VI./11. fejezet | 🗡️

2.5K 189 138
                                    

🗡️Drukkoljunk a Kiválasztottaknak? Legyünk mi a Kiválasztottak!🗡️*

—      Merlin szerelmére, Hagrid! Nagyon kérlek, hadd ne kelljen még egyszer elmagyaráznom, miért a világ legrosszabb ötlete újévi „Drukkoljunk a Kiválasztottaknak!" partit szervezni! — gesztikulál dühösen Draco

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

— Merlin szerelmére, Hagrid! Nagyon kérlek, hadd ne kelljen még egyszer elmagyaráznom, miért a világ legrosszabb ötlete újévi „Drukkoljunk a Kiválasztottaknak!" partit szervezni! — gesztikulál dühösen Draco.

Épphogy visszatérünk a Roxfortba, máris újabb problémával szembesülünk. Egy kétlábon járó, nagy szakállas, gigászi problémával.

— Ne legyetek már ilyen anyámasszony katonái, gyerekek. — A vadőr tántoríthatatlan jókedvvel néz ránk. — Nehéz helyzetben fontos a hangulatjavítás. Egy kis ünnepség még senkinek sem ártott meg. No, akkor, ugye számíthatok rátok? Nyolckor kezdünk nálam kifulladásig, mit szóltok? Tudom, aggódtok a takarodó miatt, de majd találunk rá megoldást. Van az a remek kiábrándító-bűbájotok... Pompás mulatság lesz, meglátjátok — mondja szórakozottan, azzal dudorászva elvonul.

Összenézek Ginnyvel, Dracóval és Neville-lel.

— Ebből óriási baj lesz...

Három társam sápadtan bólogat.

— Tisztára bedilizett — csóválja a fejét Ginny. — Szerintem agyára mentek az ünnepek...

Nincs mit tenni, le kell mennünk a partira — ha másért nem, hát azért, hogy figyeljünk Hagridra, és megpróbáljuk megakadályozni, hogy túl nagy hülyeséget csináljon.

— Nekem egyébként tetszik az ötlet — szólal meg Neville, miközben a négyesünk kiábrándító-bűbáj rejtekében átvág a sötét parkon. — Bátor dolog Hagridtól, hogy meg meri lépni egy ilyen esemény szervezését. Nem is beszélve arról, hogy lelkesítően hathat másokra.

— Ti, griffendélesek sose tudjátok elfogadni, hogy szép dolog a bátorság, de bizonyos esetekben más módszer lenne célravezető — morogja Draco. — Ez a legnagyobb hibátok.

Szaporán bólogatok, de rájövök, hogy a többiek ezt a varázslat miatt nem láthatják, így megköszörülöm a torkom, megelőzve, hogy Ginny és Neville vitába bocsátkozzanak a mardekáros fiúval.

— Igaza van, nem kell rögtön fejjel a falnak rohanni. Nektek, griffendéleseknek a bátorság a legnagyobb erősségetek, de a legnagyobb gyengeségetek is. Könnyen forrófejűségbe és meggondolatlanságba hajszolhat titeket, ami óvatlanságot vonz magával — így az ellenfeleitek könnyen fogást találhatnak rajtatok.

— Ti, mardekárosok viszont azt hiszitek, a furfangotokkal bármit megoldhattok, akárki eszén túljárhattok — érvel Neville. — Ez szintén túlzott önbizalmat szülhet, ami a vesztetekbe sodorhat titeket. Vagy nincs igazam?

— De, igen — ismerem el kelletlenül.

— Viszont a mardekárosok tudják, mikor kell hátrálni — mondja Draco —, és miután visszavonulnak, nem tűnnek el teljesen. Kitartóak maradnak, és kerüljön bármibe, előbb-utóbb véghezviszik a céljaikat — mint Diana vagy én.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now