Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Hagyd, higgyen amit akar..

-Szia-köszöntem kellően..de a következő pillanatban teljesen lefagytam..minden amit mondott akkora nagy pofon volt hogy el sem hittem. A gyűlölet felerősödött bennem, s amint elsétált a pályán előttem a telefonban említett személy..kiborultam..

-Te löktél le a lelátóról???-szóltam kicsit hangosabban mikor elemeltem a telefont a fülemtől. Hangom kezdett elhagyni..és most érzem azt hogy össze törtem. Azt tudom hogy bunkó..de hogy képes lelökni? Ch..álmomban sem hittem volna.

-mi van?-fordult meg hirtelen, akkora meglepettség volt arcán, hogy annál inkább nem tudtam felfogni amit hallottam. És ahogy a többiek meghallották mondatomat, és hogy ezt Martinusnak címeztem, egyre többük csatlakozott köreinkbe. Még Jacob is odasántikált..Miközben meredtem magam elé...gyűlölködve bámultam a szőke srácot, Chris kikapta a mobilom kezeim közül. Nem reagáltam rá..túlságosan leblokkoltam.-Komolyan azt hiszed hogy én löktelek le?-lépett hozzám közelebb, már majdnem az arcomba volt. De nem volt szándéka..csak akkora nagy utálattal nézett, ahogy én őt. Nah..végre egyezik a véleményünk egymás iránt...bah. 

-Honnan tudta meg hogy nem emlékszel semmire?-lépett oda hozzám Chris..de rá sem néztem, nem reagáltam..csak emésztettem magam belül...fájt amit megtudtam..jobb lett volna nem tudni..inkább tudatlanul elengedni azt a napot...mindenkinek jobb lett volna.

-Ő mondta ezt neked?-röhögött fel Martinus előttem, majd elfordult.-elhiszed?-meredt rám komolyan, rezzenéstelen arccal. És egyszerűen nem tudtam mit mondjak..honnan tudjam mit higgyek el és mit nem?? Egyedül ő mondta el a fejem esetét..senki más nem tért ki rá. Egy variációm van..és mivel senki nem támasztott alá semmit, ezt kellett elhinnem. 

-Te csináltad?-kérdeztem most én. Kérdésem után pedig hihetetlenül meredt rám. 

-Julie jól mondta..el kellett volna téged  felejtenem már az első pillantottól.-én erre csak felröhögtem

-és inkább lelöktél mint hogy a szemembe mond az igazat..-gúnyoldatom teljes szívemből...fájt, tőle kurvára..

-Lív..-lépett elő Chrsi..látszólag mondani akart valamit, de Martinus kitette elé kezét, majd megszólalt.

-Hagyd..Higgyen amit akar-hunyorította össze szemet, majd kikerült és elment...A fiuk fele hihetetlenül meredt rám..a megvető pillantást pedig Marcustól kaptam..egyszerűen nem bírtam tovább. Otthagytam őket. De miután eljöttem nem sugdolóztak össze, az összes tekintetét a hátamon éreztem. Mikor haza értem, lehuppantam az ágyamra, s párnámat gyurmázva terültem ki. Sokszor vesztünk már össze, egyikünk faragatlanabb volt mint a másik. De egyik vita, egyik rossz szó sem ér fel azzal amit megtudtam..Sajgott minden porcikám a gondolattól is, miszerint megtette. De nincs mit tenni...ahogy elterveztem...rácsukom az ajtót Troforsra. Nem jövök ide többet, mert itt akárhová nézek..mindenhol őt látom..és ez a legszomorúbb, a létezés nélküle lehetetlen, és fárasztó. Mintha egy szakadék szélén táncolnék és annak széle folyamatosan repedezik..kb most így nézhetek ki belül..egy szétrepedezett szakadék széle...A szerelem jó, mondják...de a végénél, a lélekben kitör a lll. világháború...