Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Csak, akkor létezik

-Rendben, viszlát.-intett a levegőben neki. A tanárnő dühöngve tért vissza az épületbe. Mi pedig megálltunk. Egy fának dőlt, miközben a kezemet fogta.

-Tudtam hogy bejövök neked-nevette el magát

-Mikor kételkedtél?-nevettem el magam

-Hát például tegnap-magához húzott és megcsókolt. Életem legjobb döntése volt hogy nem jöttem el a folyosóról, hanem ott maradtam.

-Anyám meg fog ölni-nevettem el magam

-Miért is?-nézett furán de mosolygott

-Lógok a suliból, rémlik?-mosolyodtam el

-Legalább ezért megérte rossz fiúnak lenni. Hogy az enyém vagy. Sose engedem el a kezed-megint csak mosolyogtam-mondhatok valami?

-Már megint mit?-nevettem

-Neked van a legszebb mosolyod-kacsintott

-Én is mondhatok valamit-rám nézett-ez a mosoly csak akkor létezik ha te vagy mellettem-mosolyogva magához húzott és megölelt, én a mellkasára tettem a fejem, szaglásztam a jó illatokban pompázó pulcsiját. Sosem akarom hogy ennek vége szakadjon. Mert nekem ő a másik felem, akire évek óta vártam. Csak elindultunk egy irányba, egymás kezét fogva, tele reményekkel. 

-És mesélj csak nekem..mi is az a sok fiú? pontosan hány is volt?-nevette el magát, engem próbára téve

-(sziszegtem) KI fogsz nevetni. Ha azt mondom egy se?-húztam össze magam

-Mi az hogy egy se? A legszebb lánynak nem volt, ilyen létezik-csodálkozott

-Jól van, akkor most te jössz nagymenő. Neked mennyi volt, halljam-nevettem el magam

-Hát a nagymenőnek, sokkal több. Egy "csokor" banán, soknak számít-nevette el magát

-na ne szórakozz már, komolyan kérdeztem-löktem meg enyhén

-És komoly választ is kaptál-nevette el magát-de komolyan. Nem volt barátnőm.

-És most akarsz-nevettem le magam

-Hát már van-mosolygott

-Miből gondolod ezt?-nevettem el magam ő pedig arcával nagy vigyorral közeledett. Én a kezemet a szája elé tettem nevetve. Majd futni kezdtem előle. Ő nevetve futott utánam. Hallottam ahogy ropognak a talpam alatt a fa által lehullatott száraz színes falevelek. Csak futottam, míg úton nem ért. Egy fának hátráltam előle.-nem szerettem beléd-mosolyodtam el, az ujjammal megpöcköltem az orrát. Amire szélesen elmosolyodott, csak az ujjam mozgását követte. Majd egyszer megállította, 

-Na persze-nevette el magát

-Nem, szerettem beléd csak..-a hangomat megszakította egy csengés. A telefonom adta ki a jelzést. Ami biztos egy hét szobafogságot von maga után. Mivel egy mérges anya várt a vonalban. Az anyukám. Bizonyára hozzá is eljutott a kis incidens.

-Szia anya-szóltam bele jókedvűen mintha semmi sem történt volna

-Mit hallok én rólad? Lógsz az iskolából, valami mihaszna fiúval. Ki az? Add neki oda a telefont most!-kiabált anyu én megijedve nyújtottam át a telefonom Tinusnak aki védekezve tervezett hátrálni

-Szállj le a lányomról. Eddig semmi rosszat nem csinált-Martinus közbe szólt

-Szia Nikol-húzta el szélesen a száját, magát féltve

-Martinus? Te mit keresel ott?-elvesztette a fonalat de már nem kiabált

-Én lennék az a mihaszna fiú.-jelentette ki már majdnem nevetve

-De..-értetlenkedett 

-Ezt biztos Zilizi tanárnő mondta. "Nagyon kedvel"-nevette el magát

-Na jó. Most az egyszer engedékeny leszek, mert kedvellek. De többet  ne merd elhozni a lányomat az iskolából. Érted?-mondta komolyan

-Igen, teljesen-válaszolt vissza kedvesen

-Rendben. Élvezzétek a szabadságot.-sóhajtott

-De várj...anyuéknak is szóltak?-húzta össze a szemét

-Hát a hangnemből ítélve ahogy velem is beszélt a tanárnő,..biztosan-sziszegett

-Basszus..na jó csak ennyit akartam Szia-azonnal letette. Húzott szemekkel fordult felém

-Kivételesen engem fognak megölni a szüleim.-jelentette ki

-És akkor most mit akarsz csinálni-néztem rá tétlenül

-Hát most már semmit. Csak élvezni akarom az időt.-megfogta a kezem puszit adva a számra. Ami egy újabb mosolygást húzott ki belőlem.-Na gyere mutatok valamit-a kezemen keresztül irányított, én pedig a lépteit követtem. Leértünk a part szakaszhoz, ahol fák tömege pihent. Martinus megállt egy előtt, s az egyik oldalához fordított,

-Nézz rá-jelentette ki

-Oké...és miért is. Egy fa oké...-értetlenül nevettem

-Aj...nem igaz hogy elfelejtetted. Ott-mutatott a hatalmas növény egyik pontjára. Mikor jobban megnéztem, tényleg volt valami különleges abban  a fában. Meglepődöttségemben, csak a szám elé kaptam a tenyerem. Két név ékeskedett rajta, mellettük pedig egy jelzővel. ~Lív og Martinus, evige beste venner~ Vagyis...Lív és Martinus, legjobb barátok örökké~ Ezeket akkor véstük bele ide, mikor elmentem. Az előtti héten. Mert akkor ég jóban voltunk. Mivel a költözés hírétől, haragudott meg Martinus. Azért mert nem tőlem hallotta először. Tudom hogy nekem kellett volna elmondanom, de anyu megelőzött, elköpte magát Tinus előtt.Miközben ő nálam volt. Fent a szobámban ökörködtünk, mint két legjobb barát szokott. Majd anyu belépett, a csomagolásról kezdett el hadoválni. Martinus pedig ezt halva számon kért. S amit megtudott, annak hatására le is lépett. Azt vágva a fejemhez "menj is el. Nem fogsz hiányozni" ezért jöttem vissza izgatottan és egyben félve. Attól retegtem hogy nem fog velem foglalkozni. De mind ez hiába volt. Mert most a kezemet fogja és együtt meredünk az egykor otthagyott emlékre. Ilyenkor tudom meg, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány az egész világon. Mert ő mellettem van.  Mondhatnám hogy szőke herceg fehér lovon. De a szőke herceg pontosan érkezik. Ő pedig akkor jött mikor kellett, sem előbb sem később. Valaki inkább azt mondja erre hogy "Nincs szőke herceg fehér lovon, csak páva gyerek, volán buszon" De ha más ezt használja az ilyen esetekre, akkor azt mondom Van egy páva gyerek, aki csak az enyém. Ja...és szöszi (;