V./1. fejezet | 💚Születésnap Londonban💚

5K 292 230
                                    

Rosszallóan hajolok ki az utcára néző ablakomon

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Rosszallóan hajolok ki az utcára néző ablakomon. Fél perccel ezelőttig néhány környéken lakó utcagyerek már megint kavicsokkal dobálta az üveget.

— Hé! — ripakodok rá a háromfős bandára. — Ezt most azonnal hagyjátok abba!

— Különben mi lesz? — vigyorodik el pimaszul az egyik bozontos barna hajú kissrác.

Nagyot sóhajtok. Elegem van ezekből a mugli kölykökből. Mindig csak a baj van velük. Így, utólag nem csodálom, hogy Dudley régebben elvert néhányat. Kezdik nálam is kihúzni a gyufát.

— Különben lemegyek, de abban nem lesz köszönet!

A három srác hahotában tör ki.

— Hahaha! Lejön, hallottátok? Lejön! — harsogja az egyik. — Húúú, de megijedtünk!

— Gyere csak le! — kiált fel egy másik. — Nem félünk tőled!

— Mindig ez van... — motyogom.

Az emberek folyton félreismernek, aztán jól megszívják velem. Csak azért, mert ártatlan kamaszlánynak nézek ki, még nem jelenti azt, hogy nem vagyok veszélyes. A suhancok röhögcsélésétől kísérve visszahúzódom az ablakomból, és az ágyam mellé lépek.

Chloe! Chloe, ébredj! — keltegetem a szarvas viperámat.

M-mi van? — pislog rám álmosan. — Minek keltettél fel? Észnél vagy te? Még tizenegy sincs!

— A segítségedre van szükségem — sóhajtok. — Hívatlan látogatóink akadtak.

Már megint azok a kis gazfickók? — gurul dühbe. — Elegem van belőlük! Ha még egyszer idejönnek, és fel kell kelnem emiatt, én...

Na, akkor segítesz? — sürgetem.

Hát persze, hogy segítek! — csusszan a földre. — Ki nem állhatom, ha felvernek álmomból!

Most kivételesen jól jön, hogy Chloe ennyire zabos. Kinyitom neki az ajtót, lemegyünk a lépcsőn, ki a bejárat elé. Csípőre tett kézzel megállok a három bajkeverő előtt.

— Utoljára mondom: tűnjetek innen!

— Mert mi lesz? — röhögnek. — Elfenekelsz minket?

— Ó, dehogy — annál sokkal rosszabb — ígérem vészjóslóan. — Nagyon megbánjátok. Chloe, kérlek!

— Ki az a Chlo... ááá, egy kígyó! — veszik észre a másfél méteres, kifejlett szarvas viperát, aki sziszegve közeledik feléjük. Több se kell nekik, hanyatt-homlok rohannak el a közelből.

— És ha még egyszer meglátlak benneteket errefelé, rátok uszítom a bátyámat, Dudley Dursley-t! — kiabálom utánuk.

Dudley híres bunyós a környéken, minden gyerek fél tőle, így hát remélem, az említése Chloe akciójával kombinálva megteszi a hatását, és nem rongálják többé a házunkat.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now