A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hermione hetekig a gyengélkedőn fekszik. Harry, Ron és én minden este meglátogatjuk — a fiúk a tanulnivalót is hordják neki.
A lány felépülése után Harry talál egy naplót Hisztis Myrtle mosdójában. Valaki le akarta húzni a vécén, de nem sikerült neki. A tulajdonosa valami T. R. Denem, aki ötven éve Önzetlenül az Iskoláért különdíjat kapott. Hermione szerint lehet, hogy azért, mert ő leplezte le Mardekár utódját.
Egyébként fogalmunk sincs, kicsoda a fazon, de sokat gondolkodunk rajta. A naplója viszont nem segít, mert teljesen üres — ennek ellenére Harry makacsul őrzi, mint valami kincset.
Jó hír viszont, hogy a mandragórák (amikből a kővé dermesztettek felébresztéséhez szükséges gyógyfőzet készül majd) Bimba tanárnő szerint szépen fejlődnek.
Egy ideje nem történt újabb merénylet, így sokan reménykednek benne, hogy Mardekár utódja talán meghátrált. Én azonban nem hiszem. Ahogy Lyonel mondta nekem az első iskolai napomon: a mardekárosok egyik legfontosabb tulajdonsága a kitartás. Kizártnak tartom, hogy az utód feladná célját. Gyomorgörccsel mászkálok a folyosókon, és minden sarkon veszélyt sejtek.
A diákok többsége még mindig Harryt gyanúsítja azzal, hogy ő Mardekár utódja, Gilderoy Lockhartnak pedig meggyőződése, hogy a merényletek az ő jótékony tevékenységének köszönhetően maradtak abba. Na, persze... hacsak Mardekár szörnye nem rezel be az átható dauerfixáló szagától, kötve hiszem, hogy sok köze van az ügyhöz az SVK-professzor jelenlétének. Ez a magát tanárnak nevező idióta hangulatjavításként Valentin-napi programot szervez az iskolában.
Február tizennegyedikén, amikor belépek a nagyterembe, úgy érzem, menten elhányom magam. A helyiség falait tetőtől-talpig rózsaszín virágok borítják, a mennyezetről pedig szív alakú konfettik hullanak alá. A tanári asztalnál Lockhart a dekorációhoz illő pink talárban feszít. A mellette ülő McGalagony és Piton arcáról tömény undort olvasok le. Megnyugtat, hogy ugyanaz a véleményük, mint nekem — ezek szerint nem én vagyok a hülye.
— Boldog Bálint-napot! — harsogja Lockhart. — Egyúttal köszönet annak a negyvenhat barátomnak, akik máris elküldték nekem üdvözlőlapjukat! Nos, igen, bátorkodtam megszervezni ezt a kis meglepetést mindnyájótoknak — és ezzel még nincs vége! — tapsol, mire kinyílik az ajtó, és egy csapat aranyszárnyakkal és hárfával felszerelt, mogorva törpe masírozik be az ajtón. — Ezek az én kis postás Cupidóim! — mutatja be őket Lockhart. — Ma egész nap az iskolát fogják járni, és kézbesítik a Bálint-napi üdvözleteiteket. És még ez se minden! Biztos vagyok benne, hogy kollégáim is szívesen kiveszik a részüket a mókából. Kérjétek meg Piton professzort, hogy mutassa meg, hogyan kell szeretetszirupot keverni! És ha már itt tartunk, a ravasz öreg Flitwick professzor többet tud a bájolgásbűbájokról, mint bármelyik varázsló széles e világon!
Visszafojtott nevetéssel sietek a Mardekár asztalához, és letelepszem a pulykavörös képű Lyonel mellé.
— Jó reggelt. Szép napunk van, nemdebár? — tréfálkozom. — Kár, hogy a tanárok lincselést fognak elkövetni Lockhart ellen.
