Kerge kor /Befejezett/

Tizenkettedig fejezet

Szakítás és kezdet

Amit Ben mesélt, a mélységig megváltoztatott mindent bennem. A zuhanyos incidenst már elfelejtettem, hisz bocsánatot kért és nyitott felém. A titok, amit rám bízott, egy másik mederbe vezette kapcsolatunkat. Kinyitotta lelkének egyik ajtaját és megmutatta mi lakozik benne. Fájdalmas emléket osztott meg velem. Egy kisfiúról mesélt, aki rettegett elaludni, mert félt, hogy nem ébred fel többet. Az ő szörnyetege valóságos volt, de sikerült legyőznie. Azonban a múlt nem engedi. Ott kering benne és néha fájdalmasan előbukkan, azonban megtanult élni. Tud mosolyogni, viccet mesélni, az élet apróbb dolgainak örülni, mert ő tudja milyen a vég küszöbén egyensúlyozni. Szeretném jobban megismerni, de félek. Rettegek attól, hogy talán ő többet akar. Nem tudom neki megadni, amit szeretne. Nem bírok barátságnál többet érezni iránta. Régebben úgy gondoltam, hogy szerelmesnek lenni egy pillanat, de rá kellett jönnöm, hogy ez csak a romantikus filmekben működik. Ha belegebedek sem érzek másképp. Szeretek vele lenni, nevetni. Jó érzés hallgatni a hangját és az apró érintések is átmelengetnek, amit kapok tőle, de a szívem nem mozdul. Konokul hallgat. Vajon az, hogy kedvelem, elég? Vagy összekuszálok mindent? Szeretném a határaimat feszegetni. Bárcsak lenne mellettem valaki! A fenébe is már! Kamasz vagyok! Vágyok egy másik emberre. Nincs ebben semmi rossz. Hogy ő pont fiú, nos, arról nem tehetek. Sokat gondolkodtam rajta. Nem ijesztenek a lányok, de nem váltanak ki belőlem semmit. Nem is olyan régen beszélgettek az osztálytársaim a pornóról. Valamelyik rájött, hogy az egyik adón éjfél után az van. A másik meg sikeresen szerzett felnőtt tartalmú újságot. Nekem is az orrom alá dugták. Iszonyúan kényelmetlen volt a helyzet. Mondanom kellett volna valamit. Tudtam, hogy hazudnom kell. Végül azonban röhögésbe fulladt a dolog és elvették az újságot, mondván; barátnőm van. Életemben nem éreztem magam annyira nyomorultul, mint ebben a pillanatban. Igen, van barátnőm. Egy aranyos, talpraesett lány, aki nem hisztizik, nem rendez jelenetet, én meg egy gyáva hülye gyerek, aki nem mer eléállni.

Nagy levegőt vettem. Férfinak kell lennem. Férfinak kell lennem... De nem megy! Akárhogy is mondogatom magamnak, nem megy. Szánalmas vagyok. Itt hisztizek, ahelyett, hogy a sarkamra állnék és megmondanám; vége. Napjában százszor elhatározom, hogy ma délután megteszem, de eddig sosem jutottam el a kapujáig, pedig azzal sem takarózhatok, hogy nem tudom, hol lakik. Mert pontosan tudom. Nem hiszem, hogy ennyire félek tőle. Biztos nem esz meg. Gyakorlatilag csak egyszer randiztunk, egyszer csókolóztunk, ami undorító volt, de ezen kívül semmi. Talán ő is megkérdezte már magától, hogy merre halad ez az egész, akárcsak én. Még se szól. Nem értem őt sem és magamat sem.

Sóhajtva állítom melegebbre a vízsugarat, ami kicsit oldja a feszültségemet, de bátorságot nem ad, hogy megtegyem. A mai napot tűztem ki újra szakítónapnak, de nincs kedvem kimenni a meleg víz alól. Annyira jólesnek a meleg cseppek. Ellazítanak. Nincs Anita. Nincs Ben. Nincs az a némán gyötrő fájdalom Adri miatt. A gondolatra mégis elszomorodok. Nem szól hozzám. Éjszakánként nyitott szemmel hallgatom szuszogását, amelyek, mint vádló hangok szállnak felém. Te tehetsz mindenről. A baj csak az, hogy nem tudom miért is érdemeltem ki ezt az egészet.

– Milán! Készen vagy már? – kiállt be egy ismerős, agytompító hang. Észrevettem mostanában, akárhányszor szól hozzám, megérint véletlenül. A testem reagál és ez nagyon zavar. Az meg főleg, hogy a szívem meg sem moccan. A maga ritmusában dobog tovább. Talán nem Ben, akinek ugyanezt a hangsort üti. De vajon létezik olyan ember, akinek igen? Van olyan fiú, akivel boldog lehetek? Bár lényegében jól érzem magam Bennel, de szeretnék mélyebben érezni. Szerelmes akarok lenni.

– Nemsoká – kiáltok ki! Érzem, hogy többen néznek. Talán attól tartanak, hogy újra összeverekszünk. Meg is értem őket. Hisz pár hete azt figyelték miként püföljük egymást. Vagyis, hogy pontosabbak legyünk, hogy ő hogyan üt engem. Elzárom a csapot és a derekam köré csavarom a törölközőt. Az öltözőbe sétálok és öltözni kezdek. Ben minden mozdulatomat figyeli. Érzem, így felgyorsítom a tevékenységet. Önmagamat meghazudtoló gyorsasággal veszem fel a ruháimat. Az utolsó a cipő és a kabát. Felkapom a táskámat és a többiek kérdő pillantását figyelmen kívül hagyva Benhez lépek.