Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

2. évad ~ 40. fejezet / Epilógus

Sziasztok!
Hát igen... Mint látjátok elérkezett ez a pillanat is. Ezzel a fejezettel pontot teszek a 2. évad végére.
Kevesebb, mint egy nap alatt, az előző fejezetre 46 vote és 6 olvasói komi érkezett! Nagyon köszönöm!♥ Imádlak titeket!♥♥♥☺♥♥♥☺♥♥♥

♥♥♥NAGYON FONTOS LENNE NEKEM HA EHHEZ A FEJEZETHEZ MEGÍRNÁTOK A VÉLEMÉNYETEKET! HISZEN ROPPANT KÍVÁNCSI VAGYOK MIT SZÓLTOK HOZZÁ! KÉRLEK TITEKET, HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!♥♥♥

Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást! 

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!

Puszi: VanneyG :* ♥☺

A délutánt kint töltjük a szabadban és élvezzük a nagyszerű időjárást. Adriannak egykor be kell mennie a céghez egy fontos megbeszélésre. Oliver a nagyapja távozása után elejt egy aranyköpést, ami magában hordozza az igazságot; a nőuralom most már elkerülhetetlen. Megegyezés alapján egyszer azt játszunk, amit a fiúnk, utána, amit a lányunk szeretne. Addig kint töltjük az időt, míg a Nap le nem nyuszik a horizonton. A látvány csodálatos. A nap folyamán, pedig Harry is megtapasztalja, hogy mennyi energia van a gyerekeinkben.

Este vacsora és fürdés után, mikor már mindenki lefeküdt, Harryvel az ágyunk szélén ülünk.

- Nem lesz semmi baj, Baba – simogatja a hátamat és egy puszit ad arcomra.

- Én az ellenkezőjét érzem – hajtom vállára a fejem.

- Három nap múlva ilyenkor már nyugodtan fogsz itt ülni és nevetni azon, hogy milyen ideges voltál.

Hazza eldönt az ágyon és megcsókol. Szenvedélyesen mégis lágyan. Keze az oldalam simogatja, s feltűri a pólóm. Lassan áttér a nyakam csókolgatására, ami egész testemen végigfutó borzongást vált ki belőlem. Néhol megszívja a vékony bőrt, másutt azonban csak gyengéd puszikkal hinti be. Kezem nyakára csúsztatom és beletúrok hajába, majd meghúzom azt.

- Most azt akarom, hogy ne gondolj semmire sem – suttogja ajkaimra – Csak éljünk a pillanatnak. Élvezzük ki, hogy együtt lehetünk. Rendben?

- Rendben – bólintok, majd magamhoz húzva egy csókban egyesülünk

***

A varázslatos éjszaka után kipihenten ébredem fel. Harry valóban minden rossz elgondolást kiűzött a gondolataimból és a nyugalom tengerén ringatóztam egész éjszaka. Az éj leple alatt több alkalommal is egymáséi lettünk.

A nap folyamán nem is akarok foglalkozni semmi idegőrlő dologgal. Csak a családommal akarok törődni. Azokkal a személyekkel, akik az életet jelentik számomra.

Abban biztos vagyok, hogy jobb anyát nem is kívánhattam volna. Amellett, hogy minden lélegzetvételemre odafigyel, gyönyörű és aranyszíve van. Mindig mellettem áll. Azt a néhány hónapot leszámítva, míg nem volt a legjobb a kapcsolatunk bánok is meg nem is. Hiszen, ha nem lett volna az az időszak, akkor Harryvel nem találtunk volna ismét egymásra, de legfőképp nem született volna meg életem két csodája; Darcy és Oliver. És nagy eséllyel most nem itt tartanánk. Andrew soha nem lépett volna be az életembe és nem rettegnék attól, hogy vajon mikor tör újra az életünkre.

Darcy és Ollie viszont nem lennének itt az elbűvölő édesapjuk nélkül. Harry életem nagy szerelme, aki bár a sors hosszú évekre elsodort tőlem, végül mégis ismét egymás mellett kötöttünk ki. Azon a napon, mikor először belépett az osztálytermünkbe, nem gondoltam volna, hogy egy szép napon egy családot fogunk alkotni a két tökéletes gyermekünkkel és szüleinkkel együtt.

***

A három nap hamar elrepült a fejünk felett. Harry nem tágított abból, hogy ő is velem szeretne jönni Dr. Culderhez. Nem tudtam lebeszélni arról sem, hogy ő vezessen. Állítása szerint nem vagyok megfelelő állapotban ahhoz, hogy volán mögé üljek.

Kéz, a kézben sétálunk be a rendelőbe, ahol helyet foglalunk a váróban, hiszen egy kismama még várakozik előttem.

- Nyugodj meg – simogatja a kézfejem Hazz.

- Nem tudok – sóhajtom.

- Nem lesz semmi baj – suttogja és egy lágy csókban részesít – Szeretlek.

- Én is szeretlek.

A várakozás percei a végtelenségig nyúlnak. Mintha a sors is azt akarná, hogy ne tudjak semmit...

- Romina – hallom meg Dr. Culder hangját – Kérem, fáradjon be.

Harry megszorítja a kezem és egy puszit nyom kézfejemre. A lábaimból, mintha minden vér eltűnt volna. Úgy érzem, a lélek visz már csak előre.

Az asztalhoz leülünk Harryvel, Dr. Culderrel szemben. A doktorúr a kezébe vesz néhány papírt, majd belekezd mondandójába:

- Szóval, Romina – sóhajt – Megjöttek a laborvizsgálat eredményei. A sejtéseim sajnos igazolást nyertek.

- Mi a bajom doktorúr?

Szívem már-már a torkomban dobog idegességemnek köszönhetően.

- A minap már az ultrahangvizsgálat is kimutatta, de most mondhatom csak biztosra. Carcinoma ovarii-t mutattak ki az eredmények.

- Ez mit jelent pontosan? – teszi fel a kérdést helyettem Harry.

- Ez lefordítva annyit jelent, hogy rosszindulatú petefészek daganata van– mondja rám pillantva.

A világ megszűnik létezni körülöttem. A szavak hallatán sokkot kapok és a levegő is bennszorul a tüdőmben. Szám tátva marad, és szemeimbe könnyek szöknek.

- Ezzel azt akarja mondani, hogy...?

- Igen, Romina. Ön rákos...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair