Kerge kor /Befejezett/

Extra 3 - 18+

Csak te

Megkövülten, a szó szoros értelmében véve, állok az irodám kellős közepén, miközben egy szürke szemű, pimasz vigyorú fiú néz rám. El sem bírom képzelni, hogy ezt mégis, hogy a francba gondolta.
– Te normális vagy? – kérdezem hitetlenkedve, erre ő még jobban mosolyog. Ha nem lenne a helyzet brutálisan kínos, már kirohannék.
– Komolyan mondtam – szólal meg végül a szürke szemű, magas fiú. – Ahogy látom, megtaláltam a gyenge pontodat. – Követtem a tekintetét és meg kellett állapítanom, hogy igen, igaza van. Zsibongok, de nagyon és a nadrágom is kezd szűk lenni. – Tégy a magadévá, itt az asztalon.
– Ismételten nem vagy normális – keresgélem a hangomat.
– Hmm, az lehet – nyalja meg a szája szélét és lép egyet felém. Veszek egy mély levegőt, hogy lenyeljem a döbbenetemet. Nem akarom, hogy hozzám érjen. Megpróbálja rám vetni magát, de egy mozdulattal és eléggé durván hátracsavarom a kezét, mire ő felnyüszít.
– Na, idefigyelj, semmi általad öt perc alatt ledarált szarságot nem akarok veled csinálni, nem ezért vettelek fel. Most szépen kimész, elfelejtjük ezt és hangsúlyozom, talán nem rúglak ki!

– Ezt mond a nadrágodnak – sziszegi fájdalmasan, mire tovább feszítem a karját.
– Tudok durvább is lenni, de akkor az iroda ajtaján fogsz kirepülni. – Értetlenül, kissé félve néz rám. – Voltam tizennyolc éves, de tudtam is hogy hol a határ. – Elengedem, ő a csuklóját simogatja. Látom, hogy nekem esne megint, de azt hiszem, testi fölényben vagyok. Lassan tíz éve edzek, teniszezek rendszeresen, lenne mivel ütnöm.
– Mond csak – kezd bele vigyorogva. –, dugtad már meg a pasidat? – A kérdésre kiszállt a vér az agyamból, az ágyékomból és az arcomba fut. Úgy érzem magam, mint egy kitörni készülő vulkán. – Szóval nem.
– Hiba volt téged felvenni – mondom végül.
– A helyzeten ez nem változtat – gonoszkodik tovább. – Csak attól felállt, hogy megemlítettem...
– Szerintem a legelején megmondtam, mikor felvettelek, hogy itt a magánélet tabunak számít, te meg már könyékig próbálsz belemászni az enyémbe. – Próbálok nyugodt maradni, nehogy megüssem ezt a nyikhajt.
– De már legalább tudom, amit tudnom kell – vigyorog tovább. – Idő kérdése és belátod. – Dühösen felé lépek.
– Takarodj az irodámból! – ordítom el magam, de ő nem mozdul. – Nem mondom még egyszer! – Az ajtóhoz csörtetek, és egy rántással feltépem. Kinn hirtelen csend lesz, mindenki felém fordul a boxából. Nem érdekel, hogy néznek, megszokhatták már, hogy csak akkor kiabálok, ha okom van rá.
– Balfasz vagy – lép el mellettem.
– Ki vagy rúgva – felelem ingerülten.
– Kedves munkahely – fintorogja.
– Normál esetben ezért nem rúgnálak ki, nem az első lenne, de a sértegetést nem tűröm. – Túl vagyok már azon az életkoron, amikor még eltűrtem, hogy átgázoljanak rajtam. Igen, többen is megtették, de csessze meg, tizenhat éves voltam, most tízzel több vagyok.

A fiú megvonta a vállát és elindult a kijárat felé. Ennyit erről. Ránézek a kollégáimra, akiket szeretek és az érzés kölcsönös anélkül, hogy ágyba akarnának rángatni vagy egyéb cifraságok.
Elindulok a mosdó felé, hogy lehűtsem magam. Megszólal a telefonom, kiveszem a zsebemből. Ő az. Valamiért kesernyés, zsibbasztó és igen, dühítő dolog fog el. Kinyomom, de újra hív.
– Menj a picsába te is! – szólok bele a telefonba és ordítom le, életem szerelmének a haját. – Ne hívj fel, jó? – Megszólalni sincs ideje, mert kinyomom. A mobil nem szólal meg megint. Nagyszerű! Az a nyikhaj elintézte, hogy orbitális veszekedés legyen mindebből. Hagytam magam felhúzni minden értelemben, de annak a szarosnak igaza volt. Mikor előhozakodott az ötlettel, az agyam gyorsan dolgozni kezdett és mire észbe kaptam, elég volt egy szimpla érintés és felállt a farkam. Soha, egyetlen egyszer nem kérdezte meg a tíz év alatt, hogy szeretném-e őt magam alá gyűrni. A kapcsolatunk kezdetén olyanok voltunk, mint a nyulak, de komolyan. Inkább a mennyiség volt a mérvadó, nem épp a minőség. Kanos kamaszból lettünk felnőttek és jöttünk rá, hogy lassan, minden percet élvezve még többet adhatunk a másiknak. De! Soha, egyszer nem kérdezte meg. Így, hogy felkavarták az állóvizet, rá kell jönnöm, hogy akarom, de még mennyire. Érezni akarom! Szeretném azt adni neki, amit ő nekem, minden egyes, szerelemmel átszőtt alkalommal. Szeretném, akarom, szerelemből, nem egy hibbant, magát éppen felnőttnek képzelő, kis suhanccal.