A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az idő repül, és hamarosan azon kapom magam, hogy elérkezik február huszonharmadika, ezzel együtt pedig Trixie-nek és nekem indulnunk kell a Roxfortba. Az eseményre maga Clayton professzor kísér el bennünket. Remus és Tonks jobbnak látják, ha Chloéval maradnak, és támogatják őt meg Salmanderéket a Szilveszter körüli ügyes-bajos tennivalókban.
Clayton hosszas könyörgést követően végül megengedi a tízéves fiának, hogy velünk jöjjön. Adam még sohasem járt más varázslóiskolákban, így nagyon izgatott az utazás miatt. Napok óta a nyomomban jár, és faggat engem, hogy milyen a Roxfort. Kicsit Colin Creevey-re emlékeztet. Komolyan, le se lehet lőni a kis fekete fürtöst. Ilyenkor örülök, hogy Trixie testvérei, Alex és Lucas nem tudnak arról, hogy hová megyünk, különben tuti, hogy ők is jönni akarnának.
Az utazás napján még ott kell lennünk az iskolában, csak estefelé indulunk.
— Éhes vagyok — szólal meg Adam, miközben leballagunk a Greylock-hegyről.
Az őrszolgálatban lévő puckwudgie-k között megint ott strázsál a William nevű öreg. Már régóta beszélni szeretnék vele négyszemközt, de sohasem sikerül elcsípnem. Magamban bosszankodok, amiért most sincs rá lehetőségem.
— Miért nem ettél, mielőtt elindultunk? — forgatja a szemét Clayton. — Megmondtam, hogy uzsonnázz apáddal!
— Akkor még nem voltam éhes — duzzog korgó gyomorral a fiú.
— A Vidám Wampusban Johnny talán tud majd neked adni valamit — vigasztalja Trixie.
— Arra most nincs időnk — pillant a karórájára a nő. — Majd a Roxfortban eszel, Adam.
— Ha le is késsük a vacsorát, a házimanók egész biztosan tudnak majd adni valamit enni — nyugtatom meg.
Adam nagy, barna szemei elkerekednek.
— Nálatok vannak házimanók?
— Igen. Ők takarítanak és főznek.
— Azta! Még sohasem láttam házimanót. Anya, ugye megnézhetem őket? Légyszi!
— Hát persze — sóhajt az anyja, és méltóságteljesen hátraveti gesztenyebarna hajkoronáját.
A mai napon mélykék ruhát és hozzá illő magassarkút visel fekete, bőrből készült kistáskával kiegészítve. Gyanítom, hogy tértágító-bűbájjal van ellátva, akárcsak az én hátizsákom.
A Vidám Wampusban John kedélyesen üdvözöl bennünket, és rendelkezésünkre bocsátja a zsupszkulcsként szolgáló törött teáskannát. Adam fészkelődik egy kicsit, amíg a kék fény felizzására várunk, de az idő elérkeztével hamar összeszedi magát. Nem telik bele sok idő, és újra szilárd talaj van a lábunk alatt.
Meglepetésemre most egyenesen a kastély tölgyfaajtaja elé kerülünk. Adam a fejét hátravetve, kitekert nyakkal bámulja a száztornyú épületet.
