Vigyázz!!

627 68 12
                                    


Nem válaszoltam, mit tudtam volna? Azt hogy "szeretlek baszki"?! Na nem azt nem

-Nekem viszont bmuszály mennem-vont vállakat. Egy utolsó pillantást vetett rám. Majd szotlaságom miatt elfordult, s bement a házba. 

Aj Lív, megint jól megcsináltad. A telefonom megcsörrent.

-Elmegy?-szólt bele Selma a telefonba. Mivel tegnap elmondam neki mindent telefonon. Tényleg mindent. 

-Azthiszem igen-sóhajtottam. De attól még bent valami iszonyatoan fájt.

-Jösz suliba?-bökte ki

-Asszem ja-mondtam ki nehézkesen. 

-Várlak-ezzel letette. 

Bologatva fordultam meg, s bementem. Lehet nehéz lesz feldolgoznom, de itt ennyi. Végeztünk. 

Várj még. Mert ha megerősődök, és rácsukom az ajtót az emlékekre. Nem mondod többet azt nekem hogy szia.

Nem voltam szomorú, csupán csak ideges. És mérges. Minek sirjak utána, ha ő rám sem hederít? Nem izgatja mi lesz velünk.

És én azt tisztán tudom és megértem hogy itt a turné a nyakán. De legalább ne így lépne le. Ugy megy el mintha nem is lett volna semmi. Még barátság se. 

Kibe szerettem én bele, atyaisten...

Felrohantam a szobámba, varázsoltam magamra egy épp hogy elviselhető formát, fölkaptam a táskám együtt a kabátommal. Majd szél sebesen vágtam be magam után a bejárati ajtót. 

Idegesen mentem a suliba. Nehogymár azt ihgye áttapos rajtam. Kizárt. 

És haljátok hogy veszekszik egymással a két fél a fejembe? Az egyik szomorú, a másik megbántott és dühös. Most akkor hogy döntsem el mi zajlik bennem?

Beléptem a suliba, ahol nagy szemekkel nézett rám mindeni. Na vajon miért..

De ez semmiség volt az osztályhoz képest. Mikor beléptem mindenki elhallgatott s engem fürkészett. A fiuk már készen álltak arra hogy ha összeesek elkapnak. A lányok pedig csak néztek ki a fejükből. Nem tudták mi lesz. 

Csak forgattam egy szemet, és lehuppantam a helyemre. A mellettem lévő üres székre feltettem a lábaimat.Elő kaptam a telom s annak nyomkodásába kezdtem. Tudtam hogy mindenki az egy egy dühkirohanásaimat várja ezért éreztem a tekintetüket magamon, a csend szó szerint uralta a tantermet.

Épp hogy felpillantottam, abban a pillanatban nyüzsgés támadt a teremben, a szemek leviharzottak rólam. Senki sem mert odajönni. Hát nem csodálom. Kész sárkány lettem.

-Szia Selma-köszönt hangosan Mirtil. Azonnal felkaptam a fejem. Mivel belépett az ajtón Selma. Aki rá se hederítve a többiekre, odasiettet hozzám, felemelte lábaimat a székről. Letette oda magát két végtagomat pedig ölébe tette.

-Dumáljunk?-vetett rám aggódó tekintetet. Én csak megráztam a fejem

-Hanyagolható-legyintettem gondterhelten. Selma a kezemért nyúlt, majd szorosan megszorította azt. 

-Segítek átvészelni-bologatott kedvesen. Én biccentettem. Ekkor egy hatalmas csattanásra kaptuk fel rémült fejünket. A tanári asztalhoz vágott oda Rodger tanár úr egy könyvet, vagy a naplót

-Osztály vigyázz.!-kiáltott fel, de ha egy milliméterrel is feljebb viszi a hangsúlyt, szerintem simán kicsinálja a fülcsigám. Mindenki hiper gyorsan pattant fel, Selma is a helyére sietett. Én pedig csak lassan tápászkodtam fel, ezzel már egyből szemet szúrtam.-Talán nem tetszik valami?-lépett oda hozzám. 

-Elnézést tanár úr-nyögtem ki lehajtott fejjel. Mire megkönyörült rajtam, s vissza ballagót a tanári asztalhoz. 10 perc kellett mire lezajlott a jelentés. Aztán 30 perc a felelésre. Az 5 perc pedig csak eltelt. 

Kicsengetéskor mindenki azonnal felpattant, és távozott az osztályból. Én meg maradtam magam a sötét tanterembe. 

Nem nyomkodtam a készülékem, nem matattam a táskámban. Nem tanultam. Csak bámultam ki az ablakon, a gondolataimat kergettem egy vasvillával. 

Mert az összes abból állt ki hogy "már tuti úton van".  Az egész szünetem  így telt el. Ugye milyen mozgalmas? 

Becségetéskor beözönlött az osztály. Mardó néni gyorsan lezavarta az anyagot, azután pedig adott egy kis szabad időt. 

Valaki nevetett, valaki kockult, valaki evett. Az  én szabad foglakozásom, közel se ilyen szórakoztató. Lassan már az ablak lesz a legjobb barátom. 

-Gyere ki!-húzta meg a kezem Selma. Ezek szerint kicsengettek. Az osztály kirángatott az udvarra. Egytől egyik az összes jött. 

-Nyugi-állt mellém Aston. Jól estek szavai. 

-Full nyugodt vagyok.-erőltettem egy mosolyt az arcomra. Na ezt senki se vette be. 

-Vigyázz!-kiáltott el magát valaki. Hirtelen mindenki elszaladt. Mi van itt?



Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłłWhere stories live. Discover now