Mi sosem tudtunk lezárni semmit...

570 69 12
                                    


-akkor mond meg mit csináljak?-mondtam enyhén hisztérikusan, de már megint a zokogás élén táncoltam. De már tovább gondolkodni sem volt lehetőségem. Ő egyre közelebb jött és megtörtént. Megcsókolt. Én pedig ismét beleszédültem. A jobb keze az arcomon volt, a másik pedig lassan felcsúszott egészen a kézfejemig. Amire rákulcsolta ujjait.

-Mit!?-kérdezett vissza a csók után mosolyogva-csak intézd el nekem hogy a táncos csaj ne pasizzon be, míg oda nem érek..-az érzés amit ezután a mondat után éreztem egyszerűen kimondhatatlan. Éreztem hogy a szám akkora nagy mosolyra gördül hogy feszessé vált arcom. Sosem éreztem még ilyet. Még akkor sem mikor együtt voltunk. A szakítás után akkora nagy űr tátongott bennem mintha egy rakéta robbant volna odabent. És a rakétának a helye most betöltődött. A pillangók betöltötték egész testemet.-figyelj táncos csaj...vette komolyra a témát s ellépett tőlem. Dübörgő szívvel figyeltem ahogy hátrébb lépked, s megváltozik arca állása.-valamit ígérj meg, jó?-hunyta le pár másodpercre szemeit majd felsóhajtott..de félbeszakítottam

-inkább te ígérj meg valamit-vágtam rá majd elhalkultam. Ő kíváncsian nézett felém mire én felsóhajtottam-ne itt zárjuk le-mondtam mire ő elmosolyodott-

-Olívia..nem tudom hogy észre vetted e..de mi sosem tudtunk lezárni semmit-rázott fejet kicsit nevetve mire engem enyhén elöntött a pír. És tudtam hogy igaza volt..miért van neki mindig igaza? Látta hogy elkalandoztam ezért folytatta. Rejtélyes mosoly motoszkált arcán majd elhalványodott.-most elköszönök úgy..-közbevágtam komoran megint..

-hogy sehogy-folytattam mondatát.Majd bólintottam egyet tudatosan s kedvem kezdett ereszteni. Mert tudtam mi jön most...Pápá Trofors..pápá Martinus..

-pontosan-bolintott félre húzott szájjal. Lassan elkezdett hátra lépkedni...a macsó iridzsre készült..de nekem sosem lesz egy igazi macsó..nekem ezt nem játssza többet el.

-Martinus..-szólaltam fel hangosan majd elhallgattam. Folytatni akartam de abbahagytam. Csendben maradtam. Mire ő csak haloványan bólintott

-Tudom-sóhajtotta-te is-rántotta el száját roppant nem macsósan...inkább mint egy makacs kölyök akitől elveszik a cukorkát..lehet én vagyok a cukorka? ...  Lazán odadobta nekem felsőjét..amitől enyhén leblokkoltam..

-vidd el-célzott a kezemben szorongatott ruhára..nekem pedig végem lett, nem bírtam tovább. Oda siettem és megöleltem. S abban a pillanatban tört ki belőlem a heves sírás. Sikeresen lebőgtem a vállát. :) De annál erősebben szorítottam. És amint leesett neki hogy épp így köszönök el..ő is megölelt. 

-ne felejts el, jó?-toltam el magamtól kicsit, miközben letöröltem arcomról a könnyek maradékát, s elősepertem egy kósza mosolyt. Ő  csak  nézett és azt hiszem a tekintete nekem elég volt. Mindent elárult amit tudni akartam. Bár még van bennem pár kérdés..vajon mit érezhetett mikor nem beszéltünk de találkoztunk? Ő is folyton rajtam agyalt ahogy én rajta?Egyszer úgy bele tekintenék a fejébe..de úgy igazán..Eleresztettem kezeit amit végig követtem szemeimmel s igyekezetem szemeimmel egy "fotót" készíteni, hogy ez örökre megmaradjon..bármi is történik majd a jövőben velünk..Megfordultam és egy hatalmas vigyorral nyitottam ki a kocsi ajtaját..terveztem hogy vissza nézek de ő megelőzött. 

-Amúgy sem tudnálak-szánta ez válasznak mire odakaptam fejem..és ez elég volt. Sóhajtottam egyet még végszónak, majd egy pislogás után beszálltam a kocsiba..Éreztem hogy Edward néz..de nem érdekelt. Nálam volt a pulcsija..nekem adta.. S amint kicsit közelebb helyeztem arcomhoz..megcsapta orromat az a bizonyos "Martinus Gunnarsen".. Az alsóbb éves lányok így hívják ha elmegy mellettük a suliban s érzik a spréje illatát. 

-nem akarok zavarni-köszörülte meg torkát, mire én azonnal megugrottam..(túlzottan belemerültem a tényekbe)-nem ártana bekapcsolni a biztonsági övet..-célzott elég rendesen de láttam az arcán a mosolyráncokat hogy mindjárt elröhögi magát..mit ne mondjak felemelő érzés volt...apu előtt égni a legjobb :) Na jó nem.. Megtettem amire kért,s folytattam tovább amit abbahagytam...-ezek a mai tinédzserek-húzta mosolyra száját. Én pedig eközben annyit mozgattam a Chelsea logó mintázta kék pulóvert hogy kihullott belőle valami. És az a valami leesett a lábamhoz..ott hevert, én pedig meredtem mozdulatlanul. Felvegyem vagy ne..végül felvettem. Ahogy hajtogattam ki a négyfelé hajtott papírt..rádöbbentem valamire..az egy üzenet volt. Azért sózta rám a ruháját mivel elrejtette zsebében ezt a cetlit. Dübörgő szívvel kezdtem olvasni a sorokat.

 ~Asszem voltam olyan bátor hogy odaadjam ezt a papírt..mivel ha minden jó olvasod. Egyébként nagyon nyomoréknak érzem magam hogy levelet írok egy lánynak, ahelyett hogy megmondanám az egészet az arcába. :D De ez még mindig jobb mintha feldobtam volt face-re egy üzenetként. Személyesebb ez így :) Nem vagyok egy bőbeszédű gyerek..ezt tudhatod. De próbálkozom. Nem tudom mennyire néznél még hülyébbnek (ezek után is) ha azt írom ez most egy "vallomás" de igazából hasonló vagy mi. Kicsit hosszú leszek szóval készülj... :)~

el sem hiszem hogy írt nekem egy levelet..nekem..te jó ég. Na jó folytassuk...

~sokszor elmondtam már..de úgy néz ki még egyszer elfogom..mikor elköltöztél elég szarul voltam. Bántott ez az egész dolog. Éreztem hogy akkor nem voltam a legjobb arc. A zenékbe zárkóztam.  Egész napokat töltöttem lent a parton, néztem a fát. Minden este mikor elaludtam elképzeltem ahogy találkozunk..valahol, bárhol. (ezt amúgy a lányok szokták csinálni nem? Te jó isten xd) Valahogy megleplek, adok valamit...de ez így elmaradt...Aztán mikor megtudtam hogy vissza jössz, egyszerre éreztem örömöt és antit. Valahogy aznap, éreztem hogy a tánctermekhez kell mennem..és mikor megláttalak ott, el nem tudom mondani mit éreztem. Történt akkor valami. Amit még máig sem tudnék megmagyarázni. Aztán próbáltam a közeledbe kerülni..nagyon rámenős voltam tudom, eléggé megbántam. Nagyon sokat veszekedtünk..láttam mikor sírtál az erkélyen..mindig láttam. Mikor Julievel voltam..láttam az arcodat, azt hittem megnyílik alattam a föld és elsüllyedek. De ezt az egészet mind azért, mert rohadtul bántott a szitu. De hagyjuk is azt ami régen volt. Haladjunk. Amúgy ezt esküszöm nehezebb megírni mint egy dalszöveget..fpuu. És ugye azt tudod hogy mikor Osloban voltál Selma volt a közvetítő. Te neki beszélted ki magad, én pedig neki rinyáltam XD. Ugye milyen jó? Szegény Sel... És igen..mikor vissza jöttél stíröltelek..nehéz bevallani de az történt. Selma elmesélte hogy észrevetted. (És ezekért ne haragudj rá..kiálthatatlan vagyok ha tudni akarok valami..de ezt te tudhatod) Ja igen..az üzenet..Ugye nem hitted el hogy képes vagyok elégetni? Remélem..Mivel képtelen lettem volna. Azon a fecnin csüngtem 1 héten át. Gondolkoztam..Egyébként ezért kaptad ezt a levelet is xd. Azt pedig lefénymásoltam és azt gyújtottam fel..az eredeti nálam van..megtartanám ha nem probléma. És ha a pizzázóban kint nem hív az apád szerintem elmondtam volna ezt mind..de nem így alakult. És tudod mit? Jöhet bármi..egyszer vissza áll minden..olyan lesz mint régen...Leszel te, és az enyém leszel.  :D Csak figyelj!~

Hát skacok..nincs durranás a végégre. Egy tök monoton rész jött össze most. Remélem azért tetszik ez a kis fordulat. :)

Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłłWhere stories live. Discover now