A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel teli energiával pattanok ki az ágyból. Gyorsan átfésülöm vállig érő, hullámos szőke tincseimet, magamra öltöm az ilvermornys egyentaláromat, felkapom a Remustól és Tonkstól kapott bőrtáskámat — amit azóta teletömködtem az iskolai tanfelszereléseimmel —, és kilépek a szobámból. A reggeli napfény csillogása bearanyozza a klubhelyiséget.
Átsétálok a hatos szobához, és erélyesen kopogtatok az ajtón. Trixie álmos képével találom szembe magam.
— Te még nem vagy kész? — hökkenek meg hálóinges barátnőmet látva.
— Olyan korán van még! — nyafog.
— Mindjárt kezdődik a tanítás — kopogtatom meg a karórámat. — Még reggelizni is kéne.
— Gyere be — sóhajt —, mindjárt elkészülök.
Trixie rekordgyorsasággal összekapja magát, és együtt ballagunk le az étkezőbe. Az asztalokra már ki van pakolva mindenféle finomság, és a diákok többsége javában fogyasztja a reggelijét. Lehuppanunk a háztársaink mellé, és falatozni kezdünk. Hirtelen valami szöget üt a fejembe.
— Mi lesz ma az első óránk?
— Nem olvastad a faliújságot? — ámul Trixie. — Minden oda van kiírva — az órarendek is.
— Ó, tényleg — jut eszembe. — Bocs, mindig elfelejtem, hogy itt csomó minden máshogy van. Nálunk a házvezető-tanárok osztják ki az órarendeket, az első tanítási nap reggelén.
— Jó is, hogy mondod — kap a szón Trixie. — Ma kezdődik a szavazás a házvezetőválasztás ügyében.
— Kíváncsi leszek...
— Amúgy gyógynövénytannal kezdünk — adja a tudtomra.
Mint kiderül, ezen az órán a puckwudgie-sokkal vagyunk együtt. Trixie állítása szerint a legtöbb tárgyból csoportbontás van. Az öt üvegház közül a négyes számúban dolgozunk. Mikor megérkezik Malone professzor, közli az énekkarral kapcsolatos tudnivalókat. Ő a kórusvezető, és keddenként tart próbát a zeneszobában.
Ezután kiadja az órai feladatot. Párokban kell dolgoznunk, így automatikusan Trixie felé indulok, ám a tanár úr azt kéri, hogy egy másik házba tartozó tanulóval álljunk össze. Most végképp beigazolódik abbéli sejtésem, hogy az Ilvermornyban nagy hangsúlyt fektetnek a közösségre és a házak közti összetartásra.
Addig bambulok, hogy végül már csak egy világosbarna hajú srác marad egyedül, így mellé szegődöm.
— Szia. Te puckwudgie-s vagy, ugye? — kérdezem.
— Igen — biccent.
— De jó — sóhajtok fel.
— Te vagy a lány, akit mind a négy szobor kiválasztott, ugye? — fürkész átható, halványkék tekintetével. — A roxfortos cserediák.
