A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Roxfortban végre minden visszazökken a rendes kerékvágásba... nagyrészt.
Mivel Firenzét nem fogadja vissza a csordája, muszáj itt maradnia, így mostantól az iskolának két jóslástantanára lesz. A sötét varázslatok kivédésére pedig Dumbledore megint kereshet új tanárt.
McGalagony szerencsésen visszatér a Roxfortba. Gratulációját fejezi ki a vizsgázóknak, és csomó pluszponttal jutalmazza Hermionét, amiért segített felkészíteni az RBF-eseket átváltoztatástanból.
Én majd pótvizsgázok nyáron... Persze azért kapok pluszpontokat a minisztériumbeli akciómért, úgyhogy úgy néz ki, a Mardekár idén megnyeri a házkupát.
A háztársaim többsége örül ennek. A halálfalócsemeték már kevésbé lelkesednek, ugyanis ez azzal jár, hogy börtönbe juttattam a szüleiket. Napokig nem merek Draco Malfoy szeme elé kerülni. Colin Creevey azonban a minisztériumban történtek után aggódva felkeres. A bejárati csarnokban sikerül elcsípnie, amikor az utolsók között távozok vacsoráról.
— Szia, Di, beszélhetnénk? — húz félre.
— Persze — felem kissé meglepve.
— Minden rendben? Amikor meghallottam, mi történt a minisztériumban, komolyan megijedtem. Bajod is eshetett volna.
— De nem lett — mosolygok rá.
— Mert megint fantasztikus voltál. Mindent tudok az akcióról, elolvastam az összes cikket! — lelkendezik.
— Kösz, Colin.
— El kell mondanom neked valamit — komolyodik el. — Tudnod kell, hogy... én... szóval... te... elsőskorunktól fogva jó barátom voltál — kezdi félénken, majd belelendül. — Nem árultál be, amikor kisurrantam Harryhez a gyengélkedőre, megvédtél a mardekárosoktól, mellettem álltál, amikor kellett. Toleráltad a kamerás hülyeségeimet, amit senki nem értett meg, sőt, te magad is szerettél fotózni. Lelket öntöttél belém, amikor más nem volt rá képes, bátorítottál a DS-edzéseken, tanítottál, méghozzá igen ügyesen. Káprázatos lány vagy, Di, és ezt te talán nem is látod, mert rendszerint csak teszed a dolgod. Csodállak, hogy a küldetéseid mellett mindig maradt időd a barátaidra, és segítettél nekem mindenben — még akkor is, amikor elsőskorunkban bénáztam repülésórán, és Madam Hooch szigorúan megtiltotta, hogy utánam menj.
Elmosolyodom az emlékre.
— Madam Hárpia... hogy ki volt akadva!
— De te a szívedet követted — folytatja Colin. — Azt hiszem, ott kezdődött minden.
— Mi minden? — kérdezem.
— Talán akkor kezdtem el többet érezni irántad puszta barátságnál.
— Oh... — bólintok lassan.
— Tudom, hogy ez most kicsit váratlan lehet neked — szabadkozik —, de tudd, hogy számomra a roxmortsi Valentin-nap is többet jelentett puszta baráti találkozásnál.
