Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Julie..!!

Csak meredtünk egymásra, mosolyogva. Majd ő egyszer megpöckölte az orromat. S széles mosollyal felnevetett. Én erre úgy tettem mintha haragudnék. Ő mikor észre vette hogy nem nevetek vele, felemelte az egyik karját, s azzal sorosan magához húzott, majd egy puszit nyomott a fejemre.Én csak a telefonomért nyúltam, s azt kezdtem nyomogatni. Ő csak oldalról komolyan nézett rám, kimeredő szemekkel. 

-na mi az?-tettem próbára

-ja semmi semmi csak azon filozok...hogy van ekkora szerencsém-mosolyodott el

-pontosabban miben?-fordultam felé

-Hogy te itt vagy.-ment végig az arcán két keze-az én barátnőmként. Eddig mindig csak néztem a szép lányokat az utcán. Az járt a fejemben hogy...

-Hogy megint egy csúnyát fogtál ki-vihogtam

-Nem. azt akartam mondani hogy életemben nem gondoltam volna hogy nekem valaha úgy összejön minden, ahogy most. Mert van egy gyönyörű barátnőm, akinek gyönyörű kék szemei vannak-ezzel közelített. Majd az ajkai az enyémeket érték, a telefonomat csak a hátam mögé ejtettem egy laza mozdulattal. 

-Na de várjál....És az eredeti amit mondani akartál?-nevettem fel őt leállítva

-Te lány!! Megőrjítesz azzal hogy így ismersz-kacagott fel

-Tudom. Na de mond-parancsoltam rá

-Mi volt az a zene amit tegnap hallgattál, megállás nélkül?-fogta meg a homlokát

-Tudtam hogy tetszett-mosolyodtam el

-Nem dehogy tetszett-rázta meg a fejét-tragikus-nevetett-csak azért kérdem mert valami kettő srác hangját hallottam. Franc tudja milyen nyelven. A végén még lecserélsz rájuk

-Hát kitudja...de előtte sokat kéne hozzá öregednem-nevettem-egyébként őket hallgattam-nyúltam a telomért s mutattam rajta a duót.

-Mi ez?-próbálta kiolvasni. Tagolva sikerült neki-WellHelá-nyögte ki. Én erre nagyon felnevettem

-De cuki vagy...de egy gond van...azt úgy mondják hogy Wellhello-nevettem

-Nembaj-legyintett-de azt mond már meg nekem, ezek milyen nyelven beszélnek-mutogatott kacarászva

-Kérlek szépen, magyarul-

-Az milyen?-nézett értetlenül

-Hungarian-mondtam számára érthetőbben

-Jah-sóhajtott-van egy pár rajongónk Magyarországról-ismét megismételte a kezével a legyintést. Nekem erre a mozdulatra kitágultak a szemeim

-Pár?? Hát akkor ti jó vaksik vagytok, mit nem mondjak-csodálkoztam

-Miért?-nézett rám-nincs sok

-Figyelj én jártam Magyarországon vagy ti?-tettem fel-nap mint nap találkoztam mmerekkel. mi takarsz. Attól még hogy nem mennek koncertekre ugyan úgy várják hogy menjetek Budapestre

-Hova?

-Az a főváros-ennyire értetlen már nem is lehetne

-Most csak egy valami érdekel...és az nem a földrajz-felült mögöttem, majd átölelt hátulról, s pici puszik sokasága érte a nyakam ismét.

-Olyan cuki vagy-kuncogtam fel

-Csak most?-nevetett fel, majd oldalra fordította a fejem, s megcsókolt. Szép lassan hátra dőltünk, egy percre se eresztve egymást. Csak a szöszi hajába túrtam..Életem legjobb estéje volt

Reggel pedig mikor indultam haza, kikísért az ajtóig, de a végén az ő ruháját is érte friss hó. A út közepén ért utol, s csak mosolyogva álltunk egymás előtt 1 centire. Mivel ő oda húzott magához, ahelyett hogy történt volna valami, fojtón egymás arcába nevettünk. 

-Szia-köszöntem el mosolyogva felső ajkam beharapva

-Szia- s eltűntem az ajtóban. Na de valamit elfelejtettem. Hogy mehetett ki a fejemből. A ház bejáratánál csomag hevert. Azt a régi bőröndöt pedig felismertem. Itt van a nagyi!!!Hangokat hallottam a konyhából, tudtam hogy ott van, anyuval beszélgetett

-Nem, nem jól csinálod, nézd így kell.-A nagyi háttal állt nekem, a konyhapulton ügyködött valamit. Ekkor anyu hátranézett. Majd hihetetlen gyorsasággal kezdett mutogatni, hogy menjek fel a szobámba, nehogy kiderüljenek a dolgok. Ellenkezés nélkül futottam fel a lépcsőn, cipőt le sem véve. Na itt követtem el egy hibát, a hó a cipómról olvadni kezdett, s a lépcső padlószőnyegén igen csak otthagyta sáros nyomát. Francba! Na mindegy csak nem szúrja ki. Mondjuk reménykedjünk abba hogy elfelejtette elhozni a szemüvegét. Bárcsak. Beértem a szobámba, lekaptam a kabátom, a cipőmet. És kerestem valami pizsamát. Hogy be tudjam adni, aludtam. Csak össze jön. A hajamat össze borzoltam, hatást kell kelteni. Ásítozást színlelve, indultam le, a régen látott nagymamám köszöntésére. 1 perce láthattam utoljára, na mindegy, most színészkedünk haló!! 

Az egész nap zökkenő mentesen ment. A nagyi nem jött rá semmire. Ami azért igen nagy szerencse. Már átöltöztem, egy pink rövidnadrág, egy fekete póló volt a pizsamám. Lefekve nyomkodtam a telefonom.  Már csak a led gömbök világították meg a szobámat. Na meg a telefonom északi fényereje. Egy messenger fej tűnik fel a láthatáron. Amit nagy mosollyal az arcomon nyitottam meg. Mint minden este. Ugyan az a személy. Ki más lenne. A kedvenc betűmmel kezdődik a neve. Martinus. Imádom. Minden este rám ír, csak hogy jó éjszakát kívánjon. De ezt nem két szóval zavarja le..de nem ám.

-Szia. Nézz ki az erkélyre, pár másodperc-reménykedő emojik sokasága kísérte irományát

-Szia. Remélem lesz értelme megfagynom-sóhajtottam. Majd felkeltem az ágyból, kiléptem az erkélyre. Egy képeslap állt ott, amit már félig beborított a hó. WHAT? Felvettem, s bevittem. Kicsit vizes volt, ezért a betűk össze folytak. De ki tudtam gobozni nagyobból mi is volt oda írva. "gyere a focipályához. Most!" Najó ez már ijesztő. Este 11 van. Ez ilyenkor normális? De most komolyan. 

-Biztos hogy nem megyek, a focipályára-írtam vissza

-Csak gyere-valamiért erőszakos hatása volt az üzenetnek, ez furcsa

-Ahj, jó-kinyomtam a WiFit, majd felöltöztem. Kisettenkedtem a lakásból, s a pálya felé indultam. Már rázott a hideg, olyan hideg volt. Ha ez a gyerek most engem palira vesz, esküszöm megölöm. A hóban taposva rájöttem valamire. Martinus miért hívna este a foci pályára? És várná el hogy egyedül menjek. Mert tudja hogy félek egyedül sétálni este. De lehet valamivel készül. 

Én hülye tovább mentem. A foci pálya oldalánál voltam. Tényleg ott volt. Csak egy potya utas társaságában. Julie a közelébe került. Ott jópofázott. Egy dolog van amit mindennél jobban utálok. Mikor rámásznak a pasimra. Az biztos hogy az a ribi nem teszi most zsebre amit tőlem kap...