Mikor?

547 68 12
                                    


-azt mondta nem Martinus lökött le-bambultam rezzenéstelen arccal, s testel. Selnek pedig elkerekedik.-Hanem valami Be..-és akkor esett le. Másnak nem kezdődik a neve "be"-vel, más nem jár a társaságunkba..más nem jött oda hozzám a foci pályai lelátóra....Bassza meg..Bercel lökött le! Én hülye meg hittem neki. Elhitette velem hogy Martinus lökött le, mikor ő volt !! Már emlékszem, utánam jött, vissza rántotta a karom, Chris jött megvédeni, Martinus szólt neki hogy engedjen el..és lelökött..Istenem, hogy lehetek ennyire hülye??? Martinus az életbe nem tudna bántani.!!

-Lív, ne! Másnak fog fájni...!-fékezett meg azonnal. 

-mégis kinek fájna?-nevettem zavartan majd egyből abba hagytam mivel láttam hogy nem viccel.

-csak ígérd meg hogy nem csinálsz hülyeséget-sóhajtott rám hagyva a dolgot. Most komolyan..ha valamit meg kéne magyarázni valakinek inkább rám hagyja csak ne kelljen elmondania?? Fura ez a Trofors mióta vissza jöttem..

-ennél nagyobbat már álmomban sem tudnék-fejeztem ki reménytelenségem, kőszívűen. Párdon...szerintem már betonból van... :/, amit kiegészít egy kis cement...pár kiló sóderrel...jah, teljesen reménytelen eset vagyok...mondták már páran...

Mikor beért(ünk)em, teljesen fura helyzet fogadott. A fiuk vissza ültek az asztalunkhoz, Bercelék pedig eltűntek...fura helyzet...Csodálkozva néztem rá Selmára aki ugyan úgy nézett vissza rám...sóhajtottunk egyet egyszerre, majd csatlakoztunk a fiukhoz. Ugyan oda ültünk...szembe az összes sráccal. A legtöbbjük káromkodott..páran idegesen csapkodtak az asztalra. Egyetlen ember volt csak nyugodt..és az Martinus volt...Unalmasan hátra dőlve hallgatta a többi srácot..aztán neki volt a legnagyobb része a konfliktusban. Félve pillantottam rá, nem mertem a szemébe nézni...egyrészt mert szégyelltem magam, másrészt a szeme mellett egy seb volt, ami miatt még nagyobb lett bűntudatom. Lassan elfordította fejét Jacobról, s megakadt rajtam a szeme..lehet túl sokáig néztem? Megeshet...És az is meglehet hogy túl észrevehetően gyorsan kaptam el a fejem róla...tiszta gáz vagyok...1, nem nézünk ilyen feltűnően egy srácot. 2, főleg ha az exed. 3, nincs 3...csak én vagyok ilyen nyomorék hogy nézem...no comment. 

-Viktor?-szólított meg. És miután megbizonyosodtam róla hogy nekem  szólt (kellemetlen lett volna ha nem és mégis válaszolok na) 

-bevitték a kórházba-húztam el számat fájdalmasan. És ha most nem ültem volna itt, vele szemben, ismét elsírtam volna magam..Nem szólt semmit, csak várva valamit, csalódottan vette el rólam tekintetét, s az asztalon nyomkodta mobilját.-sajnálom-dünnyögtem halkan, mire felpillantott s olyan kifejezéstelen arccal nézett rám hogy az már fájt...áu :(

-hát én is-bolintott..de azt hiszem nem egyről beszéltünk...én a verekedésre gondoltam..szerintem ő a lelátós témánál járt..pontosabban ott hogy lelökött..ami nem is történt meg (csak azt hiszi még mindig azt hiszem) ! Farkasszemet néztünk..egy mosoly sem hagyta el szánkat. Csak komoly fejjel, mértük ahogy a másik meg sem mozdul. Jó móka volt...Addig amíg meg nem szólalt telefonom..és fel nem kavarta a délutánt..Ránéztem Selre, majd megmutattam neki a kijelzőt.

-most leszek felakasztva..-tette tenyerembe arcom pár pillantva, majd álltam is fel ahogy Selma kiengedett. És a fülemhez vettem a kicsit sem kívánt telefont..az Edwarddal való telefonáláshoz...a balesetem óta nem ért el..anyu megtiltotta neki hogy felhívjon..de lám, mégis megtette. 

-na ifijuhölgy!!-kezdte ordibálva, amitől kicsit összes rezzentem. 

-Ne kiabálj!-kérleltem pisszegve, mert elég kellemetlen volt. Mivel mikor óvatosan megfordultam a többiek aggódott fejjel néztek rám. Intettem nekik egy olyan nem lényeg félét, aztán, el is pillantottak rólam..Kivéve két embert...Sel és..és..Martinus még mindig fürkészett. Lazán oda mutattam a képernyőt...így már értették és inkább hagytak.

-remélem már össze csomagoltál, mert holnap megy érted a taxi és húzol vissza Osloba megértetted?-asszem "kicsit" feszült volt..de azért némileg sikerült visszafognia magát. 

-igen-mondtam ki nehézkesen felsóhajtva.

-nagyszerű-váltott kedves hangszínre-hogyan történt?-kérdezte apai módra..(igen, az elején szigor..aztán mintaapa kedves szavakkal..ő ilyen :) 

-lelöktek-mondtam unottan

-ki?-kérdezett vissza már megint dühbe gurulva. És én meg pont az asztalunk felé fordultam...(nem is nézhettem volna másfelé de tényleg) Martinus nézett..kíváncsi volt válaszomra..

-Majd elmesélem.-mondtam mosolyogva. És igen, még mindig Martinus néztem. :) De ő is engem. És miért nem mondtam egy nevet? Azért hogy még mindig idegesítsem Martinust..Másrészt pedig azért hogy ne vegye le rólam a szemeit..

-rendben-mondta nyugodtan (wow)-és mielőtt sor kerülne rá hogy érkezik egy szőke látogatód miután vissza jöttél..üzenem neki ne járkáljon olyan feltűnően a területünkre, mert mióta itt járt, naponta érkeznek tinilányok azzal a feltételezéssel hogy "itt lakik?" Szóval kérd meg erre az én nevembe kérlek-mondta mire én elröhögtem magam, s mikor lassan ránéztem Martinusra, az egészet hallotta. Röhögve tette arcát tenyereibe, és úgy rázkódott tovább válla. És mint láttam elég jól szórakozik rajtam és az apám gondolatain, inkább elfordultam. S úgy folytattam tovább a beszélgetést.

-akkor holnap találkozunk. Max-el kint várunk majd a reptéren. Utazz jól..-tette hozzá köszönés kép majd letettük. És azt hiszem nekem ideje lenne haza mennem..holnap túl sokat fogok utazni, valahogy ki kell bírni..Sóhajtva léptem oda a többiekhez. 

-Én most haza megyek, majd találkázunk..-mondtam nagyot sóhajtva..de mivel a többiek nem tudták hogy holnap már nem leszek itt, csak dobtak egy "jó, sziát" aztán nevettek tovább Chrissen aki egy rozmárt próbált utánozni(?) :D :( És azt hiszem ennyi is volt a búcsúzásunk, megfordultam és kisétáltam a gyorsétteremből. Hiába hagyom most itt Troforst, hiába mondtam azt hogy soha többet nem jövök ide..a szívem vissza fog húzni, minden egyes nap, az emlékeim pedig vissza fognap hozni, a barátok pedig itt fognak tartani :) Fájó búcsú, de nincs mit tenni. Majd legközelebb tisztázom magam, és elmondom mit érzek avagy gondolok...És azt hiszem nem ezek voltak az utolsó szavaim, Bercelhez..aki még megbánja amit velem tett..És Martinushoz..meg kell neki még magyaráznom ezt az egész történetet.. :) De a megkönnyebbültség sem segített a helyzet súlyán. Olyan apró lépésekben haladtam, hogy még mindig az épület előtt sétálok (pedig nem is hosszú a Trixihez vezető mellékút. 

-Mikor?-hallottam meg hirtelen a hangját, amire ösztönösen megálltam. Tudtam mire érti..és miért kérdezi. Mikor elköszöntem azt mondtam "majd találkozunk" és ő pedig hallotta az egész telefonálást..szóval tudja hogy holnap vissza megyek..ezért kérdi hogy mikor.. Lassan megfordultam s csak megvontam a vállam. De végül is ő is elmegy turnézni pár nap múlva, nem nagyon fogjuk keresni egymás társaságát...

Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłłOn viuen les histories. Descobreix ara