A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
— Minden rendben? — ölel át aggódva Draco, amikor az első animágia-különóránkon találkozunk a Szükség Szobájában.
— Aha. — Kijelentésemet meghazudtolja, hogy még mindig remegek kicsit. Madam Pomfrey gyógykezelése hatott ugyan, de még nem hevertem ki teljesen a Cruciatus-átkot. Persze Dracót nem tudom átverni, neki is feltűnik, hogy még nem vagyok teljesen rendben.
— Biztos? Mert elhalaszthatjuk, ha gondolod...
— Nem! Minél hamarabb meg kell tanulnod az animágiát, és ehhez hetente legalább egyszer gyakorolnunk kell. Miattam ne aggódj, itt úgyis neked kell koncentrálnod.
— Oké. — A fiú beletörődően sóhajt. — Kezdjük.
A gyakorlás közben felmerül egy probléma: miszerint Draco Ron külsejét viseli. Abban egyezünk meg, hogyha majd eljutunk az animágussá válás végső fázisához, mindenképpen a saját testében kell átváltoznia, máskülönben ki tudja, milyen katasztrófa következne be. A Százfűlé-főzetet tilos állati transzformációkra használni (ahogy azt Hermione annak idején a saját bőrén tapasztalta), és gyanítom, hogy animágusok esetén ebbe beletartozik az átalakulás is.
Carrowék terrorban tartják az iskolát, ami még inkább arra sarkall, hogy sürgessük a Malfoy-fiú animágiaóráit és a DS újraalakulását is. A héten a nagytermi étkezések alkalmával igyekszem minél több diák fejébe nézni, a többiek pedig óvatosan puhatolóznak azoknál, akiket érdekelhet. Az érintetteket titokban értesítjük, hogy az első roxmortsi kimenő alkalmával találkozunk a Szárnyas Vadkanban.
Harry néha bejelentkezik az ikertükrön keresztül, és olyankor beszámolunk egymásnak a helyzetünket ért fejleményekről. Unokatestvérem elmeséli, hogy ő, Ron és Hermione ellátogattak a londoni árvaházhoz, ahol Voldemort nevelkedett, de nem találtak semmit. Mint kiderült, azóta az épületet lebontották, és a helyén most egy modern épület áll.
Ez nem valami jó hír, és ami még nyugtalanítóbb, hogy az álmaimban továbbra is szerepel Voldemort. Mindig ugyanaz: egymással szemben lebegünk a semmiben, ő emberi alakban, én Szarvas Kígyóként, és a belőlem áradó aranyló fénygomolyag körbeöleli a feketemágust is. Voldemort arcán minden alkalommal döbbenetet és egy cseppnyi félelmet látok, mint aki maga sem érti a dolgot, és próbálja megfejteni.
— Már megint te? — kérdezi bosszúsan, amikor sokadik alkalommal is ugyanez történik. — Mit keresel a fejemben?
