Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Ez az ördögi kör maximális hatásköre..

  -Selma, itt nem metál koncert lesz-torpantam meg azonnal, mint akinél befagyott a szoftver..A vér megállt testemben, a lélegzetem elállt. Spektrum..Spektrum!! Te jó ég Spektrum!!!!-én ide be nem megyek-ráztam fejet makacsan. 

-De bejössz-erősködött

-nem, én nem.-hunytam le szemeim.-egyáltalán minek hoztál ide? Minek kellett a sablon szöveg?-akadtam ki

-Miért ha azt mondom ide hozlak, eljössz? Ha?-próbálta elkapni tekintetem-amúgy is. Ha ide hívott annak oka van. Valamit akar.-túrt bele hajába dühösen

-Selma, én nem megyek be oda. Nem akarok.-ráztam fejet, homályos tekintettel, erő nélkül.

-ott leszek veled. Na, gyerünk, igyekezzünk. Nem akarok lemaradni a konfettiről-húzta meg a karom, és ahogy közeledtünk a bejárathoz, a mellkasomat egyre jobban szorította valami. De nincs mese, erősnek kell lenni. Makacsnak maradni ha kell, kitartani.

Az ellenőrző kapunál Selma felmutatta a jegyeket, s bekerültünk az épületbe. Mellettünk lányok sietősen haladtak el, aggódtak a helyük miatt. Én pedig, mintha a fogamat húznám, úgy sétáltam Sel mellett. Az épület bal szárnyában jártunk. Szinte mindenhol az ő képe volt látható. 

Mikor beértünk a helyre, ahol pontosan lesz az esemény. Egy férfi megállított minket. Nagy fényképező gép lógott le nyakából, fekete pólót viselt. Haja aranybarna színekben siklott fején. Azt hiszem mikor bemutatkozott valami Robin nevet mondott. 

A színpad mögé vitt minket, pontosabban a lépcsőjéhez, aztán lelépett. 

-Minek kell itt álldogálnom?-türelmetlenkedtem

-Ne akadj már ki-szólt le Selma

-én nem. De húzzunk már haza a francba-idegeskedtem. 

-azt mondták várjunk itt, hát várjunk-törődött bele a tényekbe

-Te felőlem nyugodtan, de én már itt sem vagyok-jelentettem ki feszülten. Majd amint kiléptem a színpad oldalától..abban a pillanatban megtorpantam. 

Ott volt fent, mosolygott a közönségre. Melírozott hajtincsei rendezetlenül terültek ki fején. Kék dzsekijébe belekapott a fény. Rajta volt a Gucci cipője, amire mindig azt mondta szerencsét hoz. A fehér megszokott nadrágja, ami már szinte fellépő ruhává vált. Rajta volt az okos órája, amire mindig azt mondta sosem veszi le, hátha üzennék neki. A másik kezén a karkötője volt, amit egyszer nekem akart adni. Vicces hogy minden kis dolgához van valami emlékem. Ott állt, és énekelt....Egyszer a Like it Liket it-ot. Aztán az OFA-át. A girlst. Tudja hogy az a kedvencem.

Miközben ugrált egy egy számra, vagy épp táncolt, mosolya mellett megjelentek gödröcskéi is. Haja a szemébe lógott. Karkötője csúszkált fel és le. A mosolya mellett akkor sem tudtam elmenni. Ott fogott és ott tartott. Hisz én elmenni készültem, de amint megláttam fent a színpadon, legyökerezett lábam. Azóta csak megállás nélkül mosolygok.De hibába, meglátom egyből elér a hatása. 

Itt állok össze kulcsolt karokkal, testem előtt. A színpad mellett, s oldalról nézem. Belefeledkezek. Ez az ördögi kör maximális hatásköre.

-Na végre! Azt hittem tényleg elmentél-lépett mellém Selma. De mintha ott se lett volna, nem reagáltam. meg sem moccantam. A mosoly már nem volt arcomon, inkább csak a szomorúság és a makacsság tért vissza. Lassan leesett neki hogy nem válaszoltam, s inkább csendben figyelt. Eddig minden szép és jó..csak aztán most jött a bökkenő. Marcus épp a mi irányunk felé nézett, és asszem kiszúrt. Látszott rajta hogy vacillál, egyszer Martinusra nézett aztán pedig vissza rám. Végül nem hívta fel a testvére figyelmét (amiért örök hála neki) Inkább egy "ez az"grimaszt mutatott, kezével pedig ujjongott. (erről az egészről mindenki tudod rajtam kívül??) 

-Na most lépek le-bólintottam majd vissza indultam a lépcsőhöz ahol otthagytak minket. Az kéne még hogy Martinus észre vegye Mac örömét, s ő is kiszúrjon. 

Megálltam hátrébb, ahol a színpadról nem lát rám senki, de én oda állok. Miért maradtam? Mert beugrott hogy egyedül ugyebár nem találok haza, szóval maradnom kell. 

A következő pillanatban azt hittem elsírom magam. Martinus kiszúrta Selmát. A színpad széléhez sétált hogy jobban megértse mit mond neki a lány. Én egyre hevesebben kapkodtam a levegőt. A szívem zakatolt, éreztem a sírás jegyeit... 

Tisztán láttam mit is mondanak egymásnak. Éljen a szájról olvasás. Fordítom..

-Hol van?-tátogta Martinus erős mutogatással

-elment-mondta Selma szomorúan. De hát tudja hogy itt vagyok. No comment..

-és te hagytad?-förmedt rá. Majd idegesen beletúrt hajába

-mit kellett volna csinálnom?-szólt vissza Sel. El sem hiszem hogy a nagy beszélgetésükbe észre sem vettek. Selma tisztán láthatott, Martinus valószínüleg nem. S ez a srác olyat tett most, ebben a pillanatban amit álmomban sem gondoltam volna. 

Neki kellett volna énekelnie, de nem tudta folytatni. A szájához kapta a mikrofont, s beleszólt

-Álljunk le-szólt hátra a zenekarnak. Akik értetlenkedve hagyták abba a zenélést. Mindenki síri csendben volt, furcsa volt a helyzet. Én a fülemben dübörgő vértől szinte semmit sem halottam.  Marcus oda lépett hozzá, valamit beszéltek. Selmára mutattak, majd elfordultak. Martinus látszólag feszült volt...a következő cselekedetében kiderült hogy miért...