek keresztül, mert a fiúk után szerettek volna még egy kisbabát. Mesterséges megtermékenyítés, vizsgálatok sokasága, de egyszerűen a baj, csak az volt, hogy nem sikerült. Tina és Adrian mindketten egyaránt egészséges ember, ezért az orvosok sem értették miért nem sikerült nekik még egy kisbaba.
Christina sokáig magát hibáztatta, aztán ahogy Harry nőtt ez úgy szállt el belőle. Rájöttek, hogy így is maximálisan teljes a családjuk, hogy csak egy gyermekük van.
A konyhából hangokat hallok, majd megjelenik Tina egy mosogató ronggyal a kezében.
- Jaj kislányom, ne haragudj, de muszáj volt ott szobroznom a sütő előtt, különben lőttek volna a mai vacsorának - ölel szorosan magához, miután Harry elengedi a kezem - Mit csinálsz te itt? Valami történt otthon.
Ő leül az egyik fotelbe arra várva, hogy elmondom neki az okokat. Harry viszont, látja rajtam, hogy nem lenne erőm még egyszer elmondani, hogy is kerültem ide, így kezébe veszi a dolgokat és elmeséli az édesanyjának. Tina meghökkenve hallgatja végig a történteket, majd elsírja magát.
Azonnal odamegyek hozzá és magamhoz ölelem.
- Romina addig maradsz, itt ameddig csak akarsz, tudod, hogy mennyi szeretünk téged. Harry szobája mellett lévő vendégszoba a tied ezentúl - szipogja.
- Igazán nem akarok gondot okozni - suttogom.
- Erről szó sincs kicsim - mondja és puszit nyom arcomra.
Vesz egy mély levegőt, majd Harryre emeli tekintetét.
- Fiam, kérlek kísérd fel Rominát a szobájába, én addig megcsinálom a mártást és terítek még egy főre - áll fel és indul is ki a konyhába.
- Christina! - kiáltok utána - Nem vagyok éhes, köszönöm.
- Ettél ma valamit drágám? - kérdezi szigorúan a konyhából kiabálva.
- Nem, de nem vagyok éhes.
- Kicsim muszáj enned, még ha csak pár falatot is.
Itt már tudom, hogy vele nem érdemes vitatkozni.
Harry megfogja a táskáimat, és felviszi őket az emeletre én pedig ballagok utána. Ahogy benyit a szobába, mintha az otthon szelleme járna át. A falak kellemes krémszínűre vannak festve, és egy hatalmas franciaágy van az ajtóval szemben. Az ajtó mellett jobb oldalt egy TV állvány és rajta egy hatalmas televízió. A szekrények az állvány mellett helyezkednek el, az ágy mindkét oldalán pedig egy-egy kicsi éjjeliszekrény, és azokon egy-egy kislámpa. Az erkélyajtó mellett egy íróasztal, előtte pedig egy egyszerű szék. Az erkélyajtóval átellenben egy másik ajtó.
- Ez lenyűgöző - nézek körül ismét. Egyszerűen nem tudok betelni a látványával.
- Örülök, hogy tetszik. És elég furcsa, hogy eddig nem láttad ezt a szobát - mondja egy fintorral az arcán Harry.
- Amikor itt aludtam, akkor meglepő módon a te szobádban voltunk - húzódik mosolyra szám.
- Igazad van - nevet fel Harry.
- Gyerekek! - halljuk meg Tina hangját odalentről - Gyertek le vacsorázni!
Harry rám kapja tekintetét, majd kezét nyújtja felém.
- Gyere. Anya isteni vacsorát készített ma - mondja büszkén, és pedig megfogom kezét és elindulunk az ebédlőbe, ahova a konyhán át vezet az út.
Az asztalon - amelynek közepén egy kicsi vázában, két szál vörös rózsa - négy személyre van terítve, az abrosz egyszerű csipke. A fehér tányérok mellett az evőeszközök, „mögöttük", pedig a poharak sorakoznak. Az asztalfőnél már ott ül Adrian és épp az újságot olvassa. Egyik oldalán egy, a másikra két személyre van terítve. Harry azonnal arra az oldalra invitál, ahol a két teríték található.
Adrian, mikor észrevesz minket azonnal leteszi az újságot és rám néz.
- Jó estét, Romina - köszön kedvesen - Hallottam mi történt otthon. Jól tetted, hogy ide jöttél. Mi mindig, mindenben segíteni fogunk neked. És bármire pénz kell, csak szólj bátran állunk rendelkezésedre.
- Először is neked is jó estét Adrian - köszöntöm én is - Másod sorban viszont eszembe se jutna pénzt kérni tőletek. Így is amint tudok, próbálok valami kisebb munkát keresni, meg egy egyszobás albérletet. Nem akarok sokáig a terhetekre lenni. Így is eléggé szégyellem magam - hajtom le a fejem.
- Nincs miért szégyellned magam Ro. Nem a te hibát, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Teljesen érthető, hogy nem bírtál otthon maradni. Ki tudna élni olyan körülmények között. Úgy, hogy nincs kihez szólnia. Mint mondtam, jól tetted, hogy ide jöttél hozzánk.
- Köszönöm Adrian - mosolygok rá, mire ő is egy biztató mosolyt küld felém.
A következő pillanatban, pedig Tina jelenik meg a levessel, amelyet a le is tesz az asztalra, úgy hogy mindenki kényelmesen hozzáférjen. Mivel én Adrian mellett ültök, ő mer nekem, bár ez ellen hevesen tiltakozom. Ez a család, ellenben nem ismer nemet, ha segítségről van szó.
Harry az asztal alatt vacsora közben néhányszor megsimogatja a combom bíztatás képen, mikor látja rajtam, hogy félre akarom tolni az ételt.
Ha vendégségben vagyok valahol, feszélyezve érzem magam, hogy vajon mi lesz majd a véleményük. Mit fognak szólni ahhoz, hogy mennyit eszem? Nem akarom, hogy azt higgyék telhetetlen vagyok. Mert nem így van.
A főétel sültcsirkecomb burgonyakrokettel. Tina kiváló szakács, és mindig igyekszik a családja kedvére tenni a főzés terén. Bár példás anya, háziasszony és nem utolsó sorban feleség, aki dolgozik és a ház körül is mindent megcsinál.
Desszertnek mindenki egy adag tiramisut kap, ami a kedvencem. Bár már azon is csodálkozom, hogy a farmerem gombja bírja még. Miután mind a négyen elfogyasztjuk a tiramisut segítek Tinának elpakolni a tányérokat, az evőeszközöket és a poharakat. Bár a Styles család próbál rávenni, hogy hagyjam, mert ők megcsinálják, ezúttal nem hagyom magam.
A vacsora után Adrian és Tina felvonul a szobájukba, én pedig elmegyek zuhanyozni, ami kifejezetten jólesik fáradt testemnek. A bőröndömből előkotrok egy rövidnadrágot és egy toppot, amiben kényelmesen aludhatok. A hajam - mint mindig - befonom éjszakára, majd visszamegyek a szobába, ahol Harry vár az ágyon ülve.
- Hoztam be neked egy pohár vizet - mondja, és az éjjeliszekrényre mutat.
- Köszi.
Elvánszorgok az ágyig, majd felhajtva a takarót, bebújok alá. Harry eme műveletem alatt felkel az ágyról, de amint végzek vissza is ül. Az ágy háttámlájának dőlök, és csak nézem Harryt. Ő megfogja a kezem és elkezdi simogatni.
- Köszönöm - suttogom szemébe nézve.
- Mit? - kérdezi értetlenül.
- Hogy vagy. Hogy befogadtatok. Hogy számíthatok rád, a történtek ellenére is - folynak végig könnyek arcomon.
- És ez mindig így is marad - ad egy puszit kézfejemre - Most viszont hagylak aludni, mert hosszú nap áll mögötted. Ha nem tudsz aludni, vagy bármi lenne az éjszaka tudod hol találsz - kacsint egyet, mire belőlem kitör egy nevetés - Jó éjt Romi.
Amikor együtt voltunk ő kezdett el Rominak szólítani, és csak ő hívott így mindig. Most pedig nagyon jó érzés újra hallani ezt a nevet. Főleg az Ő szájából.
- Igenis főnök - nevetek - Neked is jó éjt Hazza.
Istenem, ezt nem kellett volna. Nem térhetnek vissza azok a becenevek, amelyeket a kapcsolatunk idején használtunk.
Harry mosolyogva hagyja el a szobámat én pedig lekapcsolom a kislámpát és megpróbálok aludni.