Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Mondcsak, hányadik vagyok?

-Szeretlek!-mondta ki halkan. Azonnal kirázott a hideg, s libabőr öntötte el bőröm felszínét. Fázni kezdtem, szinte reszketem. A felfogásom néha gyenge, de ezt pontról pontra megjegyeztem. S mintha egy képernyő képet készítettem volna, szemeimmel, úgy maradt meg a poros föld, ami abban a pillanatban szemem kiszúrt, s nem mozgott tovább. Látjátok! Egy ennyike kis gondolat tőle, szabályozza életem javát, s ilyen könnyen. Ez van, Lív fogd fel..menthetetlenül belezúgtál ebbe a Norvég popsztárba...

-Martinus!!!-sikoltotta hirtelen valaki. Mire vissza fordultam felé, egy csapat tini lány lógott rajta, telefonok lógtak a képébe, s agyon ölelgették. Szinte felém se nézett, jah hogy csak így dobálózunk ezzel a szóval? Mert kb 5 perce állok itt, ő pedig össze mosolyog a rajongóival. Szó sincs arról hogy ne lehetne velük, vagy hogy ne szánhatna rájuk időt. De ha igazán fontos lettem volna ott neki jelen pillanatban, akkor mond valami olyat hogy várjak vagy mit tudom én. De nem, még csak felém sem nézett. 

-Na jó, én leléptem-meguntam a sok várakozást, és hogy csak egy felesleges kakukktojás vagyok ott, aki egyedül ácsorog. 

-Lív, nemár-szólt hirtelen utánam. Nahát..eszébe jutottam...feszülten vissza fordultam, majd láttam ahogy rám néz, csodálatos módon nem ájultam el tőle, emberek! Fejlődök!-mindjárt megyek várj már meg.

-Eszemben sincs, nem leszek senki utánfutója.-forgattam szemet, majd bűntudat nélkül indultam a busz felé. Az előtt pedig Jacob állt, én pedig ott megálltam. 

-Jah, csak rajongók-förmedtem rá Jacobra. 

-Lerázott?-vonta fel szemöldökét

-Nem kellett, magamtól jöttem el.-kulcsoltam össze karom, mellkasom előtt. 

-nem mondott semmit?-nézett pátyolgatóan

-De-mutogattam-mielőtt megérkeztek volna azok a tingli-tangli lányok-parodizáltam-azt mondta hogy szeret-utánoztam a hangját röhejesen, és semmitérően.-aztán meg gondolom ezt elfelejtette közbe-csapta a fejemhez röhögve.

-aj megint kezdődik.-dünnyögte halkan

-Mi?-ráncoltam össze homlokom

-Jah semmi-kapott a fejéhez idegesen.-izé csak azt mondtam..-hadovált-hogy ööö izé-és folytatta a hadoválást-hogy megint esik..igen ez az!

-De hát nem is esik.!-vontam fel szemöldököm gyanakodva-Jacob, mit hallgatsz el?

-Julievel is ugyan ez volt mikor te nem voltál itt, és együtt jártak, aztán Mirellával is ez volt, és még Evával, Jennével és még egy pár lánnyal-egy levegővétellel zavarta le az egészet, hiper gyorsasággal. Nekem pedig tátva maradt a szám

-Norat kihagytad!-ordított ki Chris a busz ajtajából

-Hogy mi van?-akadtam ki

-az osztályunk nőcsábászába zúgtál bele, gratulálok hozzá hogy rájöttél.-tapsolt lassan Chris

-Fogd be-kiabáltam rá

-Hogyhogy körülbelül a 10. lány vagy neki ha jól számolok-töprengett el Chris.

-Szerintem 5.-kiabált ki Nick

-Ez nem segít, kussoljatok!-ordította el magát Jacob.

-Noraaaa!-kiabáltam el magam azonnal, majd dühösen felsiettem a buszba. Mikor megláttam hol ül oda siettem.-Miért nem mondtad hogy jártál vele?-túrtam idegesen a hajamba

-Csak egy hét volt, azt hittem nem lényeges-vont vállakat kínosan

-Mi te jártál Martinussal?-ugrott fel Selma

-Csak egy kicsit-mutatta ujján

-Hallod, szerintem ne menj fel-hallottam meg Jacob hangját, kiválóan tudtam kinek mondhatja, abban a pillanatban megindultam az ajtó felé

-Na jó, én megyek és kinyírom azt a parasztot!-mondtam ki tombolva

-Lív! ne csináld!-sietett utánam Selma, de mire beért volna, én kijutottam a buszból

-Szeretlek? Mond csak hányadik vagyok?.-röhögtem fel kínomba. 

-Mi? Miről beszélsz?-vette elő mosolyát a helyzetet mentve

-Hány lánynak mondtad már ezt?-éreztem hogy szikrákat szór szemem, s hangom csillapodik

-Mi? Kinek mondtam volna?-ráncolta össze homlokát. 

-Most komolyan soroljam?-vontam fel szemöldököm teljesen ledöbbenve

-Lív, igen! Jártam pár lánnyal. De mióta vissza jöttél, egy lányra se tudok úgy nézni ahogy rád.-hunyorított szemeivel

-Hagyjad már magad!-nyögtem ki halkan, lehajtott fejjel.-lehet hogy Norat és a többi lányt sikerült ezzel a szöveggel behálóznod, majd átverned, de én nem leszek egy a sok közül.-ráztam fejet, majd belenéztem szemeibe, azon csodálkozom hogy full nyugodtan beszéltem, nem kiabáltam, inkább csak halk szavakkal kommunikáltam.

-Lív, te is tudod hogy ez az igazság-hátráltatott meg

-ezek után azt sem tudom mit higgyek el vagy mit sem.-ráztam meg fejem elkeseredve. 

-Mi szerinted ha nem így lenne elvitelek volna randira? Szerinted miért tartottam meg minden veled kapcsolatos régi emléket? Miért próbálkoztam folyton?-emelte fel hangát

-Igaz, engem nem vitt randizni-mutogatott Nora a buszból

-Ha ennyire belefáradtál hogy próbálkozol, miért nem adod fel?-értetlenkedtem kétségbeesve

-Tudod miért nem adom fel, és hagylak a francba?-lépett hozzám közelebb, kb 1 centire volt tőlem, de nem zavarta se őt se engem.-Mert hülye vagyok és nem vagyok képes lezárni téged! Mert te vagy az első lány akinél először érzem hogy bármit megtennék érte, mert szeretem!-kiabálta utolsó szavát.-rohadtul beléd szerettem. És ezen semmiért sem változtatnék. Mert nekem te kellesz, nem más. Nem érdekel ki mit mond, azt se ha a rajongók megutálnak, mert érted bármit megteszek. Túl sokat vártam arra hogy vissza gyere, és most hogy itt vagy, eszemben sincs ereszteni....