A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel bagoly érkezik hozzám, egy rövid levéllel.
Kedves Di!
Reméljük, minden rendben veled, és a dolgok a terv szerint haladnak. Ma elkezdjük készíteni a Százfűlé-főzetet is. Találkozzunk reggeli után Hisztis Myrtle mosdójában!
Üdv.: Ron és Hermione
— Remek — hajtom össze a papírt, és leballagok a klubhelyiségbe — Chloe a nyomomban. Azonnal tűzre vetem az irományt, hogy még véletlenül se olvashassa el senki.
— Mitől vagy így feldobva? — kérdezi a viperám. — Csak nem azért, mert olyan szuper gyújtóst találtál?
— Reggeli után találkozok Ronnal és Hermionével — felelem párszaszóul. — Velem jössz?
— Miért is ne? — ha a kígyóknak lenne válluk, Chloe most minden bizonnyal megvonná.
Ekkor Malfoy érkezik a fiúk lépcsője felől.
— Draco! — sietek elé. — Még nem volt alkalmam gratulálni a tegnapi játékodhoz.
— Nincs szükségem arra, hogy kigúnyolj, sárvérű. A többiek megtették helyetted. Most már nem csak te vagy a Mardekár szégyene, hanem én is. Boldog vagy?
— Nem gúnyolódom — fújtatok bosszúsan. — Szerintem tényleg jól játszottatok — mindannyian. Nincs okotok szégyenkezésre.
— Tényleg így gondolod? — kérdezi gyanakodva.
— Hát persze! — bólogatok. — Mindenkinek van rossz napja. Potternek pedig csak szerencséje volt a cikesszel. A Mardekár a házam, természetes, hogy becsülöm a kviddicsjátékosait, és drukkolok nekik. Na, mindegy, téged ez úgysem érdekel — fordulok el. — Később találkozunk, Chloe — simítom meg a viperám szarvacskáit. — Reggeli után visszajövök érted.
— Azt akartad mondani, kedvesen? — villantok rá egy vigyort. — Nem tudom — vonok vállat. — Talán rájöttem, hogy mégsem vagy olyan rossz ember, mint amilyennek először hittelek.
— De hát lesárvérűztelek, nem is egyszer! — túr a hajába idegesen.
— És mindig elég csúnyán beszéltél velem, igen — teszem hozzá. — Ez tény. De én is veled. Viszont mindenkiben van valami jó. Ki tudja, lehet, hogy én se vagyok olyan szörnyű, elfajzott sárvérű, mint amilyennek hiszel. Elképzelhető, hogy elhamarkodottan ítéltük meg egymást. De ezt talán sohasem tudjuk meg, igaz? Hiszen nem ismerjük elég jól a másikat — fordítok hátat.
