A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Chloéval sokat törjük a fejünket Dumbledore szavain. Mégis mit érthetett az alatt, hogy beszélgessek a pálcámmal? Rejtélyes az öreg...
Többször nekifutok a dolognak, ám próbálkozásaim kudarccal végződnek, a varázspálca nem reagál. Mellesleg, hülyén is érzem magam, hogy egy fadarabhoz beszélek — igaz, varázsképességű fadarab, de akkor is fadarab.
Inkább az iskolai dolgokra koncentrálok — úgy mint a tanulás, a barátok és a kviddics. Már alig várom a meccseket — na, meg a jövő tanévet, hogy jelentkezhessek a csapatba.
A hét utolsó tanítási napján, péntek délután van az első repülésóránk a griffendélesekkel. A tanárnő, Madam Hooch már kikészítette a seprűket a földre. Arra utasít, hogy mindenki válasszon egyet. Én az egyik sor legszélére lavírozok, Ginny Weasley mellé. Velem szemben két osztálytársam, Simon Fawis és Gedeon Taffet foglalnak helyet.
— Nyújtsátok ki a kezeteket a seprű fölé, és mondjátok, hogy „fel"! — adja az instrukciót a tanárnő.
— Fel! — rikkantom lelkesen.
A seprű azonnal a kezembe ugrik. Oldalra pillantok, és boldog mosolyt váltok Ginnyvel, akinek szintén elsőre sikerül a mutatvány. Ezzel azonban nem mindenki van így. Gedeon Taffeté csak félig emelkedik fel, aztán visszaesik, Simon Fawisé pedig épphogy csak megmozdul.
— Hogy csináltad? — kérdezi suttogva.
— Nem tudom — vonok vállat. — Talán a magabiztosság a kulcs. Próbáld meg még egyszer — biztatom.
— Rendben van. Fel! — kiáltja határozottan, és ezúttal sikerül neki a művelet.
— Látod? — eresztek meg felé egy sugárzó mosolyt.
— Hű! Kösz, Di.
— Szívesen.
Körbepillantok, és látom, hogy nem csupán Gedeon és Simon küszködnek nehézségekkel. A griffendéles Colin Creevey például már izzad az erőfeszítéstől, de hiába rebegi a seprűjének, hogy „fel", az Merlinnek meg nem mozdulna. Mardekáros társaim között kiszúrom Bethet és Kirstöt, akik szintén kétségbeesetten próbálkoznak, de semmi sem történik. Mad viszont egészen ügyes, és néhány próbálkozás után Ellie-nek is a kezébe ugrik a seprű.
Madam Hooch körbe-körbe járkál, és elmagyarázza, hogyan kell helyesen megülni a seprűt, majd megmutatja a kéztartást is. Ezután arra utasít minket, hogy sípszóra egy-két méter magasságba emelkedjünk fel, majd ereszkedjünk le. Nincs is ezzel gond — már ami engem és Ginnyt illet, de szegény Gedeon például (fogalmam sincs, hogy sikerül neki) hasra vágódik és eltanyál a seprűjével, Colin pedig vagy hat méter magasra is felszáll, csak az a baj, hogy leszállni már nem tud. Össze-vissza rángatózik a seprűn.
— Én ezt nem tudom irányítani! — visítja kétségbeesetten.
A többiek csak állnak, és szájtátva bámulják, én viszont érzem, hogyha itt nem cselekszünk gyorsan, ebből nagy baj lehet. Amíg a tanárnő a földről próbál instrukciókat adni Colinnak (hasztalanul), addig én felpattanok a seprűmre, és a fiú után suhanok.
