Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Nem akarja ez a srác feladni...

-miért engem hívott?-nyögte ki nehézkesen..asszem most történt meg...az évek alatt először...össze törte egy lány a szívét.

-Eltévedt?-kerekedett el szemem...nem mertem mást feszegetni

-először én is azt hittem..de miután felbukkant az a srác..leesett hogy inkább csak ki akart velem cseszni..-hangja alapján igen csak elkeseredett

-Mi egy Lívről beszélünk?-gondolkoztam el

-Selma...ugyan olyan naivak vagytok mindketten-nevette el magát

-bocs, de nem tudom elképzelni hogy Lív bárkit is átverne...főleg téged-adtam érvet...de annyira megsajnáltam mind kettőt..hogy már majdnem sírtam...-Martinus, nem tudom mi történt ott-sóhajtottam-de Lív lenne az utolsó aki át akarna verni téged...gondolj már bele könyörgöm-kérleltem, de már lassan jobban fájt nekem mint neki.

-akkor miért hívott oda?-.

-mert bajban volt és számított rád....-sóhajtottam-jaj Martinus szereted még egyáltalán? Annyi kifogást sorolsz itt fel nekem..hogy még a bibliába sincs ennyi betű...az isten szerelmére szedd már össze magad!!

-gőzöm sincs mit csináljak-teljesen elhagyta ereje

-két dolgot tudok javasolni...vissza hozod a bunkó éned...és bunkóbb leszel mit valaha-hangnemem kicsit erőteljes volt...de szerintem most ez kell neki-vagy, össze szeded magad..végre férfi leszel. Nem pedig egy hisztis kisgyerek, és oda állsz elé...az arcába mondod amit gondolsz..és nem rohansz el...mint ahogy szokásod-szinte már kiabáltam vele

-de...-nem hagytam hogy végig mondja

-Mond csak...ugyan úgy szenvedni akarsz mint mikor elköltözött..és azt hitted nem látod többet? Mert felőlem...-asszem eljött az a pillant ahol többet én már nem tehetek. Vagy elrendezi magában a dolgokat és a sarkára áll vagy elbújik a sarokba....ki kellett nyomnom a telefon...szegye össze magát ahogy kell....

Nem akarja ez a srác feladni...csak túlságosan fél a visszautasítástól....

A telefonom ismét csengett...ő hívott vissza...hosszú lesz ez az éjszaka....

-szenvedsz még nekem? mert akkor leteszem-kezdtem ezzel azonnal

-Na jóóó-végre normális hangja volt. Sóhajtott egy nagyot majd folytatta-segítesz nekem?-mondjátok hogy össze szedte magát vagy esküszöm belenyomom a fejét a sulivécébe.....

....Vissza Osloba....

-Tudod mit-szólaltam fel hangosan

-na?-emelte fel fejét Max..majd újra beleharapott a görög dinnyébe(?) Kezdtem volna mondanivalóm...de hirtelen bevágódott a szobaajtóm...Edward ideges tekintete uralta végig a szobát..mi pedig riadtan kémleltük

-Na ide figyelj!-lépett oda hozzám.-mostantól itt laksz, úgyhogy nincs távoli anyuci apuci, megértetted?-tekintete és hangszíne olyan gúnyos volt hogy még jobban begőzöltem.-ez az én házam, az csinálsz amit én mondok, úgy ugrasz ahogy mondom...és legfőképpen nem beszélsz vissza...mert az apád vagyok-erősködött, mire én felsóhajtottam majd felnyitottam a Macbookkom s lapoztam a világhálón..majd unottan felnéztem

-genetikailag igen-vontam vállat unottan.-de egyébként meg nem-forgattam szemet azonnal, majd bele is merültem a közösségi portálba. Valamit ordítozott még...de elengedtem fülem mellett...nem kell nekem még ez a feszkó is...húzzon ki a francba. 

-hu ez kemény volt-rázkódott meg Max

-Nem fogok neki szót fogadni, azt már elbaszta-mondtam full nyogodtan... Max már csendben maradt...nem mert szólni semmit, később pedig a kései idő híján, kiment..

Nekem pedig semmi és senki nem vonta el a gondolataimat róla...vagyis RÓLA! (Szigorúan csupa nagybetű :) ) Zenét hallgattam, filmet néztem, olvastam, táncoltam...de semmi sem feledtette velem azt az érzést...Istenem! Miért kínoz engem ez a srác? Tudja mit jelent nekem, tudja hogy szeretem...mégis ott bánt..és akkor taszít el amikor csak tud...

"Álmaim sráca" mondják rá páran....valakinek biztos az lesz..egyszer....de asszem én ki vagyok húzva a tervek lírájából....

Tudom, tudom...ez nem a legjobb rész lett...de a legközelebbi izgalmasabb lesz ígérem:)