Kastély-szerte mindenki arról beszél, hogy valaki betörte a Hollóhát tornyának egy ablakát, és hóba borította a klubhelyiséget. Hallom, amikor Cho Chang panaszolja Harrynek, hogy mindenki, aki odabent volt, tiszta latyak lett, és a tankönyveik is eláztak. Hupsz.
Lunának meggyőződése, hogy mindezt elfek tették, de természetesen senki nem hisz neki. Sokkal népszerűbb az a pletyka, miszerint én voltam. A hír széltében-hosszában terjed a diákok között — részben Ellie-nek köszönhetően. Imádom a mardekáros barátaimat, de megesik, hogy még ők sem tudnak titkot tartani.
Azok a diákok, akik nem kedvelik a sokszor okoskodó hollóhátasokat, vagy csak szimplán szeretik a csínyeket, gratulálnak a tettemért. Természetesen az információ a tanárok füléig is elér, de mivel nem tudják bizonyítani, hogy én vagyok az elkövető, nem kapok büntetést. Még Umbridge is faggat a dologról, de játszom az ártatlan kislányt, és habár nem igazán hisz nekem, nem zaklat ezzel tovább.
A karácsony előtti utolsó DS-edzésen Harryvel közöljük, hogy ismételni fogunk, mivel most három hétig nem találkozunk.
— Nem csinálunk semmi újat? — morogja Zacharias Smith. — Ha ezt tudom, el se jöttem volna.
— Akkor nagyon sajnáljuk, hogy Harry és Di nem értesítettek téged előre — válaszolja frappánsan Fred. Többen kuncognak.
— Mindenkinek szüksége van ismétlésre, Zacharias, hisz' ezzel is gyakorlunk — magyarázom. — És ahogy már számtalanszor mondtam...
— ...gyakorlat teszi a mestert! — vágják rá az ikrek. — Tudjuk!
— Komolyan ilyen sokszor mondom? — fogom a fejem.
— Lássuk csak, az eddigi edzések alkalmával... — töpreng George.
— ...olyan háromezerszer? — tippel Fred.
— Hát... attól még igaz mondás — vonok vállat.
— Így van — ért egyet Harry. — Na, lássunk hozzá a gyakorláshoz! Ahogy minden edzésen, most is olyasvalakivel álljatok párba, aki más házba tartozik.
— Ugyanazzal, akivel legutóbb voltatok, nem ér! — figyelmeztetem őket.
Én Parvati Patillal állok össze. Mellettünk az ikertestvére, Padma Neville-lel gyakorol, a másik oldalunkon pedig Colin Creevey Maddel. Mindannyian nagyon sokat fejlődtek az elmúlt edzések alkalmával, és ez nem csak rájuk igaz, hanem minden más jelenlévőre is.
— Már nagyon jók vagytok — szól a tömeghez az edzés végén Harry.
— Úgy ám! — kacsintok.
— A szünet után megpróbálkozunk pár komolyabb dologgal — ígéri Harry.
— Esetleg akár a patrónus-bűbájjal és a páca nélküli varázslatokkal is — mosolygok a tanítványainkra.
YOU ARE READING
A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction
FanfictionA Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...