Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

22. fejezet

Szívem a torkomba ugrik és ott dobog tovább, de sokkal gyorsabban: - Kérdezz!

- Te is tudod, hogy ma van az első fellépésem a klubban, amiért fizet Max... És azt szeretném kérdezni, hogy... eljönnél-e velem?

A kérdés hallatán levegőt is elfelejtek venni és képtelen vagyok felelni.

- Ha te nem mondod, hogy menjek fel a színpadra és mutassam meg mit tudok, akkor nem jutottam volna ide. Énekelek és fizetnek is érte – nevet fel – Szóval szeretném, ha az első estén ott lennél velem.

- Harry én... - tétovázok – nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

- Kicsim – szólal meg Tina – tudom, hogy mit érzel és meg is értem. Hidd el mindannyian megértjük, és ha kétségeid vannak, maradj itthon, de legalább gondolt át – mosolyog rám bíztató jelleggel.

- Rendben – vágom rá egyből és meggondolatlanul – Elmegyek veled.

- Köszönöm – küld felé egy ezer wattos mosolyt.

***

- Mehetünk? – kérdezi Harry a szobámba belépve.

A tükörbe nézve megigazítom hajam ami egyenesen omlik vállamra és egy utolsó pillantást vetek öltözékembe, ami egy barna nadrág és egy fehér vékony fajta, ujjatlan garbó. A hidegebb időre lévő tekintettel felvettem egy telitalpú barna bokacsizmát is, hogy ne fázzak meg.

- Igen - felelek kérdésére és elhagyom a szobát.

A nappaliba leérve Tina könnyes szemekkel tekint ránk.

- Remélem az este után mindent másként látsz majd – suttogja fülembe, mikor megölel búcsúzásként.

Harry segít felvenni a kabátomat, majd elhagyjuk a házat. Tina szavai biztos vagyok abban, hogy Harry tervez valamit és őszintén megvallva félek attól, hogy mi vár rám ma este.

Harryvel az autójához sétálunk, én pedig egyből a hátsó ajtóhoz megyek, ami neki is feltűnik.

- Nem akarsz mellém ülni? – kérdezi csalódottan.

- Csak menjünk – mondom, ezzel remélem, hogy kikerülhetem a kínos választ.

- Romina egy hét telt el a történtek óta. Azt hittem azóta bízol bennem annyira, hogy legalább az autóba beülj mellém – emeli fel hangját.

- Vagy hátraülök, vagy itthon maradok – forr fel az agyvizem.

Harry mormog valamit az orra alatt, de kinyitja az ajtókat, és ő azonnal be is vágja magát az autóba. Magatehetetlenül állok az ajtónál és túlságosan is nagy bennem a bizonyítási vágy. Kinyitom az anyósülés ajtaját és beülök az autóba, Hazz szemei pedig kikerekednek.

- Nem úgy volt, hogy hátraülsz?

- Nem mindegy? – kérdezem egy kis éllel a hangomban – Csak induljunk.

- Ro ha neked ez kényelmetlen megértem. Sajnálom az előbbit, de ha akarsz nyugodtan ülj hátra – lágyul meg hangja.

- Harry induljunk kérlek – a hangomban hallatszódik a könyörgés.

***

Harry mellett besétálni a klubba felettébb furcsa érzés mivel egy hete pontosan ezt a küszöböt még együtt léptük át, kézen fogva.

Cindy – Max menyasszonya – amint meglát minket odajön hozzánk és mindkettőnket üdvözöl.

- Hogy vagytok? – kérdezi kedvesen.