Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

9. fejezet

– Ne csináld már! Ne légy makacs. Tudom, hogy szereted őt.

- Akkor igen csak félre lettél tájékoztatva.

Behúzom a függönyt majd elkezdek átöltözni.

- Szereted – kiabálja be Ella, majd hallom elhalkuló lépteit.

Amitől pedig félek jelen pillanatban, hogy Harrynek és Ellának igaza van.

De nem. Nincs igazuk. Nem lehet.

Lehámozom magamról a fehérneműt, majd visszaveszem a rendes ruháim, amikben máris kényelmesebben érzem magam.

Amikor Ella elé nyújtom – immár odakint – a szettet, megrázza a fejét és beledobja a kosarába, majd azonnal a pénztár felé fut. De mielőtt észbe kapnék ő már ki is fizeti. Utánunk hamarosan Moni is a pénztárhoz ér és kifizeti a hét szettet.

- A hét minden napjára egy? – kérdezi Ella nevetve, ami nekem is mosolyt csal az arcomra.

- Valahogy úgy – vörösödik el Mo azon nyomban – De most menjünk be egy cukrászdába, mert nagyon éhes vagyok.

Hogy Monica kérésének eleget tegyünk, lemegyünk a második emeleten található cukrászdába.

Megnézzük a kínálatot, s mindannyian kedvünkre választunk. Azonban Mo – aki mindig is vigyázott és a mai napig is vigyáz a vonalaira – egyszerre három finomságot is kér. Daniella velem együtt kikerekedett szemekkel nézi, mit művel barátnőnk.

- Most mi van? – kérdezi ártatlanul – Mondtam, hogy éhes vagyok.

- Jó étvágyat – mondom, s elindulunk az egyik asztal fele, amit birtoka is veszünk.

- Csajok léci vigyázzatok, a cuccomra elfutok pisilni – mondja, majd a mosdó felé rohan.

- Neked nem furcsa egy kicsit? – kérdezi suttogva Ella.

- Mármint?

- Moni mióta az eszét tudja fogyókúrázik, vagy éppen figyel arra, hogy egy dekát se szedjen fel. Most pedig mi van? Három süti? Meg láttad a címkéket a ruhákban, amiket vett? Monica mindig „S"-es, vagy „XS"-es ruhákat hordott. Most „L"-eset vett. Szóval vagy hipnotizálták a csajt, hogy így megváltozott vagy...

- Vagy? – kérdezem kíváncsian.

- Vagy terhes a barátnőnk.

Na, ez lesokkolt. De a legrosszabb az, hogy van abban valami, amit Ella mond.

- Na meg valamivel több, mint egy hónapja majdnem szakítottak Erickel. Most pedig Párizsban ünnepelték az évfordulójukat, és hirtelen itt van az eljegyzés is. Nekem senki ne mondja, hogy a képben nincs egy kis bébi.

- De van – halljuk meg Mo hangját a hátunk mögül.

Daniellával abban a másodpercben megmerevedünk és összenézünk, majd Monicára.

- Két hónapos a baba – mondja letört hangon és leül velünk szemben.

Arcáról színtisztán leolvasható a kétségbeesés és a szégyen. De így már összeáll a kép. Csak is a baba miatt maradtak együtt. A házasságba pedig valószínűleg a szüleik kényszerítik bele őket.

- De hogy történt? – teszi fel az egyértelmű kérdést Ella.

- Neked tudnod kellene. Általános óta kitűnő vagy biológiából és nemzetközi versenyeket nyertél – nevet kínjában Mo – De egyébként tudjátok, hogy a nyáron volt az az irgalmatlan nagy buli Liam Paynenél. Na hát mi elmentünk és orbitálisan berúgtunk. Felmentünk az egyik szobába és hát... nem védekeztünk. Mikor Eric szakítani akart velem elmondtam neki, hogy teherbe estem. Így együtt maradtunk. A szüleink amint megtudták elkezdték szervezni az esküvőt, mert hogy az ő unkájuk aztán nem fog házasságon kívül megszületni. Amikor pedig elvileg Párizsban voltunk, akkor valójában egy magánklinikán feküdtem és Eric mellettem volt minden percben. Ketten úgy döntöttünk, hogy elvetem a picit és otthon a Párizsos sztorit adtuk elő. Mikor bent voltam a műtőben Eric akkor is velem volt, és a doki utoljára megkérdezte, hogy biztos vagyok-e a döntésemben, én pedig „Nem"-et mondtam. Az orvos azonnal leállított mindent, majd rám mosolygott és azt mondta, hogy jól döntöttem és nagyszerű szülök leszünk – sírja el agát Mo – Eric pedig délután igazából megkérte a kezem.

- Ez olyan romantikus – sóhajt fel Ella, teljes extázisban.

- Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire félek a szüléstől és a picivel járó gondoktól.

- Minden rendben lesz Mo – teszem kezem az övére.

A délután további részében másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy mi történt Monival...