Kerge kor /Befejezett/

Extra

 Két évvel később

Rengeteg dolog történt velünk az elmúlt kettő évben. Csodák csodájára Adrián hűséges bírt maradni. Nem vágyott másra, nem akart mást, csakis engem. Fura volt neki nagyon, hogy amiről azt hitte, hogy nincs benne, mégis létezik. Elég hamar előbújt belőle a romantikusabb énje, de csak mértékkel. A sokat hangoztatott nem szerelmesdi, néha eléggé arcpirító dolgokba torkollik. Adott nekem beceneveket, kedvességeket, amelyek nekem nagyon jólestek. Egymást változtattuk meg. Egymáshoz simultunk és megtanultunk a másik lelkéből újra olvasni, de immár, mint egy pár. Szerencsére nem tűnt fel, hogy kanos kamasz vagyok, mert ő se különb.

Hogy mi együtt vagyunk, az egy kisebb bomba hangjával ért fel a szüleinél. Szegények csak hápogtak, mikor megtudták, hogy fiuk biszexuális és velem jár. A bomba végül azon repedt szét, és joggal, mikor kiderült, hogy hónapok óta tart a dolog a szemük előtt. Nem zavarta a tény őket, hogy mi együtt. Azok a dörgedelmek, amiket kaptunk a hazugságok halmazáért olyan volt, mint egy tomboló, nyári vihar, de eltűrtük, megérdemeltük. Végül napirendre tértek fölötte. Adri kapott egy szélesebb ágyat. Ő most egyetemre jár, tolmácsnak tanul. Én meg koptatom a legvégét a középiskolai éveimnek. Érettségi, felvételi. Végül számvitelire adtam be, talán az áll a legközelebb hozzám. Idén már második lettem a megyei bajnokságon. Nagyiék meglátogattak minket azon a nyáron. Így ideiglenesen visszacuccoltam hozzánk. Kis adagokban lenyomtam a torkukon a dolgot. Kissé megrökönyödtek rajta, de mivel egyetlen kicsi unokájuk vagyok, mire indultak, napirendre tértek felette és Adrit is meghívták magukhoz az őszi szünetre.

Ami Emilt és Bent illeti, azóta is együtt vannak. A gyűrű a nyakukból az ujjukra került. Szerintem még mindig giccses, de nekik jó. Felvállalták egymást ország, világ előtt. Emlékszem, hogy mekkorát szólt a dolog tavaly a suliban. Ben, akiért a csajok odáig voltak meg vissza, kibuktatta a dolgot, hogy meleg. A két osztály együtt ment kirándulni. Adri kicsit morgott, hogy miért kell mennem, de Bennek szüksége volt rám. Emil három hétre az apja után ment Angliába. Az az idő megtépázta szegényeket nagyon. Mikor hazaértünk, Bent Emil várta. Hirtelen úgy tűnt, hogy verekedni fognak, majd Ben mit sem törődve bármivel, Emil nyakába vetette magát és össze vissza csókolta. Nem ám amolyan ártatlanul. Emil elvigyorodott és viszonozta. Döbbenet, megrökönyödés kísérte a dolgot, de mivel Ben tudott keményet ütni, inkább senki sem mert belé kötni. Innentől békések voltak, nem feszengtek. Emil a karikát felhúzta Ben ujjára. Miért van az az érzésem, hogy holtomiglan-holtodiglan eskütételre leszünk hamarosan hivatalosak? Nem is tudom. Emil számvitelire jár, ahová én is jelentkeztem. Ben pedig beadta tanárképzőbe. Kicsit kételkedik benne, hogy normális-e, ahogy én is. Bennek végül aranyos kisöccse született, Zétény.

Dénes esze is elment végül. Rájött, hogy nem képes Annabella nélkül élni. Ezzel okozott nekem pár feszült órát Adrival, aki ugyan megbékélt vele, de nehezen tűrte az éjszakai, esetleg részeg hívásokat. Végül kikeveredtek a fényre és gyorsan össze is cuccoltak. Két hete meg felhívott éjfélkor, hogy közölje velem, elveszi őt. Örülök nekik, megérdemlik egymást. Adri kicsit megkönnyebbült.

És íme a mi kedves barátnénk, Anita. Az ő története igazán mulatságos. Hányszor mondta, hogy legyen eszem és a végén az övét is szépen elvették. A harmadik tanévet mínusz tizenöt kilóval kezdte meg, a nővére meg kicsit ráncba szedte. Szegény elég hamar keresett lánnyá vált, így kénytelenek voltunk kissé eljátszani megint a szerelmespárt. Emlékszem, hogyan könyörgött, már majdnem térden állva, hogy fogjam meg a kezét. Megtettem, bár Adri figyelmeztetett, hogy nehogy a fagyi visszanyaljon. Visszanyalt. A kedves kicsi barátnénk megkezdte emelt szintű érettségire való felkészülését egy iszonyú kocka, szófukar fiatalemberrel. Nem igazán tudom, hogy mi történt, mert olyan sebességgel rontott ránk a felismerés, hogy pillogni nem volt időnk. Éppen délutáni elfoglaltságunkat űztük Adrival, kihasználva, hogy üres a ház, mikor Anita ráfeküdt a csengőnkre. Szegény lány úgy zokogott, hogy még Adrinak is megesett rajta a szíve. Főzött neki teát, míg én próbáltam ráncba szedni barátnőmet. Riadóztattuk a többieket is, akik tíz percen belül nálunk is voltak. Kiderült, hogy a hiperszuper, mindenre ésszel válaszolok leányka, beleesett a fentebb említett kockába. Az a hülye gyerek meg felhúzta az orrát, állítólag miattam. Adri válasza csak annyi volt, hogy; én megmondtam. Végül, nagy nehezen sikerült a fejébe verni annak az addigra szóáradatot köpködő egyénnek, hogy Anitának nem vagyok a pasija. Azért, mert nekem is pasim van. Azt hiszem, erre kissé lenyugodott és ahelyett, hogy pezsgőt pukkantottunk volna, hogy Anita is megkergült, inkább sok szerencsét kívántunk neki újdonsült érzéseihez.