Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Te löktél le a lelátóról?

-Lív, köztünk már nincs semmi-mutatott közénk-nem akarom hogy azt hidd-rántotta meg fejét semmitmondóan, száját pedig ismét gúnyra húzta

-Mindig ezt mondod mindenre. És sosem válaszolsz a kérdéseimre-pislákoltam nagyokat, de mind ezt olyan hangon mondtam ahogyan gondoltam is. Minden betűje komoly volt.-Legalább egyszer őszinte lehetnél velem. Annyit még megérdemelnék-mondtam nehezen. És most az egyszer, végre azt éreztem, nekem van igazam vele szemben...

-válaszoljak? oké-tette zsebre kezeit ismét-azt akarom hogy tudd, milyen érzés ha otthagynak a francba..ha csak pár nap van az utazásig és egy harmadik személytől tudod meg. Jó érzés nem?-flegmázott olyan gúnnyal hogy leszakadt a pofám. De asszem az előbb tévedtem..megint neki van igaza...

-még mindig ezen kattogsz?-fogtam fejem dühösen. Enyhén szólva kiakadtam. Nem válaszolt csak elképzelhetetlen utálattal bámult.-Az teljesen más volt.-röhögtem fel..egyszerűen már az agyamra ment ez az egész.

-az már biztos-vágta rá-mert akkor barátok voltunk-verte ki a hisztit. Megfordult, majd igyekezett vissza a pálya közepére.

-Ennyivel lezárod Gunnarsen?-szólaltam meg mire megtorpant.-Még annyi sincs benned hogy a szemembe nézz és eláruld azt a nyomorult igazságot?-kelem ki magamból ismét. Egyre jobban hergelt. Velem ő ne szórakozzon. Abban a pillanatban megfordult...

-Olívia. Nincs mit mondanom neked értsd már meg kérlek-mondta és azt hiszem most nem flegmázott. Egy gúny nem csendült fel mondatában. Azt hiszem ezt szívből mondta...áuu. :(-mi már végeztünk. Sajnálom, de ennyi volt...-

-Akkor menj el. Lépj le..ahhoz mindig is értettél-éreztem hogy egy könnyivadék lecsúszni készül arcomról. Gyorsan kaptam elé, mielőtt láthatóvá vált volna. És azt hiszem megelőztem a nyilvánosságtól. Felsóhajtottam, s megfordultam tengelyem körül. Nekem ő nem fogja szabályozni a hangulatomat..Most jött el annak az ideje hogy örökre lezárjam ami köztünk volt. Nem kell nekem senki. Nem kell ő és a célozgatásai, a dalai, a hazugságai...Julie mondta jól..egy nagyképű bájgúnár...ami lefordítva annyit takar:ne dőlj be neki, ő csak egy nőcsábász. Aki végül minden lánynak össze töri a szívét, akivel valaha is közelebb kerül...

Akkora nagy lendülettel indultam meg, fejemet közben lehajtva..hogy egyenesen belementem valakibe. Mikor hátrahőköltem, kicsit "felébredtem".

-Veled meg mi van?-ráncolta össze szemöldökét Sel..hangján már lassan röhögtem volna...de nem ment. Ilyenkor úgy érzem nekem nem találtak ki még olyan pókerarcot.

-végeztünk-mondtam olyan morcos hangon hogy még én is vissza kérdeztem volna hogy "ezt meg ki mondta?" ha nem tudnám hogy én...

-oh-legyintett nevetve-jövő héten úgy is kibékültök-csapott rá vállamra. Nem értem miért verekszik mindenki?

-Nem lesz jövő hét..olyan meg pláne hogy kibékülünk-néztem a szemébe, amitől azonnal elsápadt...Sel egymás után dobta a kérdéseit, és nem hagyta hogy eljöjjek. Kénytelen voltam leülni vele a lelátóra..és végül sikerült nevetésre bírnia...Tud valamit...

-Megkérdeztem miért hazudott de még csak nem is válaszolt...-ráztam fejet reménytelenül s közben rá-rá néztem a pályán. 

-Ő mindig ilyen volt..-rágta tovább idegesen a körmét...

-egyáltalán nem-röhögtem fel kínomban. Majd ismét a pályára kaptam fejem. Épp minket nézett, felváltva engem és Selmát. Lehet hogy meghallotta? Hupsz...A pálya szélén Jacob sántikált...egy mankóval???? What???

-veled meg mi a nyavalya van?-képedtem el egyből, s jó hangosan kiabáltam a meglepettségtől. De ahogy észre vettem ő is ugyanolyan hülyén nézett rám mint én rá.

-Veled mi van? Hiszen itt voltál!!-szaladt fel szemöldöke

-Nem emlékszik semmire-forgatott szemet Sel..aztán lazán kezdte magyarázni nekem hogy Jacobnak kiment a bokája...De akkor is, minek a mankó???

-Minek a mankó?? Csak kiment, nem tört el..-jeleztem észrevételem értetlenül.

-Selma, meséld el neki!-dühödött be Jacob poénkodva...oké..

-Én próbáltam vissza rakni a bokáját..És miközben maceráltam a lábát...eltört a csontja..-mondta unottan...Jacobbal még kiabáltak egy darabig de ja..nagyjából már tudom miért jár mankóval..áuu :(Hirtelen rezegni kezdett a mobilom a zsebemben..Mikor elővettem megláttam a hívó félt. Bercel neve villant fel azonnal..lesétáltam a lelátóról,  felvettem.

-Szia-köszöntem kellően..de a következő pillanatban teljesen lefagytam..minden amit mondott akkora nagy pofon volt hogy el sem hittem. A gyűlölet felerősödött bennem, s amint elsétált a pályán előttem a telefonban említett személy..kiborultam..

-Te löktél le a lelátóról???..